AZ ELVESZETT ARANYRUDAK: HARMADIK FEJEZET

HARMADIK FEJEZET

Eljött a nagy nap, Jack harmincadik születésnapja. Szerencsére az idő is nagyon kellemes volt. A Nap sugara melegen hatolt át, a csodásan kék égbolton. A kastély előtti parkban hosszú asztalon sorakoztak, különböző ételek és hidegtálak, gyönyörűen csipkézett, fehér színű ünnepi terítőn. Az ételek ezüst tálcán és fehér porcelánban tálalva, amire kék színnel volt ráfestve Emily őseinek monogramja. Külön jobbra, egy bárpult, amit színes lufikkal díszítettek két végén, itt sokféle ital közül lehetett választani. Balra pedig kis színpad a zenészeknek, amire színes szalagokat rögzítettek. A hátteret virágok színes kavalkádja festette meg. Ők jöttek elsőként, hogy beállítsák a hangfalakat, szintetizátort, mikrofont és már zenével tudják fogadni az érkező vendégeket. Az egyik alkalmazott, tálcán pezsgővel kínált mindenkit.
Kis idő elteltével, Jack egyik kedves kollegája Mark köszöntötte a kastély úrnőjét, Emilyt nagy csokor virággal. Majd folyamosan érkeztek a meghívottak, alkalomhoz illő ruhákban, szmokingokban, illetve öltönyökben. Betoppant Grace és Leah is a nagyszüleivel együtt, mindketten elbűvölően csinos ruhában. Úgy tűnt, hogy teljes a létszám, éppen elkezdték játszani a zenészek a Happy Birthday című számot, amikor megjelent Lucy. Káprázatosan elegáns vörös színű ruhában, melynek felső része csipkézett és fekete rózsa formájú kitűző csillant meg a bal melle felett. Minden szempár őt figyelte.
– Lucy! Te vagy az? – kiáltotta meglepődve Sophi és sietett elé üdvözölni.
– Fantasztikusan jól nézel ki! Olyan régen láttalak, hogy alig ismertelek meg. Azt hittem nem is fogsz tudni eljönni. De jó, hogy itt vagy! – és boldogan ölelte át barátnőjét.
– Nagyon szuper, hogy láthatlak titeket, nem tudtam ellenállni a meghívásnak, amit ezúton nagyon köszönök. Sajnos csak rövid időt sikerült kiszakítanom, de itt vagyok! – mondta nevetve Lucy.
Megkezdődött az ünnepség, mindenki külön is köszöntötte Jacket. A családja átadta neki a kék masnis nagyobb méretű dobozt.
–Hú, mekkora doboz ez, mit rejt vajon? – kérdően nézett rájuk.
– Bontsd ki bátyókám! – szólt mosolyogva Sophi.
Jack elkezdte bontogatni, mindennek nagyon örült és közben csak nevetett, hogy minden dobozban van még egy.
– Ez biztos, hogy a húgom ötlete volt!
– Talált, süllyedt! – szólalt meg Harry mosollyal az arcán.
Amikor az utolsó dobozt is kibontotta, előbb meglepett arccal nézte, szinte megszólalni sem tudott. Majd kitörő örömmel ölelte át szüleit, Sophiát és Harryt.
– Köszönöm nektek, hogy valóra válthatom a nagy álmomat! – mondta megilletődve.
– Mi csak egyet kérünk tőled édes fiam, gyere vissza épen és egészségesen – kérte Emily féltő mosollyal az arcán.
Kiváló zene szólt, a vendégek remekül érezték magukat. Mark félre hívta Jacket.
– Te nem is mondtad, hogy milyen gyönyörű húgod van! Jár valakivel?
– Nem tudok róla, azt hiszem szabad a pálya, kemény dió, de próbálkozni lehet – mondta nevetve Jack.
Ezzel Mark megkereste a szemével Sophiát és odament hozzá. Bókolt neki, próbált udvarolni, de ő udvariasan lerázta a fiút és otthagyta. Majd Lucy felé igyekezett, hogy beszélgessenek, hiszen annyi mesélnivalójuk van egymásnak. Amikor kissé távolabbról visszanézett látta, hogy már Grace szórakoztatja Markot.
Nem hagyta sokáig egyedül a fiút, gondolta és mosolygott magában. Egyébként intelligens, helyes srác. Magas, kisportolt testalkatú, sötétbarna haja, fekete szemek és bajusza alatt, szélesen ívelő száj. Ez azonban Sophiát hidegen hagyta, mert a szívkirálya Harry és másnak esélyt sem akart adni. Remélte, hogy majd Grace-nek nagyobb sikere lesz. Aki, csinos fiatal lány és ráfér a vigasztalódás. Szőke, hosszú hajával és csalfa kék szemeivel talán csábítóan hat majd Markra.
Leah, már kínosan folyton Jack közelében volt, nem hagyva ezzel teret szinte másnak. Már – már azt gondolhatták volna, hogy a barátnője. Akadt, aki bizalmasan meg is kérdezte testvérét, miközben ő, mondhatni menekült a lány elől. Vicces ezt látni, persze sajnálta Leaht a fölösleges körökért. Ráadásul a bátyja olyan típusú, hogy valaki minél inkább rátapad, ő annál inkább igyekszik távol tartani magától.
– Gyere Lucy, üljünk le ide! Mesélj el mindent, mi történt veled, mióta elveszítettük egymást – kérte Sophi.
– A középiskola után, Londonban végeztem az egyetemen. Oknyomozó riporterként dolgozom, nagyon izgalmas a munkám és imádom. Az egész világot bejárom, sok szép helyen megfordultam már. Amikor kész a riport anyaga, egy kevés időre a londoni lakásomban vagyok, amíg megírom. Aztán már megyek is tovább. Igyekszem egy könyvet is összeállítani ezekből. – válaszolta lelkesen Lucy.
– Veled mi a helyzet? – kérdezett vissza.
– Én Dublinban végeztem, mentőorvosként dolgozom. Ott is lakunk Jackkel és Harryval egy bérelt szuper lakásban. Hétvégenként többnyire hazajövünk anyáékhoz. Vasárnap délelőtt búvároktatást tartunk, ha az idő megengedi.
– De, jó! Egyszer, ha lesz időm, majd engem is tanítsatok meg búvárkodni. Nagyszerű lehet. Harryval együtt vagytok?
– Még nem, de reménykedem! – válaszolta huncut mosollyal az arcán Sophi.
– Jacknek, az a barátnője? – és fejével Leah felé intett.
– Nem, csak szeretne az lenni, de a bátyám szívét nem éri el.
– Milyen karakán férfi lett belőle, bár tiniként is helyes fiú volt.
– Te nagyon tetszettél neki abban az időben. – mondta mosolyogva Sophi.
–Tényleg? Ne mond már! Mindig piszkált! Azt hittem, hogy ki nem áll.
– Neked a magánéleted milyen, hogy mindig utazol? – kérdezte Sophi.
– Á! Sejtheted! És legyintett a kezével. Egy férfi sem viseli el ezt a fajta életmódomat. Nem mondom, néha van egy – egy próbálkozás, de reménytelen. És őszintén, nem voltam még annyira szerelmes, hogy feladjam a munkámat komoly kapcsolat miatt. Nagyon jól érzem magam így a bőrömben. – válaszolta Lucy.
Harry is megérkezett a lányokhoz és közéjük ült.
– Nem zavarlak benneteket a csevegésben? – kérdezte.
– Á, dehogy jó, hogy jössz! – válaszolta Sophi felcsillanó szemekkel.
– Mesélj magadról Harry, mivel töltöd napjaidat? A középiskola elvégzését követően nem tudok rólad semmit. – kérdezte Lucy.
– Dublinban az egyetemen, régészeti szakon végeztem, jelenleg a levéltárban dolgozom, mint osztályvezető. Jackkel és Sophival, búváriskolát nyitottunk Corcaigh – ben és hétvégente oktatunk – válaszolta Harry szerényen.
Mielőtt még tovább faggatta volna Lucy, lehuppant hozzájuk Jack.
– De jó, hogy látlak Lucy! Micsoda gyönyörű nő lett belőled! Egészen elbódítasz! Nagyon örülök, hogy el tudtál szabadulni a munkádtól. Tini korunk óta nem is láttalak. Csak hallom, hogy röpködsz a világban – mondta Jack.
– Köszönöm a bókot, igazán kedves tőled. Igen, eléggé lefoglal a munkám és nem sokat időzöm egy helyen – válaszolta mosolyogva Lucy.
– Sophi! Neked, ez a kedvenc számod! Megyünk táncolni? – kérdezte Harry.
– Igen! – válaszolt boldog mosollyal az arcán.
– Te Jack! Most már ennyi idő után, elárulhatnád nekem, hogy anno, miért bosszantottál fel állandóan? – kérdezte Lucy.
– Tényleg nem tudod királylány? – kérdezte nevetve Jack és közben mélyen a szemébe nézett.
– Nem – válaszolta kissé zavarba esve, mert Jack szemkontaktusa a lelkéig hatolt.
– Azok a gyönyörű puma szemeid, már akkor elvarázsoltak. Megfigyeltem, hogy örömteli pillanatban, mindig szép kék színű. Amikor felbosszantottak átváltozott, ilyen zöldeskékké. Meg kell, valljam én ezt, az átváltozást nagyon szerettem. Ezért találtam ki mindenfélét – mesélte nevetve.
– Ó, te! – kiáltott fel Lucy.
– Látom, azóta is megmaradt – és nevetett tovább Jack.
– Hihetetlen vagy, egy igazi nagy kópé! És én mindig bedőltem neked! – mondta Lucy, kicsit bosszúsan, de nevetve.
Leah szeme sarkából féltékenyen figyelte Jacket, amint nevetgélnek Lucyvel. Ismerte a fiút és fájt neki, hogy őrá soha nem nézett ilyen átható szemekkel. A nők megérzik a vetélytársat. Látta rajta, hogy számára Lucy többet jelent egy régi barátnál. Meg akarta szakítani ezt a meghitt bájolást és odament hozzájuk.
– Jack! Jössz táncolni? Hölgyválasz van! – kérdezte odahajolva hozzá és közben vállára tette a kezét, majd sunyi tekintettel nézett Lucyre.
– Nem! Leah, ne haragudj! Most Lucyvel beszélgetek – válaszolta Jack.
– Rendben, bocsika! – mondta kissé sértődötten Leah és tovább állt.
– Hú! Ez a lány, most megfojtott volna egy kanál vízben. Tisztában vagy vele, hogy milyen szerelmes beléd? – kérdezte Lucy.
– Igen, tudom, már régóta! De, nem akarom megbántani. Gondoltam, majd csak észreveszi, hogy számomra nem több mint egy barát, hiszen teljesen más egyéniségek vagyunk – válaszolta Jack és közben feszülten beletúrt göndör, fekete hajába.
Leah elszomorodott, hogy nem sikerült a terve. Mélységes csalódást érzett. Most először gondolkodott el azon, hogy tényleg nincs esélye Jacknél, bármit is tegyen. Majd meghasadt a szíve! Ez a fájdalom az arcára is kiült, kicsit szégyellte magát, hogy hiába futott utána. Éveken át kitartó volt, de most úgy érezte, hogy végleg le kell mondania róla. A sírás környékezte és nem akarta, hogy meg-lássák rajta, ezért szép csendben hazaindult az ünnepségről. Grace és Mark jól szórakoztak egész idő alatt, sokat táncoltak és vidáman beszélgettek, nevetgéltek. Később nagy megértésben, karöltve távoztak együtt a partiról. Közben Harry és Sophia visszatértek Jackhez és Lucyhez.
– Jó, hogy visszajöttetek, mert szeretnék elbúcsúzni tőletek. Hálásan köszönöm, hogy gondoltatok rám és meghívtatok. Nagyon jó volt újra látni titeket – hálálkodott Lucy.
– Talán untatlak? – kérdezte elkerekedett szemekkel és kaján mosollyal az arcán Jack heccelődve.
– Ne viccelj már, dehogy! Nagyon jól éreztem magam veletek. Kora reggel indulok tovább és muszáj magam kipihennem.
– És most merre röpködsz, ha szabad érdeklődnöm? – csipkelődött tovább Jack.
– Franciaországban lesz dolgom, főleg Párizsban, de még nem tudom, hogy a tények hová visznek majd tovább. Ne haragudjatok, de nem mondhatok többet erről a munkámról – szabadkozott Lucy.
– Vigyázz magadra! Ne is törődj vele! Tudod milyen a bátyám! – mondta Sophi és legyintett a kezével.
– Ha máskor is hazatalálnál, nyugodtan gyere át hozzánk – mondta Jack és meghitten ölelte magához Lucyt.
– Szavadon foglak! Érdekelne a búvárkodás – szólt vissza Lucy.
– Állok elébe! Remélem, nem várod meg vele, hogy kinőjön a szakállam! – humorizált Jack.
Mindnyájan elbúcsúztak tőle. Sophia kikísérte Lucyt. Jack, hosszasan, kissé bánatosan nézett utána, ameddig el nem tűnt a szeme elől.
– Látod, Harry úgy érzem, ezzel a nővel le tudnám élni az életem. De mit tegyek, ha madárnak született – szólalt meg Jack, kissé keserű humorral és széttárva kezeit.
– Meglepő számomra, hogy ilyen érzést váltott ki belőled, tudtam, hogy tetszett neked korábban, de azt hittem, már rég túl vagy rajta – szólalt meg Harry.
– Lucyt, nem lehet elfelejteni! Csodálatos nő lett belőle, sok közös vonás van bennünk és érzem, hogy lelkünk egy húron pendül. Az a legrosszabb, hogy nem tehetek semmit, amíg röpköd. A távkapcsolat csak tönkretenné a tiszta érzéseket – mondta Jack lehangoltan.
– Megértelek – szólt csendesen Harry.
– És te Harry! Mikor mondod, már meg végre a húgomnak, hogy szereted?
– Te…, honnan…. tudod…? – kérdezett vissza, meglepetten Harry.
– Ugyan már! Tudod, hogy én átlátok rajtad, nem kellenek ehhez szavak. Légy nyugodt, én áldásom adom rátok, mert szerintem kölcsönös – mondta mosolyogva Jack és hátba veregette.
– Várom, a megfelelő alkalmat.
– Minden alkalom megfelel, ha azzá teszed! – és mosolyogva kacsintott Jack.
A vendégek, közben folyamatosan távoztak a helyszínről. Jól sikerült összejövetel volt, mindenki remekül érezte magát.

Folytatódik

“AZ ELVESZETT ARANYRUDAK: HARMADIK FEJEZET” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Rita és Katalin! Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastátok a történetet. Örülök , hogy tetszik. Igen, folyamatosan épül fel a történet, kezd kibontakozni a romantikus része. 🙂 Szeretettel Edit

  2. “Jól sikerült összejövetel volt, mindenki remekül érezte magát.” Kivéve Leah-ot. Kellemetlen lehetett számára a visszautasítás és annak a felismerése, hogy esélye sincs a srácnál, de talán jobb előbb, mint később.

    Szeretettel: Rita💐

  3. Bonyolódik a helyzet! 🙂 Csak még azt nem tudom, hogy Leah bajkeverő lesz, vagy epizódszereplő volt? Mert a párok már kezdenek körvonalazódni, még ha úgy érzem, hogy a történet címéhez képest még mindig a bevezetésben vagyunk is.
    Továbbra is várom a folytatást! 🙁
    Szeretettel olvastalak:
    Kata 🌹

Szólj hozzá!