TRISZTÁN ÉS IZOLDA REGÉJE: XII. A TÜZESVAS-PRÓBA

TRISZTÁN ÉS IZOLDA REGÉJE

Joseph Bédier műve nyomán

XII. A TÜZESVAS-PRÓBA

Örülnek a latrok, Trisztán a tengeren,
vadászat közben a királyhoz ügetnek.
Vitriolos szavuk lassan ölő méreg,
visszhangzik a nagyúr háborgó lelkében.

„Ítélet nélkül volt vádolva Izolda,
most pedig nélküle lett ő feloldozva.
Nem tisztázta magát, de hogyha bűntelen,
kérjen maga ellen istenítéletet.”

„Kornwalli nagyurak, most már elég legyen!
Elűztem öcsém, hogy kedvetekre tegyek.
Miattatok bolyong Trisztán a tengeren,
ti engem folyton rossz hírbe kevertek.

Viadalt ajánlott, Izoldát megvédve,
karddal vagy lándzsával küzdjetek meg véle.
Nem állt ki ellene közületek senki.
Nemes bárók, urak, mit akartok tenni?”

„Mi néked, királyom, jó tanácsot adtunk,
de hogyha úgy tetszik, bosszút állhatsz rajtunk.”
„ Kotródjatok innen, hagyjatok békében,
nem térhettek vissza, csak ha úgy ítéltem.”

Azzal lovára kap, vágtat toronyiránt
Tintagel várába dühösen a király.
Izolda riadtan kérdezi meg Márkot,
miért ingerelték úgy fel a vadászok.

„Nem vadászok voltak, hanem a gaz bárók,
elzavartam őket ebből az országból.
Azt mondták, hogy sokan elítélnek téged,
igazold magadat, kérték, esküvéssel.

A tüzesvas-próbát ki kellene állnod,
hogyha ártatlan vagy, könnyű kipróbálnod.”
„Hívasd vissza őket, igazolom magam.
Jöjjön Arthur király száz fényes lovaggal.

Előttük akarok istenítéletet,
tanúságuk után bántani nem mernek.”
Arthurhoz futottak sebes fullajtárok,
Perenist küldötte Izolda Trisztánhoz.

Szőke fürtű Perenis siet a kunyhóba,
ahol Trisztán várt rá hosszú napok óta.
Elbeszéli gyorsan az istenítéletet:
„A megjelölt napon jöjj el fegyvertelen!

Álcázzad személyed szegény zarándoknak,
a parton majd segíthetsz kedves asszonyodnak.
Nagyon fél Izolda az eskü napjától,
és a rettenetes tüzesvas-próbától.”

Márk király, Izolda s a kornwalli bárók
átkeltek rendben a fenyéri gázlón.
A túlparton vártak az ékes daliák,
előttük egy kámzsás koldult alamizsnát.

„Hosszú ruhám leér a sáros iszapba,
vigyen ki engemet valaki a partra.”
Fordul a királyné a fényes urakhoz,
hívják a kántáló, szegény zarándokot.

„Csuhás, a királynét kapjad fel öledbe!”
Leroskad a barát, Izoldát ölelve.
Csáklyával kergetik a szegény ördögöt,
Izolda sajnálta, vetett neki gyöngyöt.

Arthur sátra előtt sorban az ereklyék,
drága szép kegytárgyak, patinás szelencék.
Izolda leveszi hófehér ingvállát,
köntösét, ékkövét, bársonyos ruháját.

Könnyű lenge gyolcsban ott áll mezítláb,
a szent csontok előtt felizzik a parázs.
Esküre emeli gyönge, fehér kezét:
„Magasságos ég, s ti szent ereklyék!

Márk királyon kívül s eme zarándokon
férfi engem soha karjában nem tartott.
Itt roskadt le imént, ti is láthattátok,
ér-e így az eskü, felséges királyom?”

„Igen, királyné, Isten legyen irgalmas.”
Izolda megfogja a tüzes vasrudat.
Kilencet lép aztán vasat hátravetvén
karját leereszti, kinyitja tenyerét.

Sértetlen a húsa, tiszta, hamvas, rózsás;
kiállta a királyné a rettenetes próbát.
Leborulnak előtte hölgyek és urak,
fohászuk égbe száll, dicsérik az urat.

“TRISZTÁN ÉS IZOLDA REGÉJE: XII. A TÜZESVAS-PRÓBA” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Ritu!

    Voltak a középkorban ilyen istenítéletek, de természetesen csak a mesékben nem ártott a tüzesvas-próba az ártatlannak.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  2. Kedves Zsuzsa!

    Döbbenetes ez a tüzes vas próba. Jó, itt nem történt baj, de a valóságban nyilván nem így van. Mennyi borzalmat képes kitalálni az ember. Hogy tudom tüzes vassal bizonyítani az ártatlanságom? Viszont legalább a történetben sikerült.
    Tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita💐

Szólj hozzá!