Kicsi lány ideje lefeküdni! – szól kedves hangon a kis Jázminnak az édesanyja. Jázmin pedig azonnal kuporodik is az ágyba. Az édesanyja fogja a kis lánya kedvenc mese könyvét és leül az ágya szélére. Jázmin tágra nyílt szemekkel figyeli és mielőtt az anyukája kinyitná megfogja a kezét: – Anya, mesélnél ma inkább könyv nélkül? Mesélj hercegnőkről, mesélj varázslatról, ahogy a jó legyőzi a rosszat! – kérlelte édesanyját, aki mosolyog, oda hajol megcsókolja a homlokát és azt mondja rendben, mesélek egy meseszép hercegnőről, de neked is segítened kell ám! Ketten kellünk ehhez a meséhez:
— Hol volt hol nem volt, Óperencián túl, de még sem olyan messze, élt egy kis hercegnő, elég pici termete volt, de annál inkább szép, hosszú fekete haja egész a derekáig ért, szépségének nem volt párja az egész világon. A szülei is nagyon büszkék voltak a gyönyörű lányukra, a királyságban minden hercegnő csak vele akart barátkozni…
Anya, anya! – szólt közbe a kis Jázmin, legyen a neve Izabella és legyen nagyon népszerű, legyenek hatalmas plakátok róla az egész királyságban! – rendben szépségem, legyen így. Aztán folytatta az anyuka. A hercegnő annyira népszerű volt, hogy az egész királyság tele volt a fotóival, lehetett vásárolni képeslapokat, mindenféle kis ajándéktárgyakat, amiken ott mosolygott a hercegnő arcképe. A kis hercegnő annyira hozzászokott, hogy ő a legszebb, hogy szépségversenyt sem rendeztek már évek óta, mert csak ő nyerhette meg azt, sem pedig más versenyeket, mert mindig a hercegnőé volt az első hely. Egyik reggel amint a kis hercegnő kinézett az ablakon egy kis széken állva, látta a hatalmas zászlókat, amin a fényképe volt, sírva ugrott le és szaladt az édesapjához, hogy azonnal szedesse le és égesse el az összes zászlót, mert van rajta egy hatalmas folt! A király ment is azonnal, ekkor látta, hogy egy kicsike vonal van a lánya arca mellett, mosolyogva, tele szeretettel néz a kis hercegnőre, hogy az csak egy kis hiba, nem is az arcán van, főleg nem hatalmas folt, egy kis hiba történhetett ott a műhelyben ahol készült, ez mással is megesik. A hercegnő azonban dühöngött, toporzékolt, hogy azonnal el kell fogni és tömlöcbe vetni! Hogy meri tönkre tenni fenséges hercegnője arcképét, mi lesz, ha észreveszik kicsúfolják vagy ami rosszabb kinevetik! Talán ezt akarja? – kérdi kuncogva az édesapját, aki kedvesen megsimogatta lánya éj fekete haját. Izabella, duzzogva rakta karba a kezét, hogy nagyon haragszik, látni sem akarja addig az apukáját, amíg nincs tömlöcben a tettes! A király arcáról eltűnt a mosoly, hisz azt gondolta az ő kis hercegnője őt szereti a legjobban, hisz minden kívánságát azonnal teljesítette, kivéve ezt az egyet. A kis hercegnő ott is hagyta és parancsba adta a szolgáinak, azonnal szedjék le az összes zászlót és égessék el! A király szomorúan sétált a palotában, amikor figyelmes lett a jövés-menésre, közelebb lépett ekkor látta a sok zászlót a földön heverni, épp készült az egyik szolgáló meggyújtani, odalépett, megkérdezte mit csinálnak? Ki adott erre engedélyt? A szolga azt válaszolta a hercegnő volt, egy zászlót sem akar látni a királyságban, vagy mindenkit megbüntet és lefejeztet! A király azonban nem engedte, hanem kérte rakják be a palota pincéjébe, ő pedig mindkét kezét hátra téve sétált, gondolta megkeresi a lányát és rendre utasítja, hisz ők nem erre nevelték! A király és a királynő becsületes, kedves uralkodók, mindenki szereti és tiszteli őket az egész királyságban, amíg ők uralkodnak, nincs is sem szegénység, sem bűnözés a városukban, a kis hercegnőnek pedig az egész világot a lába elé tették. Nagyon sokat vártak ugyanis az érkezésére, már le is mondtak arról, hogy örökösük legyen, egyik éjszaka azonban a király sétált a kertben és a csillagokat figyelte, imádkozott egy gyermekért, legyen akár csúnya akár szép, csak az övék legyen, mert látja amint napról-napra szomorúbb emiatt a királyné, egy hullócsillagot látott gyorsan kívánt is. Láss csodát pár hónap múlva a királyné egy gyönyörű hercegnőnek adott életet. Mindent megadtak neki a világon, próbáltak mindent megtenni azért, hogy becsületes uralkodója legyen majd az országuknak. A király gondolataiba mélyedve ment és találta meg kis lányát épp a barátnőivel teáztak, azt mesélte közben a kis Izabella, hogy ő mennyi mindent megtehet, nincs párja a világon, senki sem szállhat szembe vele, még a szülei sem! Merthát ő az egyetlen gyermeke a szüleinek. A király életében először nagyon mérges lett lányára, azonnal szólította a szolgáit és bezáratta a szobájába, hogy amíg rá nem jön a hibájára nem jöhet ki! A kis hercegnő sírt, dühöngött, mivel ezekre sem enyhült meg a király, gondolta Izabella jöhet a bocsánat kérés. A király azonban látta rajta nem őszinte, ezért kulcsra zárta a szoba ajtaját és otthagyta, szomorúan ballagott le a lépcsőn. A vacsorát is csak fel küldette a szolgákkal, ez volt az első egész húsz év alatt, hogy ne egyenek együtt, a királyné próbálta ugyan megenyhíteni a király szívét, sikertelenül azonban. A király megfogta a zokogó királyné kezét és elmondta, muszáj meg tanítani a lányuknak, hogy nem a külső szépség és a hatalom a fontos, hanem ami a szívben van, így lehet bölcs uralkodó, hisz idősek már mindketten, előbb-utóbb át kell adniuk a kormányzást és a koronát egyetlen lányuknak! A hercegnő azonban nem bánta meg amiért rosszul beszélt az édesapjával, őt hibáztatta és azt, aki a nyomdában elrontotta a képét, a vacsorát, amit vittek neki egyszerűen kidobta az ablakon. A király napról-napra egyre szomorúbb lett, a hercegnő pedig egyre gonoszabb, még jobban imádva saját magát. A szobája is tele volt tükörrel, hogy állandóan csodálhassa szépségét. A király tehetetlen volt, egyik éjszaka kettesben sétált a királynővel a kertben, felnézve az égre azon gondolkodott mi tegyen? Nem soká békés királyságát át kell adnia, amire a lánya nincs felkészülve túl sötét lett a szíve, nem hagyhatja egyetlen kincsét azonban a gonosz fogságában. Kora reggel hívatta szolgáit és küldötteket küldetett a világ minden tájára, hogy egy csupaszív, jó lelkű, kedves herceget keres egyetlen lányának, aki az egész királyságát megkapja majd lánya keze mellé, egy feltételnek kell megfelelni csupán (mutatja a kezével Jázmin édesanyja) mesélje el milyen jól bánik az alattvalóival. Jöttek is sorra a hercegek, királyok Óperencián innen és túl, mindenki dicsekedett, hencegett mennyire jó ember, volt, aki még, hogy bizonyítsa, tanúkat is vitt magával. A kis hercegnő azonban mindenkit elzavart és rondának vagy csúfnak nevezte őket. Egyik délután jött egy elég csúnya férfi, hatalmas bottal a kezében és egy hosszú fekete köpeny volt rajta, ami tele volt csillag mintával és a kapucni miatt alig látszott az arca, ledermedt a levegő is, ahol elhaladt. A királynak meghajolva bemutatkozott, a nevét azonban nem árulta el, csak annyit mondott, ő felel azért, hogy akik gőgösek (pillant azonnal a hercegnőre) megbüntesse és leckét adjon nekik, hogy ahol megjelenik becsületesség járjon nyomában:
— NEVEM NINCS, NEM IS KELL!
HISZ A VILÁGON MINDENKI ISMER,
AMERRE JÁROK,
MINDENKIVEL JÓT CSINÁLOK,
KIRÁLYOM ELÉ JÁRULOK,
VAN-E BÁRMI, MIBEN SEGíTENI TUDOK?
