Az áldomást a közeli kocsmában itták meg.
Katinka a garzon ajtajában várta, hogy milyen eredménnyel érkeznek meg? gaykozott női kíváncsisággal. várta, hogy milyen eredménnyel érkeznek haza.?
A garzon ajtajában várta őket, de nem sokáig.
Tizenegy után valamivel megérkezett az üzletkötő. Az ebédet a jól ismert vendéglőben fogyasztották el. Szürkebaráttal koccintottak a sikeres vásárra. Ki nem akartak menni. Inkább együtt szórakoztak otthon. Lényegében pihenni akartak, a szó szoros értelmében. Az utóbbi időben keveset voltak együtt, azt is pótolni akarták.
Kálmán vette a gitárt, é lepengette az elégtétel és a nyugalom halk, lágy dallamát.
A szoba eléggé rendetlen állapotban leledzett. Látszott, hogy a nősülni készülődött gazda már régen tette rá a kezét. Hozzáfogott, hogy rendbe tegye. S akkor a gitár hangjára lett figyelmes: „kislány, hallod a muzsikát?
Azután meg az következett, hogy” Rózsi, Rózsi, mi bajod?
-Minden tökéletes, semmi baj nincs. – állította Katinka,
S még inkább igaz, amit mondtam, ha jössz, és törölgetsz. – adta fel a leckét. A takarítást végül is együtt fejezték be.
Volt még idejük néhány dallamra, s Katinka
a Pillangókisasszony nagy áriáját akarta hallani. Kétszer is eldúdolták, annyira élvezték hozzám, hozd el a tavaszt nekem: szerelmünk új csillagát, ragyogjon rám, és terád, mutassa meg, hol van a boldogság?
-Katinka, ugye a mi szerelmünk úgy nyílik, mint a legszebb virág? Szüleim segítségével megrakjuk a boldogság fészkét.
Katinka arra azt mondta.
-Bizony meg kell becsülnünk őket. Az ő szeretetükre szeretettel kell válaszolnunk! Az új lakást egyetlen hét alatt rendbe tették, és a következő hónapot már ott kezdték el.
Kálmán egyre több időt szentelt a gyári munkájának.
Azon dolgozott: hogy tovább javuljon a munka hatékonysága, a termelékenység, az áru mennyisége és minősége!Természetesen segítséget kapott a szakmérnököktől. Úgy valamivel több ideje maradt, hogy gyermekkori álmaira gondoljon. Elhatározta, hogy tanulni fog.
Felvételt nyert a műszaki egyetem látogatás nélküli tagozatára, és rendszeresen eljárt az egyetemi előadásokra. Amellett is volt ideje, hogy rendezze az udvart, hogy kertészkedjen. Lehetett követni, ahogy napról napra változott a telek képe. Előbb az udvart zöldellte be, ami mindenkinek tetszett, még Elvirának is, aki puszi kíséretében dicsérte meg. Hátrább kaptak helyet a vetemények. Úgy voltak elhelyezve, hogy a gyümölcsfák ne árnyékolják be Legvégében két öreg diófa állt. Alattuk nyári kert várta a pihenni vágyót. A kerítés hosszában egy szilva- meg két barackfa foglalta a helyet.
Az asszonyok beállították a gyerekkocsikat, és kettesben indultak el.el.Levente Kálmánt faggatta a gyárról. Olyan válaszokat kapott, amelyekből megértette, hogy barátja gazdának érzi magát. És nagyon jó gazda volt. Mióta ő vezette a műhelyt, kétszeresére emelkedett a termelés úgy, hogy nem többet, hanem jobban dolgoztak.
László szótlanul kísérte őket. Levert és szomorú volt: senki nem tudta, miért? Ott a fiúunoka, akit annyira várt, s mégsem tudott örülni.Péter, az ő új hangján, biztatta
.-Ne hagyd el magad! Légy erős: az unokádnak szüksége van rád!A vendégek elmentek. Katinka kikísérte őket, s amikor vissza.térőben volt, hallotta, hogy jelez a telefon. A hang Lottié volt, és érzett benne valami ideges nyugtalanságot.
-Katinka, feltétlenül találkoznunk kell!
A mondanivalóm nem telefonos beszélgetést kíván! Ha eljössz hozzánk, ott nyugodtan beszélgethetünk. Én várlak!
Katinkának véget ért a gyerekgondozási szabadsága, s visszament dolgozni. Jolán asszony nyugdíjba vonult, s rá hagyta a műhelyt. Kálmán úgy szerette volna, hogy az apja és Katinka együtt nyissanak közös vállalatot.
-Fiam: álom, álom, édes álom?- mosolygott Laci.-Énnem szoktam álmodozni. Csak olyasmit tervezek, ami meg is valósítható. Ebben az esetben a kulcs a felépülésem.
-Már többször megfogalmaztuk, hogy bízunk benne.Csak a te hitedre, erős akarásodra van szükség!
.-Alkalmazottként engem is magatokhoz vesztek, és meggazdagodunk! Összefogunk mind, és családi vállalkozást fogunk működtetni.
Katinka megjegyezte:
-Úgy tervezel Kálmán, mintha én nem is volnék! Mégiscsak rajtam múlnak ezek a dolgok, mint elsődleges vállalkozón!
-Dehogynem, asszonyom! Én csak az elképzeléseimmel próbálok segíteni.
-Arra szükség is van – mondta határozottan a férjének.
A döntés egyelőre elmaradt. A vállalkozás témája lekerült a terítékről.
