AZ ELVESZETT ARANYRUDAK: ÖTÖDIK FEJEZET

ÖTÖDIK FEJEZET

A különböző vallások nagyon érdekelték Jacket, ezért már régebben mélyrehatóan tanulmányozta őket és sok átfedésre bukkant közöttük. A családja keresztény, ebben nevelkedett, ez az alap meghatározta érdeklődés körét. A saját vallásán kívül a Buddhizmus fogta meg leginkább. Fiatalkori álma volt, hogy elmenjen Tibetbe és az ottani néptől közelebbről megismerje ezt a tant. Nagy lelkesedéssel indult nem csak a fizikai utazására, hanem tudta, hogy nagy lelki utazás is vár ott rá.
Természetesen utána olvasott a tibeti nép történelmének. A leírás szerint a helyi lakosok körében mitikus történetek keringenek a nép eredetét tekintve. A történetek szerint, három bodhiszattva, Mandzsusrí, Avalókitésvara és Vadzsrapáni szállt le a Földre, majd eldöntötték, hogy az addigi lakatlan területet benépesítik. Az egyik isten Avalókitésvara, aki Tibet védőszentje is egyben, feleségül vett egy hegyi démont, akitől hat gyereke született, három fiú és három lány. E hat gyermektől származik Tibet népe. Az őslakosok otthona Belső – Ázsiában fennsíki és hegyvidéki terület. A Föld legmagasabban fekvő területe, amit a „világ tetejeként” is emlegetnek. A Himalája északi lejtőjén fekvő, nehezen megközelíthető Tibetet, mindig is a meditáció és az aszkézis földjeként ismerték. Valaha független volt, több királyságra osztva, ma már nagyrésze Kínához tartozik. A dalai lámák, Tibet spirituális vezetői.
Itt, az elterjedt vallás a buddhizmus, követőinek száma tizenöt millió körül van. Azonban a személy fejlődésétől és tanulmányi előrehaladásától függően, három fő irányzatot tanít, a mahájána, hínajána, vadzsrajána. A vallás tanítása szerint, amikor a test meghal, negyvenkilenc napig egy köztes állapotba kerül. Ezt követően a lélek, vándorlásnak indul és a lélek fejlődésének szempontjából a legelőnyösebb módon próbál újjászületni. Mivel a buddhizmus célja a végleges megszabadulás a létforgatag állapotaiból, különösen nagy hangsúlyt fektet a halál utáni állapotok megismerésére, mert így a hívő közelebb juthat a végső célhoz, a nirvána eléréséhez.
A vallási élet tibeti központja Lhászában van, ezért Jack ott foglalt szállást. Tudta, hogy hosszabb ideig fog maradni ezért lakosztályt kért, ami nyugodt, kényelmes és színvonalas pihenést biztosított számára. Pontosan eltervezte, hogy mik azok a látnivalók Tibetben, amiket feltétlenül meg szeretne nézni és megtapasztalni. Azonban eléggé hosszadalmas és fárasztó volt az utazás, kora este érkezett meg. Aznap már csak elrendezkedett a lakosztályában és kipihente magát, hogy másnap üdén ébredve kezdhessen hozzá az eltervezett úti céljainak meg-valósításaihoz.
Lhásza, a világ egyik legmagasabban fekvő városa, a tengerszint felett 3650 méterrel. Lakosainak száma kétszázezer körül van. Ez az ország spirituális központja. A Jokhang Kolostort a VII. században építették és a XV. században buddhista szerzeteseket oktató iskolává vált. A Lhásza központjában található és az egyik legfontosabb zarándokhely Tibetben. Az épület kívülről is lenyűgöző. Arany tetején a jellegzetes két őz és közöttük a sors kereke, talán az egyik legtöbbet ábrázolt tibeti kép.
Kora reggel gyönyörű napsütéses időre ébredt Jack. Az ablakon friss, kissé hűvös levegő áramlott be. Lakosztályának egyik ablaka a belső udvarra nézett. A másik az utca forgatagát mutatta, míg távolban havas hegycsúcsok meredtek az ég felé. Reggelire teát ivott campával. Ez a tibetiek nemzeti eledele, mely megőrölt, pörkölt árpa vajas és sós, teával elkeverve, majd gombócokká gyúrva.
Miután megreggelizett elindult, hogy megnézze a Tibet szimbólumának számító Pothala-palotát, ez a dalai láma egykori otthona. Hatalmas kastély stílusú épületkomplexum. Más néven Buddha hegyének is hívják, mert sziklás Vörösdomb tetején áll. Ma már múzeum és zarándok hely, labirintusszerű helyiségeit, szentélyeit több ajtó, folyosó és lépcső kapcsolja össze. A termeket és galériákat, buddhista művészet csodálatos faliképei, színes selyemhímzései borítják, valamint szobrok díszítik. Jack álmélkodva járta be ezt a hatalmas területet és rengeteg fotót készített. Az egésznapot itt töltötte. Hazafelé menetben az egyik kirakat üvegén megakadt a szeme egy felhíváson, mely lehetőséget adott számára, hogy részt vegyen a kolostorban szerzetesek által tartott elméleti és gyakorlati oktatáson. Már másnap boldogan jelentkezett rá. Úgy érezte most valóban beteljesül az áhított álma. Minden nap előadást tartottak a Buddhizmus tanáról. Meditációs gyakorlatokon vett részt, melyek különösen nagy hatást gyakoroltak rá. Lehetősége volt a csikung elsajátítására, amely az egészség megtartásának és fejlesztésének művészetéről szól, a világegyetem energia csere áramlásának felhasználásával. Ezt harcművészeti edzés céljából is szokták alkalmazni. Ugyanakkor segít a tudomány, filozófia összekapcsolásának megértésében. Nagyon könnyen elsajátította a gyakorlatokat, szinte maga is meglepődött rajta. Úgy érezte, hogy ösztönszerűen jönnek belőle a mozdulatok. Mintha már ismerte volna őket.
Az egyik meditáció alkalmával, egy aranyszínű úton haladt előre egyenesen, majd a végén elágazott az út jobbra és balra is. Jobbra egy zárt ajtót talált, amit Kerubok őriztek. Az életének a jövőjét takarta, oda nem léphetett be. Balra a múlt életeinek pillanat képeivel találkozott, melyekből láthatott párat, ami segített neki megérteni a jelen életével kapcsolatos okozati összefüggéseket. Többek között, látta magát, mint Saolin szerzetes. Ez megmagyarázta számára, hogy miért vonzódik a Buddhizmusvalláshoz, Tibethez, a kolostorokhoz, hogy a meditáció és csikung elsajátítása, miért volt annyira könnyű és ösztönszerű nála. Ami igazán meglepte, hogy az egyik életében, Franciaországban élt filozófusként, feleségével és két gyermekével. A két gyermekében felismerte Harryt és Sophiát. A feleségében pedig Lucyt. Ez megérttette vele, hogy miért olyan különlegesen szeretetteljes a kapcsolat húgával és barátjával. Lucyvel, akit első perctől kezdve szeretett és úgy érezte, hogy már ezer éve ismerik egymást. Nagyon egy húron pendülnek. A szeretet érzése nem halványult benne annak ellenére sem, hogy évekig nem látták egymást.
Hatalmas tapasztalattal, impresszióval gazdagodott. Azonban igyekezett, hogy a látnivalókat se mulassza el. Sokat sétált Lhásza utcáin és barátkozott beszélgetett az ottani árusokkal, emberekkel, valamint azokkal a turistákkal, akik azért jöttek, hogy a Tibet látványosságait megnézzék.
Egyik alkalommal csatlakozott is hozzájuk, velük együtt ment el megnézni a Palkhor Monostort és Kumbum sztúpát, ami óriási területen fekszik. A neve szerint, szerencse és boldogság monostora. Az igazi különlegessége, hogy az egyetlen olyan hely, ahol a három rivális buddhista iskola monkjai békében élnek egymás mellett. Magas többszintes épület, az ország egyik legszebb monostora és temploma. A buddhista kápolna együttes, tízezer Buddha képet, ikont, valamint falfestményeket őriz. Emiatt Tízezer Buddha Pagodája néven is ismerik az épület komplexumot. Körülötte mindig, rengeteg zarándok gyűlik össze. Pár nap múlva, amikor késő este fáradtan hazaért a szállásra, szó szerint, szinte beájult az ágyba. Egy cseppet sem bánta, hiszen az ott töltött idő egy életre szóló élménnyel gazdagította újra.
Egy hét elteltével megint útnak indult, hogy megnézze a Kailash hegyet. A tibeti és hindu hagyományok szerint ez a világ szíve, amely több ezer méter magasan van. Természetesen nem egyedül ment, hanem vezetővel és több turista társával együtt. Csodálatos környezetben emel-kedik az ég felé a havas csúcsa. Tibeti Manasarowar és Rakshastal-tó közelében található. A hegyre hivatalosan nem szabad felmászni, mivel szent hegy. Pompás élményekkel tért vissza.
Pár nap pihenő után elhatározta, hogy a következő úti célja a Yumbulagang. Ez egy szikla tetején álló, V. században épült kolostor, a tibeti királyság legősibb épülete. Régen erődnek is használhatták. Ma már csak néhány szerzetes lakik benne. Az oda vezető úton végig színes imazászlók lengedeztek. Hitvallásuk szerint az imazászlókra fel van írva egy – egy ima és az erejét, szél viszi a világba szerte, hogy legyen szeretet és békesség a Földön. Ahogy közelebb értek már hallották, amint a tibeti tál hangjai felcsendülnek és a hegyek akusztikájában visszhangra találnak. Kellemesen csilingelve töri meg a mélységes csendet. Az óriás hegyormokat fehér hószőnyeg takarja. Innen lenézve a völgyeket ködfátyol borítja és párás, hűvös szellő fúj, míg a levegő ózondús. A Kolostorba belépve a szerzetesek hellyel és speciális teával kínálják a látogatókat. A helyiséget körbe járja a füstölőknek illata. Az Imádkozó oltáron, felfénylik a gyertya lángja, míg erős energia áramlik a szobában. Rövid meditációra invitálják őket, mely a negyedik dimenzióba vezet.
Elindul lélek a szellemvilágba, látni a Földet ragyogó kékben és aranyháló védelmezi a térben. A Szférák örvényén egy kapuhoz érve, már a negyedik dimenzióba lépnek. Itt aranyfény tölti be a tájat, míg a fák, virágok átható gyémánt fényükkel, a szivárvány minden színében pompáznak. Az éneklő madarak hangjai szféráknak zenéje. A gyönyörű réten patak csordogál, part mentén fehér kőből díszítősor áll. Ezüstös tükröződése a víznek áthatóan tiszta, ez az életvize mely a lelket meggyógyítja. Markukba véve isznak belőle. Majd engedik hatni magukra a Földnek vonzását és visszatérnek tudatukba.
Élettel tele, felfrissülve mondanak áldásos köszönetet, szíves vendéglátásukért a szerzeteseknek. Fantasztikus tapasztalatokkal és impulzussal gazdagodva indultak vissza a szálláshelyükre.
Másnap Jack elindult, hogy kisebb ajándékokat, emlékeket vásároljon szeretteinek. Amikor visszatért a szállodába, a halban háttal ült egy lány és éppen teázgatott. Az pont úgy néz ki, mint Lucy gondolta magában. De nem, az nem lehet, biztosan csak beleképzelte, mert nagyon sokat gondol rá. Közelebb ment, hogy meggyőződjön róla, mert szíve azt súgta, hogy ő az. És tényleg!
– Lucy drága királynőm! Te, hogy kerülsz ide? – és forró szenvedéllyel ölelte magához a lányt.
– Tudod, nem túl messze volt dolgom és egy kicsit tovább repültem, mert nagyon hiányoztál – válaszolta nevetve.
– De jó, hogy itt vagy! Sokat gondoltam, rád, hogy milyen jó lett volna, ha velem jössz. Hol száltál meg?
– Itt már nem volt hely, gondoltam te biztosan tudsz valamit.
– Hát persze, hogy tudok! Én egy lakosztályt vettem ki, ott ketten is elférünk, ha neked jó! – ajánlotta fel boldogan.
– Nagyon jó lesz, köszönöm!
– Akkor még mire várunk? Gyere! – és megfogta a csomagját és a lány kezét.
– Hú, Jack ez gyönyörű! – kiáltott fel, amikor meglátta a csodálatos lakosztályt.
– Örülök, hogy tetszik, Isten hozott! Érezd jól magad, helyezkedj el nyugodtan, ez a szoba a tiéd – mutatott a mellette lévőre.
Ameddig Lucy elrendezkedett és átöltözött, Jack is szépen elrakta a vásárolt ajándékokat.
– Gyere, elviszlek ebédelni és utána megmutatom neked Lhászát.
– Az remek lesz! – mondta Lucy lelkesen.
– Meddig maradsz itt?
– Egy pár nap bele fog férni – válaszolta mosolyogva, majd kacsintott hozzá és belekarolt a fiúba.
– Elképesztően csodálatos hely, nem bírtam ki, hogy ne lássam! – folytatta Lucy.
– Nagyon boldoggá tettél ezzel! – válaszolta Jack, örömtől sugárzó szemekkel.
Ebéd után Lhásza, központjában sétálgattak az utca forgatagában, miközben Jack röviden elmesélte eddigi élményeit. Lucy, pedig szinte szájtátva hallgatta.
– Holnap elmehetnénk a kolostorba egy közös meditációra, mit szólsz hozzá?
– Annak nagyon örülnék!
Este haza érve, még végig nézték a fotókat, amiket Jack készített. Lucyre komoly hatást gyakorolt a fiú lelkes beszámolója és a képek látványa. Késő este hajtották álomra fejüket.
Másnap reggel átmentek a kolostorba és előadást hallgattak, majd meditáltak. Lucyt elvarázsolta a hely szelleme. Jack a következő napokban megmutatott pár dolgot a környéken és nagyon jól érezték magukat. Ám, ez volt az utolsó estélyük, mivel a lány másnap utazott vissza Londonba. A fiú úgy érezte, hogy muszáj a jövőről beszélniük, mert nem akart bizonytalanságban elválni tőle.
– Lucy! Nagyon szeretlek és boldog vagyok, hogy újra egymásra találtunk – mondta, miközben mélyen a szemébe nézett és megfogta mindkét kezét.
– Én is így érzek Jack, olyan érzéseket hoztál elő belőlem, amit nem is tudtam, hogy bennem vannak.
– Már nem akarlak elengedni téged soha többé! – és magához ölelte szorosan Lucyt.
– Igen, de tudod, hogy ez nem ilyen egyszerű, bárcsak így lenne – mondta sóhajtva a lány.
– Rajtunk múlik csak! Kettőnkön! Hogyan képzeled a közös jövőnket? – kérdezte Jack fülig érő szájjal.
– Nagyon édes vagy! Ezt most vegyem leánykérésnek?
– Szeretném! – és megcsókolta.
– Te, hogyan gondolod Jack?
– Ha neked is jó úgy, akkor egy évet kapsz tőlem, hogy az ügyeidet befejezhesd. Aztán megtartanánk az esküvőt és a kastélyba költöznénk. A szüleim már idősek és elfér nekik a segítség. Én szeretnék egy jogi irodát nyitni Corcaigh – ban. Te pedig lehetnél ott újságíró. Mit szólsz hozzá? – mosolygott kedvesen.
– Azta! Látom tényleg komolyan eltervezted! – kiáltott fel Lucy.
– A te szüleid is ott élnek, neked is jobb lenne már otthon, nem?
– Át kell gondolnom édes szívem, mindenesetre kivitelezhetőnek tartom. Azt hiszem az egy év valóban elég lesz, hogy elrendezzem a munkámat. Nagyon tetszik a lelkemnek, amit itt felvázoltál – és boldog mosollyal az arcán átölelte Jacket.
– Egy napot szeretném, ha még maradnál, lehetséges?
– Meg tudom oldani – mondta kis gondolkodás után Lucy.
– Nagyszerű! – kiáltott fel örömében Jack.
Másnap reggel Lucy nem találta a fiút, de a reggelijét az asztalra készítette. Nagyon meglepődött, azonban gondolta valami dolga akadhatott, biztosan jön nemsoká. Mire megreggelizett és elkészült, vissza is érkezett.
– Merre jártál, hogy fel sem ébresztettél?
– Meglepit készítettem elő neked! – hozzá kajánul mosolygott.
–Nagyon drága vagy, már alig várom.
– Gyere! Menjünk! – és kézen fogta a lányt.
A kolostorba vitte Lucyt. Ott az egyik Buddhista szerzetessel előre megbeszélte, hogy el szeretné jegyezni a lányt, az ottani szertartás szerint. A helyiséget gyönyörűen feldíszítették virágokkal. Halk, lelket simogató zene hallatszott. Már várták őket. Lucy, csak kapkodta a fejét, hogy mi fog történni. Jack már korábban megvásárolta szíve választottjának a gyűrűt, amivel meg szerette volna kérni a kezét. Türkiz kővel díszített jegygyűrű, melynek a fém részébe mantra volt vésve. Ezt kispárnára téve nyújtotta át a szerzetes Jacknek, aki felhúzta szerelme ujjára, majd ezután megáldotta őket. Nagyon különleges és megható szertartásban részesültek. Ez az eljegyzés örök-ké élni fog szívükben.
– Meddig maradsz még itt Jack?
– Azt hiszem, már csak pár hetet. Hazafelé mindenképpen bemegyek hozzád, Londonba – mondta mosolyogva.
– Az jó lesz, csak szólj, hogy otthon legyek – válaszolta Lucy nevetve.
– Természetes!
A nap gyorsan elszalad a boldogságuk közepette. Kora reggel indult útnak Lucy. Hosszasan megölelték és megcsókolták egymást. Az ajtóból a lány visszafordulva még egy búcsúcsókot intett. Jack szomorúan nézett utána, de tudta nemsokára újra látja.
Hátralévő idejének nagy részét a kolostorban töltötte és kirándulgatott a környéken. Életre szóló élményeket szerzett, nagyon jól érezte magát, azonban a szíve már hazahúzta. Hiányzott a családja és persze Lucy. Összecsomagolt és indult Londonba. A lány már várta nagyon. Végre becsengetett menyasszonya ajtaján. Aki könnybe lábadt szemekkel ölelte át kedvesét. Csodálatos hetet töltöttek el együtt. Megbeszélték, hogy együtt mennek, majd haza és bejelentik az eljegyzésüket. Otthon, már nagyon várta a család, de Jack titokban tartotta, hogy Lucy is vele megy. A lány először a szüleihez ment és csak másnap ment át Jackékhez. Igazán boldog viszontlátás volt ennyi idő után. A fiú élménybeszámolót tartott a szülőknek és húgának, barátjának. Ám a lánykérést még nem mondta el, mert meglepetésnek szánta. Sophia és Harry örömmel tudatta, hogy jegyesek lettek, de megvárták az ünnepléssel Jacket.
Másnap díszebédet tartottak az eljegyzés alkalmával. Lucy azzal a tudattal jelent meg, hogy eljegyzésüket bejelentik. Az meglepetés volt számára, hogy közben Sophi és Harry is eljegyezték egymást.
A pazarul megterített asztalnál, amikor már mindenki helyet foglalt, Jack felállt és bejelentette az eljegyzésüket Lucyvel. Nagy volt a meglepetés, de az öröm még nagyobb. A szülők szemében meghatottság könnye csillogott. Megbeszélték, hogy ha már ezt ilyen jól sikerült összehozniuk, akkor majd az esküvő is dupla lesz. Vidám, boldog hangulatban telt a délután.

Sophia és Harry másnap visszautazott Dublinba, mert dolgozniuk kellett. Jack egy hét múlva csatlakozott hozzájuk, addig még Corcaigh – ban maradt. Lucy is egy hét múlva indult vissza Londonba, így ezt a pár napot még együtt töltötték.

Folytatódik

“AZ ELVESZETT ARANYRUDAK: ÖTÖDIK FEJEZET” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Rita és Gyöngyi! Hálásan köszönöm nektek az olvasást és kedves hozzászólásotokat. 🙂 Szeretettel Edit

  2. Különleges világról szóló történeted érdeklődéssel olvastam. Számomra a “szent” hegyek meg a “szent” tehenek nagyon furcsák, meg ez az egész ottani kultúra, de azért olvasni jó volt róla.

    Szeretettel: Rita💐

Szólj hozzá!