AZ ELVESZETT ARANYRUDAK: MÁSODIK FEJEZET

MÁSODIK FEJEZET

A hétvégén haza utaztak mindhárman, ami állandó lelki felüdülés volt számukra. Közeledett Jack harmincadik születésnapja. Emily és Marcelo egy meglepetés partit szeretett volna erre a különleges alkalomra szervezni Jacknak. Ehhez, be kellett vonniuk Sophiát, hiszen ő ismeri a baráti körüket és tudja, hogy kiket hívjon meg az ünnepségre. A lány persze örömmel segített. Marcelo elhívta a fiúkat horgászni, hogy felesége és lánya ki tudja dolgozni a pontos részleteket.
– Szívem, én a fiúkkal elmegyek a tóra horgászni, ne várjatok ebéddel, csak estére jövünk meg.
Harry és Jack összenéztek, hogy ilyen sokáig ellesznek nem gondolták, de nem szóltak semmit.
– Rendben drágám, vigyázzatok egymásra és hozzatok halat haza is.
A tó olyan volt, mint egy kis tengerszem, körül vették a hegyek. Partjától nem messze kőből épült menedékház, tűzrakó hellyel színesítette a tájat. Kissé távolabb nyúlt be a stég, mellette néhány csónak sorakozott fel. Csendes, élővilágban és különféle fákban, növényekben gazdag természetvédelmi táj.
– Jack, Harry! Mit gondoltok, a stégen állítsuk fel a horgász felszerelést, vagy a csónakkal menjünk beljebb? – kérdezte Marcelo.
– Lehet, jobb lenne a tavon feljebb, talán több halat sikerül kifogni – válaszolta Harry.
– Remek, ti menjetek a csónakkal, én itt állítom fel a botomat és közben szedek össze száraz fát a tűzhöz – mondta Jack.
Harry és Marcelo ezzel elindultak a csónakhoz. Jack pedig hozzáfogott, hogy a horgászbotját rögzítse a stég mellett. Kisebb sügéreket látott a vízben úszni, gondolta csak lesz belőlük néhány, amit megsüthetnek ebédre.
Marceloék feljebb eveztek a tó közepén és bíztak abban, hogy akad nagyobb hal is a horgukra, amit hazavihetnek. Csendben várták a kapást, míg gondolataikban kalandoztak. A Nap melegen sütött rájuk és lágy szellő simogatta testük.
– Harry! Látom rajtad, hogy mostanában nagyon aggaszt valami. Mi történt? – kérdezte Marcelo.
–Hmm. Hol is kezdjem? Nagyon nehéz erről beszélnem, de örülök, hogy megkérdezted és legalább neked elmondhatom – válaszolta Harry.
– No, ki vele hát, legalább megkönnyebbülsz és hátha segíteni is tudok neked – kérte Marcelo.
– Tudod…, időközben, beleszerettem… Sophiába. Az iránta érzett szerelem, már teljesen felőröl. Minden perc fáj, amit nem vele töltök el. Nem tudom mitévő legyek, nem mertem senkinek beszélni erről – mondta csendesen, meghitten Harry, miközben könnybe lábadtak szemei.
Marcelonak tágra nyíltak, elkerekedtek a szemei, majd mosolyra görbült szája.
– Édes fiam! Meglepődtem, de örülök is neki, mert jóravaló férfi lett belőled. Ilyen való az én Sophiám mellé. Tudom, hogy szeret téged, de azt nem, hogy testvéreként, vagy férfiként is. Ennek kiderítése viszont a te feladatod. Én csak egyet kérek tőled, légy vele tisztességes, döntésétől függetlenül. Ezt a szerető családi békét mindig őrizzük meg, hiszen fiamként szeretlek én is téged. Ha Sophia úgy érez, mint te, én áldásom adom rátok és szerintem Emily is.
– Ez sok erőt ad nekem, köszönöm! – mondta Harry és megkönnyebbülve ölelte át Marcelot.
Eközben, Jacknak sikerült kifognia jó pár kisebb sügért. Hozzáfogott megpucolásukhoz és az előkészítésükhöz sütéshez. Délfelé járt az idő, éppen kiszaladt a stég végére, hogy megnézze, jönnek – e már visszafelé, amikor felbukkant a csónakjuk orra. Marceloéknak is horogra akadt négy közepes tőkehal, amit később hazavittek. Jó hangulatban fogyasztották az ebédjüket. Kicsit sziesztáztak, beszélgettek, majd összepakoltak és hazaindultak.
Emily és Sophia mindent részletesen elterveztek. Összeállították a névsort és megbeszélték a vacsora menüjét. A közelben lakott egy baráti házaspár, akik zenészek voltak. Nagyon jó kapcsolatot ápoltak egymással. Természetes volt számukra, hogy őket kérik fel ismét a zene szolgáltatására.
– Anya! Lucyvel mi van? Tudsz róla valamit? – kérdezte Sophia.
– Ő elment Londonba, ott él. Oknyomozó újságíró lett az egyetem elvégzése után. Ritkán jön haza, állandóan a világot járja. Pont nem rég futottam össze az édesanyjával. Panaszkodott, hogy alig tud róla valamit – válaszolta.
– Egyszerűen eltűnt, pedig olyan jó barátnők voltunk az iskolában, szívesen találkoznék már vele. Emlékszem, Jack akkoriban nagyon odavolt érte. Milyen óriási meglepetés lenne neki – mondta nevetve Sophi.
– Küldj meghívót a szülei címére, ha addig beszélnek vele, vagy hazajön, majd átadják neki.
– A középiskolai évek után, olyan sokan eltávolodtunk egymástól, mindenki más irányba ment tovább. Jó kis összetartó csapat voltunk – gondolt vissza a lány.
– Kislányom, az élet sodrása, már csak ilyen! – válaszolta mosolyogva Emily.
A Nap korongja egyre vörösebbre festette az égalját, ahogyan közelített a horizonthoz. A levegő egyre hűvösebb lett.
– Sophi! Teríts meg kérlek, lassan megérkeznek apáék a horgászásból. Remélem tudtak elég halat fogni az ünnepségre.
Alighogy kimondta, már meg is jöttek.
– Jókor érkeztünk? – kérdezte mosolyogva Marcelo.
– Igen, már vártunk benneteket finom vacsorával! – válaszolta Emily is mosolyogva és közben átölelte férjét.
A hagymával, sárgarépával, zellerrel és burgonyával készült, ír pörkölt marhahúsból, nagy kedvence a családnak. Így ez került az asztalra a hosszú nap után. Jóízűen megvacsoráztak és közben vidáman beszélgettek, majd történeteket meséltek. Az este gyorsan elszaladt.
– Szerintem, most már tegyük el magunkat holnapra, mert reggel korán kell kelnünk – mondta Jack.
– Fiam! Nagyon vörös az égalja, holnap viharos szél várható, ne menjetek ki a vízre – figyelmeztette Marcelo.
– Tudom apa, de várnak a búvár tanoncok. Ne aggódj, lemondjuk, ha veszélyes lenne, és nem megyünk ki messzire – nyugtatta meg Jack.
Az este befejezéséül együtt mondták el az Ír ősi áldást.
„Az Úr legyen előtted,
hogy a jó utat mutassa neked.
Az Úr legyen melletted,
hogy téged karjába zárjon és megvédjen.
Az Úr legyen mögötted,
hogy megvédjen a Gonosz cselvetésétől.
Az Úr legyen alattad,
hogy felfogjon, ha leesel.
Az Úr legyen tebenned,
hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy.
Az Úr legyen körülötted,
hogy megvédjen, ha mások rád rontanak
Az Úr legyen fölötted,
hogy megáldjon téged.
Így áldjon meg téged a jóságos Isten,
ma, holnap és minden időben.” Ámen!
Ezek után mindnyájan aludni tértek. Az éjszaka folyamán a szél, viharossá erősödött. Reggelre beborult az ég, dörgött, villámlott szinte folyamatosan. Jack felhívott mindenkit, hogy a búvároktatás elmarad az időjárási viszontagság miatt.
– Na, viszont, ha már így alakult, mit szólnátok hozzá, ha hamarabb visszamennénk? Van néhány szerződés, amit át kellene néznem – kérdezte Jack.
– Rendben, nekem is van pár dolog, legalább el tudom intézni – válaszolta Sophi, miközben édesanyjára kacsintott.
– Nekem sincs kifogásom ellene, akkor megyek pakolni – mondta Harry.
Gyorsan összekészültek és elbúcsúztak szüleiktől.
– Marcelo! Engem annyira aggaszt ez a Harry, olyan csendes és feszült volt. Nem mondott neked semmit, hogy mi a problémája? – kérdezte Emily.
– De, igen! – válaszolta a férje, miközben felhúzta szemöldökét.
– No, hát mond már! Úgy kell kiszedni belőled?
– Gyere drágám, üljünk le ide a kanapéra. Ezt meg is akartam veled beszélni, hogy mi a véleményed – kérte Marcelo.
– Megijesztesz! Ekkora a baj? – kérdezte a felesége nagy izgalommal.
– Szerintem nem, de te majd eldöntöd. Harry beleszeretett a mi Sophiánkba – válaszolta, és kérdően nézett rá.
– Jaj, Istenem! – kiáltott fel, miközben összecsapta a tenyerét.
– Harry, megbízható rendes férfi, ha Sophia viszonozza, én áldásom adom rájuk. Szerintem jobb férjet nem is kívánhatnánk a lányunknak – mondta Marcelo.
– Igen ez biztos, szinte mi neveltük fel őt is. De, mi lesz, ha nem kölcsönös, vagy összevesznek. Bele sem merek gondolni – aggodalmaskodott Emily.
– Neked nem mondott Sophi semmit, hogy tetszik – e neki valaki?
– Nem. Tudod szívem, már mások ezek a fiatalok – mondta és közben legyintett a kezével.
– Ne aggódj édesem! Minden rendben lesz, meglátod. Jól neveltük őket, rendes, becsületes gyermekek és büszkék lehetünk rájuk. Úgy gondolom, meg tudják majd oldani úgy, hogy ne sérüljön a szeretet családunkban.
– Imádkozzunk és bízzuk az Úrra! – mondta lezáróan Emily.
A fiatalok, kora délután érkeztek meg Dublinba, itt az idő kellemes volt. Nagyon szerethető, hangulatos város, az öböl két végpontjától, az északi Howth – félszigettől a déli Bray városáig tart. A széles öböl dimbes – dombos házak látványát mutatja. Régebbi időkben szigorúan megkülönböztették a folyó déli partján található gazdag központot a folyótól távolodva egyre jobban szegényedő északi oldaltól. Több kifejezetten bevásárló utcája van. A középkori utcarészletek, viking harci jelmezek, több száz éves otthonok is fellelhetőek. A St. Stephen’s Green ne-vet viselő közpark a helyiek kedvence. Hatalmas, tiszta, tele lugasokkal és árnyat adó lombos fákkal. A vízen úszó kacsák és illatozó virágok látványa lenyűgöző.
A házhoz, amiben laktak, tartozott egy kisebb kert. Terebélyes fákkal, dísznövényekkel és sok – sok rózsával. Hatalmas terasza erre a kertre nyílt. Az emeleten három különálló szoba, míg a földszinten nagy ebédlő, melynek oldalfala hőszigetelő üvegből készült körbe. Így a felkelő Napot is csodálhatták innen és a lenyugvó Nap korongját is. A szobák ablakai az Ír – tengerre néztek, pazar kilátással. Az éjszaki csendben, a hullámok morajlása ringatóan, megnyugtatóan hatott testük és lelkük pihenésére.
Hazaérkezésüket követően, előbb mindhárman elvonultak a szobájukba. Majd Shopi, a hóna alá vette a laptopját és kiült vele a teraszra, hogy megszerkessze a meghívókat. Rövid idő múlva Harry utána ment.
– Jó, hogy jössz! Ép, szólni akartam neked. Két hét múlva lesz Jack szülinapja. Anyáékkal meglepetés partit szervezünk neki. Most szerkesztettem a meghívókat. Nézd meg, hogy tetszik e neked, mi a véleményed? – kérdezte a lány.
– Nagyon ízléses, ügyes vagy! Jó lesz – mondta Harry.
– Én átküldöm neked, te légyszíves nyomtasd már ki holnap és én majd postázom őket, hogy minél hamarabb megkapják.
– Rendben – válaszolt Harry.
– Valami különleges ajándékot is kellene majd vennünk, van valami ötleted? – kérdezte Sophi.
– Már régen szeretne elmenni Tibetbe. Mi lenne, ha egy utazási kupont kapna tőlünk ajándékba?
– Nagyszerű ötlet! Támogatom! – kiáltott fel örömmel a szerető húg.
– Tudok egy jó utazási irodát, holnap ezt is elintézem, ha akarod – mondta Harry.
– Hát ez gyorsan ment! Köszönöm szépen a segítséget – majd mosollyal az arcán gyorsan megpuszilta Harryt, aki belepirult a lány közeledésébe.
– Van kedved elmenni vacsizni, ide a törzshelyünkre? – kérdezte Harry.
– Persze, jó ötlet! – válaszolta Sophi.
– Jack! – kiáltott fel az emeletre a lány.
– Jössz velünk vacsizni, vagy hozzunk valamit neked? – kérdezte.
– Nem, köszi. Később utánatok megyek – válaszolta Jack.
Ez az étterem a közelben volt, egy emeletes épület, amiben bár és söröző rész is található. Harry és Sophi egy nagyobb asztalhoz ültek le. Már elkezdtek vacsorázni, amikor váratlanul odaköszönt hozzájuk Grace és Leah, ők nagyon jó barátnők. Dubliniak, bár Leah nagyszülei Corcaigh – ban laknak. Néha elmegy hozzájuk és pár napot velük tölt. Ugyanazon az egyetemen tanultak mindnyájan és sokat buliztak együtt. Grace inkább humán beállítottságú volt, így magyar tanár lett belőle. Leah egy gyógyszergyárban dolgozik vezetőként, vele egy ideig csoporttársak is voltak Sophival. Őneki, már akkor nagyon tetszett Jack. Később még búvárkodni is megtanult a kedvéért, de így sem került közelebb hozzá.
– Sziasztok! De jó, hogy itt vagytok! Jacket hol hagytátok? – kérdezte Leah.
– Otthon dolgozik, de később jön ő is – válaszolta Sophia mosolyogva.
– Szuper, úgyis rég találkoztunk. Leülhetünk hozzátok? – kérdezte ismét Leah.
– Persze gyertek! Grace! Mi történt? Olyan szomorú vagy – kérdezte Sophi.
– Nem rég szakítottunk a barátommal. Külföldre ment dolgozni és a távkapcsolat már nem működött. Ezért továbbra is várom az igazi, nagy Őt. – válaszolta a lány kicsit kényszeredett mosollyal.
– Sajnálom – mondta Sophi.
– Veled mi újság, még mindig egyedül? – kérdezte Leah.
– Igen, bár az én szívem már megtalálta az igazit, csak ő még nem tud róla – válaszolta Sophi, kaján mosollyal az arcán, miközben szeme sarkából Harry reakcióját figyelte.
A hatás nem maradt el. Harry fülig pirult és arca megfeszült. Rémülten gondolt arra, hogy Sophi valakibe szerelmes, neki esélyt sem adva.
– Jaj, a plátói a legrosszabb, akkor egy cipőben járunk – mondta Leah sajnálkozva, közben füle mögé simította fekete haját.
– Elmegyek, hozok italt – szólalt meg Harry.
A szíve majd kiugrott a helyéről, olyan feszültség lett úrrá rajta. Ez jó ürügy volt arra, hogy kicsit összeszedje magát.
– De jóképű férfi lett ebből a fiúból és milyen figyelmes! Van valakije? – kérdezte Grace.
Sophiban rögtön előjött a kis zöld szörny, a féltékenység manója. Hogyisne! Gondolta magában, nem fogod előlem elvenni Harryt.
– Jelenleg nincs, de nem hagyom, hogy csak szerelmi pótléknak használd – válaszolta kissé arrogánsan.
A lányok kicsit meglepődtek, de nem forszírozták tovább. Annál is inkább, mert megérkezett Jack, mint felmentő sereg. Harry eközben meghozta az italokat.
– Sziasztok! Látom bővült az asztaltársaság! – köszönt be Jack.
– Gyere, ülj ide mellém! – kérte Leah.
Jack beült Grace és Leah közzé. Élvezte, hogy az est folyamán a lányok versengenek érte. Tetszett a hiúságának, de ő csak bohém módra flörtölt velük. Tudta, hogy Leah régóta szereti, azonban a szívéig sosem ért el. Vidám beszélgetéssel és élcelődéssel telt az idő. Tíz óra felé elköszöntek Leahéktól és hazatértek.
Másnap Sophi feladta a meghívókat. Az utazási kupont becsomagolta Harryval egy kis dobozba, szép kék masnival átkötötték. Majd beletették még nagyobba, elhelyeztek mellé fehér szentelt gyertyát, piros szalaggal díszítve. A következő nagyobb dobozba hozzá raktak füstölőt és ismét kék masnit tettek rá, a születésnapi kártyával együtt.
– Így ni! Készen vagyunk! Dolgozzon meg érte! – kiáltott fel nevetve Sophi.
Harry mosolyogva, elbűvölve nézte a vidáman nevető lányt. Ilyenkor két kis gödröcske jelent meg az arcán, ami igazi szexepilje volt.
A kastélyban nagy erőkkel folyt a készülődés a partira, vásárlás, sütés – főzés, parkrendezés. Mindenkinek meg volt a maga feladata. Több mint ötven főt hívtak meg kollégákat, barátokat és jó szomszédokat a családtagjaikkal együtt.

Folytatódik

“AZ ELVESZETT ARANYRUDAK: MÁSODIK FEJEZET” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Rita! Hálásan köszönöm, hogy olvastad a történetet. Örülök ,hogy tetszik! Szeretettel Edit

  2. Kedves Edit!

    Érdeklődéssel olvastam az írásod. Bizony a baráti társaságban is felmerül a féltékenység. A szerelem képes megrontani a kapcsolatokat.

    Szeretettel: Rita💐

  3. Kedves Katalin! Nagyon örülök, hogy tetszik a történet, hálásan köszönöm az olvasást és a kedves szavaidat! Szeretettel Edit

  4. Kedves Edit!
    Már sejteni lehet, hogy Sophie és Harry között nem reménytelen az eset 🙂
    Mágnesként vonz a történeted, alig várom a folytatást is.
    Szeretettel olvastalak:
    Kata 🌹

Szólj hozzá!