TRISZTÁN ÉS IZOLDA REGÉJE: XI. A KALANDOS GÁZLÓ

TRISZTÁN ÉS IZOLDA REGÉJE

Joseph Bédier műve nyomán

XI. A KALANDOS GÁZLÓ

Feltöri a király gyorsan a pecsétet,
megértve a írást örvend a szívében.
Trisztán levelét a káplán felolvasta,
Márk nagy figyelemmel, éberen hallgatta.

„Mikor megszereztem a szép királyleányt,
én nyertem el a kezét, és csak rajtam állt,
elhozzam-e neked, vagy pedig megtartsam.
Én mégis megtettem, néked általadtam.

Szíved a gonoszok hamar megmérgezték,
de Isten meghozta igaz ítéletét.
Máglyától megmentett, az ugrást túléltem,
így történt-e volna, hogyha nincsen vélem?

Izoldát te, uram, poklosoknak adtad.
Mit tehettem volna, a sorsára hagyjam?
Jöhettem-e vele palotádba vissza?
Kimondtad a halált, pedig szívünk tiszta.

Tanúm az ég ura és az összes szentek,
Izolda bűnösen soha nem szeretett.
Parancsolj viadalt, én meg nem hátrálok,
kiállhat ellenem akármelyik báród.

Ha győzök nagy király, s elviszed Izoldát,
senki nem szolgálhat hívebben nálamnál.
De ha semmiképpen nem tartasz rám számot,
Gavoja királyának kardom’ ajánlom.

Ha nem vágyik szíved Szőke Izoldára,
visszaviszem őt a régi hazájába.
Otthon lesz királyné, saját országában,
kezére, trónjára grófok, bárók várnak.”

A kornwalli nagyurak mind egymást lesik,
Trisztán kihívása egyiknek sem tetszik.
„Vedd hát, uram király, vissza a királynét,
bolond rágalmazta, nem fér hozzá kétség.

Bizonnyal ártatlan, gonoszul vádolták,
de vigyázz, jó uram, ismét meg ne szólják.
Trisztán pedig menjen, kívánj jó szerencsét,
keresztre a választ estig kifüggesszék!”

A billogos írást éjjel megtalálják,
Ogrin remetével kisilabizálják.
„Visszaveszi Izoldát nemes Márk király,
de te elbujdoshatsz, édes uram, Trisztán.”

„Hogy élek majd eztán nélküled, kedvesem?
Szőke Szép Izoldám el kell veszítenem.
Elküldöm majd neked szerelmem zálogát,
bármikor üzennél, visszajövök hozzád.”

„Husdent hagyjad nálam, szeretett kutyádat,
jól bánok majd vele, mert hűséges állat.
Ezt a jáspisköves gyűrűt neked adom,
ettől fogva legyen mindig az ujjadon.

Hogyha ezt meglátom, semmilyen hatalom
nem győzhet le engem, nincs mi visszatartson.
Bármit kérhetsz tőlem, nem gátolhat semmi,
a világ végére is el fogok menni.”

Ogrin prémet hozott, bársonyt Izoldának,
bíborkelmét, selymet, hófehér ingvállat.
Sereglenek már a csillogó lovagok,
ékes sátraikban kényes nagyasszonyok.

Trisztán rongya alá páncélinget öltött,
meglátta a királyt zsoldosai között.
„Isten áldjon édes, tündérszép Izolda!”
Ölelésük után kedvese ezt mondta:

„Maradj néhány napig titokban mellettem,
mint bánnak az urak, s Márk király velem.
Üzenek tenéked, hogyha rossz a sorsom,
hogyha nem kímélnek ismét a gonoszok.

Odaért a király Lidáni Dinasszal.
„Felség! Bajvívással hadd védjem igazam.
Hogyha legyőzetem, végeztess ki, uram,
de ha nyerek, tűrj meg, vagy add ki az utam.”

Nem fogadta senki Trisztán kihívását,
tudták, az országban nem találni párját.
Izolda szépsége sokat megigézett,
hálás a királyné az agg remetének.

Termetére simult kékezüst ruhája,
rávetült a napfény vertarany hajára.
Kecses keze-lába, finom a köntöse,
betakarja vállát skarlátköpönyege.

Nicole-i André bíztatta a királyt:
„Tartsd itt magad mellett, nagy jó uram, Trisztánt!
Nagy király lesz belőle, meglátod, felség.
Inkább barát legyen, mintsem hogy ellenség.”

Hallják a gonoszok, haragra gerjednek,
a király szívébe mérget csepegtetnek:
„Ártatlan a királyné, uram, elhisszük,
de jobb, ha fel a várba öcséd nem visszük.

Ismét rágalmaznák, újra megvádolnák,
küld el udvarodtól, keljen útra Trisztán.
Meg aztán, neked is könnyebb az életed,
ha nem kell szüntelen Izoldát figyelned.”

„Vigyél szép öcsém, aranyat, kincseket,
ezüstöt, hermelint, pompás prémeket.”
„Lemondok én arról, egy garast sem kérek,
elmegyek szolgálni Fríz fejedelmének.”

Ünnepelt az ország, zúgtak a harangok,
boldog-boldogtalan dicsérte a napot.
Izoldát kísérték hercegek és grófok,
Márk lovaggá ütött tizenkét apródot.

Száz derék jobbágyát felszabadította.
Áldották a nevét: légy boldog Izolda!
Trisztán került egyet és rejtve, titokban
elbújt a présházban, jaj a gonoszoknak.

“TRISZTÁN ÉS IZOLDA REGÉJE: XI. A KALANDOS GÁZLÓ” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Ritu!

    Már írtam egyszer, hogy szerintem a IX. részt véletlenül kihagytad. Örülök, hogy figyelemmel kíséred a történetet.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  2. Kedves Zsuzsa!

    Ebben a részben jobban alakulnak a dolgok. Tetszéssel olvastam, mint eddig bármelyik részt. Remek alkotás.

    Szeretettel: Rita💐

Szólj hozzá!