Emlékszobor 48. rész

A Bíró házaspár magára maradt. Nekik még sok megoldásra váró feladatuk volt. A lakást s a telket valamiképpen értékesíteniük kellett. Krasznádon már megvolt a lakásuk. Az övékért pedig igen keveset ígértek.
Kálmán munkatársai tudták, hogy ő egy barátcsaládot akar letelepíteni a városban, s olyan kertes házat keresnek, amely a Maróti-családhoz közel van., hogy könnyen elérhessék egymást.
Egyik nap fiatalabb beosztottja kérdezte tőle: hogy állnak a vásárral?
-Nem messze tőlünk árulnak egy olyan házat, mint amilyetn ti kerestek, és nem is kérnek sokat érte Még aznap délutáján elment ahhoz a házhoz.
-Ha ezt a magunkénak mondhatnánk!
Csillant meg a szeme. Becsöngetett, és várta, hogy beengedjék.
Középkorú, megtermett férfi nyitott ajtót. Megálltak az előszobában, és Kálmán mondta, hogy a lakásügyben keresi. -Isten hozta! Különösen, ha komoly vevőként érkezett
-Nagyon szeretném, ha meg tudnánk egyezni.!
-Menjünk akkor, s nézzünk körül !
Hívta beljebb a gazda.
Végig járták a szobákat. Olyanoknak találta őket, mint amit őkmegvennének.
-Uram!– szólt valamivel határozottabban.
-Gondoljuk át! Hogy sikerrel járjunk, engedni is kell valamennyit. Aalkudozott Kálmán..
-Talán úgy van.. De ahhoz az is kell, hogy az ajánlathoz ön is tegyen valamit.
-Én három nap múlva, tehát hét végén újra teszem tiszteletem! .S azzal el is ment.
Otthon azonnal felhívta Pétert.és tájékoztatta.
-Úgy váltunk el a gazdától, hogy ő is enged, mi is teszünk a miénkhez, s akkor él a vásár!.
.Az egyezkedés befejeződött. Volt egy kevés engedmény is meg emelés is.
Péternek tetszett a lakás, és megkötötték a vásárt úgy, hogy két hét múlva vehették át a lakást. Az áldomást a közeli kocsmában itták meg. Szürkebaráttal koccintottak a sikeres vásárra.

Szólj hozzá!