Örök vasárnap 10. befejező rész

49
De a nyàri örömök előtt még itt volt a tavasz. Màjus. Tervbevették, hogy két hétre lemennek édesanyjàhoz. Egy fürdővàrosba. Mennek majd ebéd utàn fürödni a termàlfürdőbe. Elnyúlni a füstölgő meleg vízben s körülöttük szàzados öreg fàk. Pihenve szótlanul hallgatni amit az ismeretlen szomszédok meséltek. A gyerekek “Papy museaunak”(lefordithatatlan!) keresztelték a jó métermàzsa súlyú öreg urat. Öreg baràtaival fecsegett. Fiatalkori emlékeit morzsolta mikor még vékony és mozgékony volt, kócos barna hajjal a néhàny fehér hajcsomó helyén.
Vagy a “tengrealattjàró”. Egy jó formàban lévő vékony férfi víz alatt úszta àt a medence nyugodt vizét és fujtatott mint a fókàk előttuk felmerülve. Tizszer vagy húszszor újra kezdte megàllàs nélkül.
Itt vagy ott, a tengerparton vagy a termàlban felejthetetlen óràk. Egyenlő volt mindenkivel. Egy nyaraló mint a többiek a nyugalomba süllyedve. Senki sem csinàlt semmit, ő sem. Az asszony àlmodozott, a gyerekek is csendben àlmodtak mint ő. A viz himbàlta karjait és ujjait.
A gyönyör. Nem gondolni semmire, semmit nem mondani, a természettel egyesülni. Az alkotó elembe, a nyugalomba süllyedve. A szellő és néhàny szétszakadt felhő mögül kibújó napsugàr simogatta és hallgatta a madarakat és a közeli fàk suttogàsàt. Ez volt a nyaralàs.
Ő, akit a tàrsadalom örök vasàrnapra és nyaralàsra ítélt, minden hàtsó gondolat és szégyen nélkül pihent szerettei körében.
Nyaralàs. Vàrta ezt a nyaralàst. A kispolgàri semmire nem gondoló dolce vita, a jó bor és jó ételeket. Az év egyetlen pillanata, új élete egyetlen pillanata amikor sajnàlta, hogy olyan gyorsan múlik az idő. Ha visszatarthatnà az idő elmorzsolt perceit! Ha meghosszabbithatnà a napokat, az eseménytelen létezést; mert valóban ez volt a test és szellem pihenése. Egy fagylalt a fürdő utàn, egy espresso vagy egy sütemény délelott, séta a piacon és salàtavétel, néhàny retek, valami főzelék. A boldogsàg az unalomban.
Vàrta a vakàciót mint az asszony és a gyerekek. Mert ők is szerették ezt a néhàny napot egy màsik bolygón tölteni, mindenen kívül, elszigetelve hétköznapjaiktól.

50
Kereste a múltévi listàt, hogy mit kell magukkal vinniuk. Az ingek és fehérnemű. Egyes dolgot hozzàtett, màst csökkentett. A fejében kezdte az utat előkésziteni. Egy héttel az indulàs előtt a bőröndök a szalonban voltak és a holmikat a kanapéra készitette. Az utolsó este, mikor a felesége foglalkozik majd az úttal, valoszínűleg vàltoztat majd és hozzàtesz màs dolgokat.
Nagyon örult a készülésnek. Elindult màr, messze volt. Az utazàs izgalma mindennél erősebb volt. Mint mindég, mint egész életében az utazàs, a vàltozàs, kalandot jelentett. Egy ugràs az ismeretlenbe még akkor is ha tudta, hovà megy. Így született. Szerette az ujdonsàgot még ha időnként sajnàlta is amit maga mögött hagyott. A múlt és a jövő között tétovàzott.
A napokat szàmolta. Egy hónap, hàrom hét, tiz nap. Az indulàs és a visszajövet is közeledett. Mert képtelenség elfelejteni, hogy van egy hazatérés. Olyan jó volt visszajönni, megtalàlni a holmikat, a környezetét és sajnàlni a nyaralàs semmilyében eltöltott óràkat.
Elutazni, egy kicsit olyan volt mint az elmúlàs. Minden a helyén maradt. A vàrosok, a hàzak, az utcàk, a fàk, a szobàk, a bútorok, az emberek. Minden folytatta létezését miközben indultak, a vonat gurult vagy repült a repülő. Valami eltünt és valami megjelent. Egy màsik vàros, ujabb hàzak, újabb utcàk, szobàk, bútorok és emberek. Ujabb életekkel talàlkoznak, màs környezetek, de az emlékek életben tartottàk amit maguk mögött hagytak. Tudta, hogy elhagyott lakàsàban az ébresztők és többi óràk őrölték az időt. A kaktuszok is növekedtek és vàrtak. A könyvek és a beléjük zàrt történetek vàrtàk a feltàmadàst, a percet mikor ujra lapozgatja és felfedezi őket.
Ez jó volt. Ez volt az élet. A sajàtja és a többieké. Egy kaland volt. Még a nyugdijàba zàrva örökös vasàrnapjàt élve is, egy kaland volt. Vakàció itt, vakàció ott, gondolatai, àlmai, multja és vàgyai, minden egy kaland. Még az ismétlések is, egy csésze kàvé, a holnap bizonytalansàga. Hogy milyen lesz az idő, reményei és reménytelenségei, mindég minden egy kaland.

51
S màr itt volt. Az annyira óhajtott és àlmodott vakàció. Indulàs, holnap reggel. Koràn kell kelni és menni a reptérre, taxit rendelni mikor mindenki elkészült, s az indulàs előtt újra ellenőrizni a jegyeket, a pénzt, hogy semmit nem felejtettek el.
Szokàs szerint elsőként kellt elkésziteni a reggelit. Holnap, indulnak holnap. Az ébresztő ötkor csenget majd.
Fekve hallgatta az asszony lélekzését és fényfoltokat làtott a falon. Aludni kell. Holnap indulàs. Szemeit becsukta.