AZ ELVESZETT ARANYRUDAK: HATODIK FEJEZET

HATODIK FEJEZET

Jack több hónap kihagyása után felvette a munkáját, bár kissé nehézkesen rázódott bele az irodai tevékenységébe.
Harry éppen egy vaskos dosszié előtt ült, ami az Angliai háborúkról szólt. Éveken át többször dúlt polgárháború, majd ott volt a hétéves háború is. Az 1600 – 1700 közötti évek időszakára esett Anglia és Hollandia felemelkedése és Spanyolország, valamint Portugália hanyatlása. A XVII. században Anglia és Hollandia szövetséget kötött a Habsburgok örökösödési hódító törekvéseivel szemben. A Holland hajók segítettek legyőzni a Spanyol flottát. Az egyezségük következtében Anglia támogatta Hollandiát a spanyolok elleni függetlenségi harcában. Ezeket az iratokat rendezgette, amikor egy elsárgult, megkopott papír hullt a lába elé.
Ebben az állt, hogy Anglia egy kisebb kereskedelmi hajót indított útnak, négy láda aranyrudakat tartalmazó szállítmánnyal Hollandia részére, anyagi támogatás gyanánt. Természetesen az útvonalat nem jelölte meg, mivel titkos küldetés volt. Azonban a hajó eltűnt a rakománnyal együtt és soha nem került elő. Több tudományos expedíció is elindult már a felkutatására, de hasztalanul. A mai napig semmilyen információ nincs róla. A hajó roncsait nem találták meg és az aranyrudak sem tűntek fel sehol. Ez különös gondolta Harry, pedig az okirat szerint léteznie kell valahol. Rögtön lángra kapott benne a kaland-vágy és lázasan tűnődött rajta. Meg kell keresniük, de vajon hol? – merült fel benne a kérdés. Egész napot azzal töltötte, hogy ehhez fűződő dokumentumokat felkutasson és térképeket keresett a hajóútvonalakat egyeztet-te. Alig várta, hogy este beszámolhasson Jacknek erről, de nem bírt magával és felhívta.
– Szia, Jack!
– Szia, Harry! Mi történt? Olyan izgatott a hangod?
– Figyelj, hatalmas dologra bukkantam, de nem telefon téma. Nagyon fontos lenne, hogy beszéljünk ma este. Csak azért hívlak, hogy nincs – e valami programod, ráérsz – e?
– Persze, megyek haza munka után. Egyébként is félre tenném, mert hallom a hangodon, hogy teljesen be vagy gőzölve. Addig is segíthetek valamit?
– Nem, majd este megbeszéljük, semmi dráma, ne aggódj.
– Rendben, akkor otthon!
Este, Harry érkezett meg legelőször, majd nemsoká utána Jack is hazament és rövid időn belül Sophi is betoppant.
– Nagyszerű, mindannyian együtt vagyunk! Már nagyon vártalak titeket – mondta Harry.
– Na, mi történt? Mi ez a nagy izgalom? – kérdezte Sophi.
– Harry, teljesen begőzölt valamin, mindjárt elmondja – válaszolta Jack.
– Figyeljetek, a mai munkám során egy eltűnt kereskedelmi hajóra bukkantam, ami négy láda aranyrudat szállított, és a mai napig nem került elő. Egész napomat azzal töltöttem, hogy mindennek utána nézzek. – Majd részletesen elmesélte a történteket, amit idáig felfedezett ezzel kapcsolatban. – Én szeretném, ha mi útnak indulnánk, és megkeresnénk. Mit szóltok hozzá? – kérdezte nagy lelkesedéssel.
– Azta, de jó! Persze benne vagyok! – vágta rá Jack.
– Jó kis kaland lesz és a végeredmény sem elhanyagol-ható! – szólt hozzá Sophi is.
– Valójában, sok mindenre kell megoldást találni, és rá-adásul hárman kevesen vagyunk hozzá – mondta Harry.
– Én Lucyt, megkérdezem, hogy mi a véleménye – állt elő az ötlettel Jack.
– Rendben, de Lucy szerintem, nem fog jönni, hiszen a munkája során állandóan odavan – válaszolta Harry.
– Arról nem is beszélve, hogy még nem is tanult meg búvárkodni – tette hozzá Sophi.
– Na, idegennel meg nem fogok ilyen hosszú hajóútra elindulni. Ki tudja, hogy meddig leszünk oda, milyen körülmények között. Ha bármilyen krakk beüt a személyiségével kapcsolatban, akkor mit csinálunk? Kirakjuk egy szigeten, hogy helló, majd jövünk? Vagy, tutajjal küldjük haza? Nem! Kizárt, hogy én egy idegennel elinduljak ilyen útra – jelentette ki határozottan Jack.
– Igen, ebben igazad van, bár arra gondoltam, hogy a búvár suliból valaki, de azokat sem ismerjük közelebbről – mondta Harry.
– Ez a projekt, bár jónak tűnik, de egyenlőre úgy látom, hogy több sebből vérzik – szólt hozzá Sophi is.
– És akkor, még azt nem is említettem, hogy én pár hónap után, most tértem vissza a munkába. Ha, most megint el akarok menni hosszabb időre, tuti azt mondják, hogy mehetek, de vissza se jöjjek – vettette fel Jack.
– Na, a problémák előjöttek, akkor nézzük a lehetséges megoldásokat – szólt Harry.
Mindannyian hosszabb ideig csendben gondolkodtak.
– Én mindenképpen beszélek Lucyvel, aztán majd meglátjuk a továbbiakat, ha vállalja, akkor pár hétvégén az alapokat el tudja sajátítani – jelentette ki Jack.
– Rendben, én meg igyekszem beszerezni a szükséges engedélyeket addig, ez úgyis több hónap, amíg mindennel megleszünk, hogy el tudjunk indulni – mondta Harry.
– Még nekem is kérdés, a munkahely – szólalt meg elgondolkodva Sophi is.
– A feladat adott mindenkinek, akkor dolgozzunk rajta! – szögezte le Jack és felment a szobájába.
Már későre járt, így csak másnap este hívta fel Lucyt. Elmesélte neki a Harryval és Sophival történt beszélgetésüket.
– Édes szívem! Nagyon szeretném, ha velünk jönnél – kérte Jack.
– Drága vagy! Hú, ez nagyon komplikált, bár jól hangzik, és szívesen veletek mennék, csak még nem tudom, hogyan oldjam meg. Át kell gondolnom.
– Természetes! Azért szóltam, most, hogy még van időd rendezni a dolgokat. A felkészülés, úgy is több hónap. Azt is kalkuláld be, hogy legalább a búvárkodás alapjait el kellene sajátítanod addig. Pár hétvégén, haza kellene jönnöd.
– Nagyon hirtelen jött, még térjünk rá vissza majd.
– Nekem lenne ötletem a megoldásra – javasolta Jack.
– Igen? Akkor hallgatlak.
– Nem lehet tudni, hogy meddig leszünk oda. Én csak úgy tudok eljönni, hogy felmondok. Ez azt jelenti, ha haza jövünk már Corcaighba megyek, és megnyitom a jogi irodámat. Neked pedig lecsökkentjük azt az egyéves megállapodásunkat – mondta nevetve Jack.
– Hát ezt, jól kitaláltad! Nekem ez túl gyors, de átgondolom.
– Nélküled nem akarok menni Lucy! Több hónapig is távol leszünk – tette hozzá Jack.
– Édesem! Átgondolok mindent, most had ne adjak rá választ.
– Rendben, persze, megértem.
Még sokáig beszélgettek, tervezgettek. Jack, mindent latba vetett, hogy rábeszélje a lányt. Végül Lucy beleegyezett, és eltervezték, hogy hétvégén négyen leülnek együtt, és kidolgozzák a részleteket.
– Sophi, Harry! Beszéltem Lucyvel és benne van a nagy kalandba, hétvégén ide jön, hogy megbeszéljük a részleteket – közölte nagy örömmel Jack.
–Az igen! Örülök neki nagyon, akkor meg is leszünk négyen – mondta Sophi.
– Szuper! Nem tudom, hogy érted el nála, de az eredmény számít! – mondta Harry is nevetve.
– Mindketten felmondunk, csak úgy tudunk eljönni. Amikor visszajövünk, Corcaighba költözünk anyáékhoz a kastélyba. Már korábban is gondolkodtam azon, hogy nyitok egy jogi irodát. Lucy, pedig vállalta, hogy ott lesz újságíró.
– Ez remek ötlet! Úgyis idősek már anyáék és biztosan örülnek majd a döntéseteknek. Csak még ne szóljunk nekik szerintem, hogy előre ne aggódjanak – mondta Sophi.
– Persze, ezt mi is így gondoljuk. Ti miért nem költöztök haza az út után? – kérdezte Jack.
– Nem is rossz ötlet! Legalább mindannyian együtt lennénk. Lehet, hogy elengednének fizetés nélkülire, de ott is találok majd valamilyen állást biztosan. Átgondolom! – válaszolta Harry.
– Támogatom az ötletet, nekem tetszik. Ez az éjjel – nappal munka, már úgyis sok nekem. Valószínű, hogy el sem engednek fizetés nélkülire. Legalább besegítünk a szülőknek, nem itt fizetjük a lakás bérlését – fűzte hozzá Sophia.
– Meggyőztetek! Tegyük ezt! – lelkesedett Harry.
Eljött a hétvége és Lucy megérkezett Dublinba. Mindhárman, nagy örömmel fogadták. Ebéd után leültek, hogy a részleteket is megbeszéljék.
– Az engedélyek elintézését követően, akkor mindannyian felmondunk és haza is költözhetnénk, már akkor, hiszen ott kell felkészíteni a hajót az útra – dobta fel Harry.
Ezzel mindenki egyetértett, hiszen ez még egy pár hónapot jelentett.
– Én és Jack, a Jachtot készítjük elő, Lucy közben megtanulja a búvárkodást, meg addig is majd, ahogy az ideje engedi. Jó lesz így? – kérdezte Harry.
– Természetes – válaszolták szinte egyszerre Lucy és Jack.
– Én pedig beszerzem a szükséges száraz élelmet, konzervet, meg ilyesmit, amire szükségünk lehet – vállalta Sophi.
– Szuper, akkor ezzel meg is vagyunk – jegyezte meg Harry.
Elővette és kiterítette az asztalra a különböző térképeket, hogy áttanulmányozzák. Elmondta a többieknek, hogy mit sikerült kiderítenie. Az Atlanti – óceán felől, szerintem nem érdemes kutatni, mivel ott folyt a háború és titkos küldetésként nem valószínű, hogy arra küldték a szállítmányt. A La Manche – csatorna már érdekes lehet, azonban több kutató csoport is kereste ott sikertelenül. Maradt az Északi – tenger felé a keresés, bár nem ilyen egyszerű, mert nem tudjuk, hogy a célpont melyik kikötő volt Hollandiában. Sajnos erről semmilyen információt nem sikerült beszereznem. Mint ahogyan arról sem, hogy melyik városból indult.
– Hűha! Így elég nehéz lesz. Nyilván, ha tudnánk, hogy melyik városba kellett szállítani egyszerűbb lenne, mert valószínű a legrövidebb utat választották, illetve az sem mindegy, hogy honnan indult. Így kicsit vakon tapogatózunk – fejtegette Jack.
– Több kutatóhajó, gondolom azért kereste a La Manche – csatornában, mert ott több lehetőség szerinti célpont van. Úgy gondolkodhattak, hogy ott nem tűnik fel a többi kereskedelmi hajó között, mivel ez egy kereskedelmi útvonal – válaszolta Harry.
– Akkor nekünk mindenképpen az Északi – tenger felé érdemes menni – szólt közbe Sophia.
– Igen, én is errefelé hajlok. Az is a mellett szólhat, hogy Hollandia északi részénél vannak a Nyugati – Fríz – szigetek. Itt több kis sziget van, ahol szinte láthatatlanul meg lehet közelíteni a Holland partokat, a Watt – tengeren keresztül – magyarázta Harry.
– Egyetértek! Pláne, ha Anglia délebb területéről indultak, akkor ez a legegyszerűbb – mondta Jack, miközben a térképet böngészte.
– Az a terület, viszont óriási! – szólalt meg Lucy.
– Hát, igen, sok mindent szükséges figyelembe vennünk majd. Át kell a terület hajózási térképét böngészni, az útvonalak és áramlások miatt is. A leg optimálisabb utat érdemes választani – vetette fel Harry.
– Akkor ezzel meg is vagyunk. Ezeket az iratokat, még be tudod szerezni? – kérdezte Jack.
– Persze, rendben lesznek – válaszolta Harry.
Sikerült részleteiben átbeszélniük a teendőket. Hozzá fogtak a megvalósításhoz, pár hónap gyorsan eltelt.
Munkahelyükön felmondtak és haza költöztek Corcaighba. A szülők örültek, hogy újra együtt a család, azonban féltették őket az út nehézségeitől. Lucy, nagyon gyorsan megtanult búvárkodni, kifejezetten ügyes volt. A fiúk kisebb javításokat eszközöltek a hajójukon. Ez egy nagyobb méretű jacht, kényelmesen elférnek benne négyen. Tartozik hozzá egy kisebb fajta mélytengeri merülő kabin is. Minden felszerelést ellenőriztek. Sophi rugalmasan, folyamosan intézte a beszerzést. Rövid idő múlva, minden készen állt az indulásra.

Folytatódik

“AZ ELVESZETT ARANYRUDAK: HATODIK FEJEZET” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Gyöngyi! Nagyon szépen köszönöm, hogy olvasod a történetet és őszintén örülök, hogy tetszik és izgalmasnak találod! Igen a fészen előrébb járok a fejezetekkel. Szeretettel Edit

  2. kedves Edit, igazán izgalmas, főleg én már előbbre vagyok (facebook miatt). 🌷 Fgy

  3. Kedves Rita! Nagyon szépen köszönöm az olvasást és a kedves hozzászólásodat, örülök, hogy tetszik! 🙂 Szeretettel Edit

  4. Nagyon izgalmas. Én biztos nem mernék vállalkozni egy ilyen útra. A tengeren se szívesen tartózkodnék, ha nem látom a partot, elhatalmasodik rajtam a félelem. Viszont ez a történet nem rólam szól. Remélem, hogy nekik sikerülni fog.

    Szeretettel: Rita💐

Szólj hozzá!