TRISZTÁN ÉS IZOLDA REGÉJE: VII. FROCIN, A TÖRPE

TRISZTÁN ÉS IZOLDA REGÉJE

Joseph Bédier műve nyomán

VII. FROCIN, A TÖRPE

Elmúlt a zord idő, a király megbékélt,
leonnoisi Trisztán a várba visszatért.
Nem gondolnak véle, szabad a járása,
bármikor bemehet Márk ágyasházába.

Megbocsát a király a négy főgonosznak,
a törpét is megleli Lidáni Dinas.
De nemes jóságát nem nézik jó szemmel,
a bárók egymás közt megint szövetkeznek.

„Felséges királyunk, nem szenvedjük tovább,
mit művel Izolda, mit cselekszik Trisztán.
Szereti a királynét, még a vak is látja,
hogyha el nem űzöd, szolgálatunk bánja.”

„Nagyurak, egyszer már hittem szavatoknak,
öcsémet becsmérlő gaz rágalmatoknak.
Mit kívántok tőlem, adjatok tanácsot!”
Frocin ajánlotta a rút ocsmányságot:

„Parancsold öcsédnek, reggel lóra szálljon,
menjen Karduelbe, jó Arthur királyhoz.
Küldj viaszpecsétes, fontos levelet!
Ne tudja meg előbb, csak este a terved.”

Ezután a törpe lisztlángot vásárolt.
Hallottál, olvasó, ilyen galádságot?
Korán reggel indul, ígéri meg Trisztán,
amikor az útra elküldi a király.

Trisztán pedig este azon gondolkodott,
Izoldának gyorsan elmondja a dolgot.
Egy ugrás csak tőle a királyné ágya,
hogyha Márk elalszik, odamegy hozzája.

Éjfél körül aztán furcsa dolgot látott,
ágyuk közé szórta törpe a lisztlángot.
„Kétlem, hogy a púpos javamat akarja,
túljárok az eszén, bolond, aki balga.”

Felébredt a király, ahogy megbeszélték,
kiment a szobából, a bárók kísérték.
Trisztán nagyot ugrott Izolda ágyára,
páros lábbal szökellve nyoszolyájára.

Nem gondolt a sebre, amit tegnap szerzett,
felnyílt sérülése és vérezni kezdett.
Piros vére hullott a fehér kelmére,
éj leple takarta, nem vehette észre.

„Együtt vannak, király, már a szerelmesek!”
A bárók hangjában vad öröm reszketett.
Sietnek az urak, kezükben a mécses,
Izolda ágyán a gyolcs piros pecsétes.

Ágyuk közt a lisztláng friss vérrel áztatott.
Isten s mindenszentek, óh, irgalmazzatok!
Lefogják az ifjút, becsmérlik Izoldát,
szörnyű hang hagyja el Márk királynak torkát:

„Meghaltok, Trisztán, nincs többé mentség!”
„Kegyelmezz, jó uram, védd meg a királynét!
Aki azt állítja, bűnösen szerettem,
páros viadalban álljon ki ellenem.”

“TRISZTÁN ÉS IZOLDA REGÉJE: VII. FROCIN, A TÖRPE” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rita!

    Nagyon szépen köszönöm elismerő véleményedet.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  2. Kedves Zsuzsa!

    Elképesztő az emberi aljasság, az embernél mocskosabb, gonoszabb lény nincs is a földön. Persze, persze, tudom, hogy van kivétel.

    Remekül megírt művedhez szeretettel gratulálok!

    Rita💐

Szólj hozzá!