NYÁRI KALANDOK A MÁTRÁBAN ELSŐ FEJEZET

ELSŐ FEJEZET
A NAGY KÉSZÜLŐDÉS

Szervusztok, Péter vagyok! Képzeljétek a nyáron hatalmas kalandok sorában volt részem a Mátrában. Elmesélem nektek, mert egyszerűen azt gondolom, hogy ezt a tájat mindenkinek meg kell ismerni. Engem teljesen lenyűgözött és úgy érzem, hogy újra vissza kell majd térnem oda.
Most először ismerkedjetek meg a családommal. Anyát, Annának hívják tanárnő egy középiskolában. Apa, András és az egyik mezőgazdasági cégnél osztályvezető. Én Péter vagyok, már tudjátok, tizenöt éves, informatikát tanulok. Igazából újságíró szeretnék lenni. Van két nyafogós húgom, de azért nagyon szeretem őket, csak hát lányok. Kitti még tizenegy éves, Orsi pedig nyolc.
Még az a szerencse, hogy a szomszédjaink nagyon jófejek. Régi barátság van a két család között, sok időt töltünk együtt. Pisti tizennégy éves, most fog ballagni. A környezetvédelem érdekli, ebben az irányban fog tovább tanulni. Van egy nővére Réka, aki már tizenhat és most gimnáziumba jár, állatorvos szeretne lenni. Az öccsük, Marci még csak tizenegy éves. A húgommal, Kittivel, egy osztályba járnak. Olyan mintha ők is a testvéreim lennének. Kriszti néni, az édesanyjuk sokat vigyázott ránk ő, óvónő. Geri bácsi az édesapjuk, testnevelő tanár az általános iskolában, ahová jártam.
Májusban anyukám születésnapját ünnepeltük éppen, persze Geri bácsiék is átjöttek. Az első igazán meleg napsütéses grillparti volt, nagyon jól éreztük magunkat. Apukám fejéből kipattant az ötlet, hogy most nyáron a hegyekbe menjünk kirándulni és milyen jó lenne, ha Geri bácsiék is velünk jönnének. Mi fiúk, rögtön üdvrivalgásban törtünk ki, hogy hurrá, jaj de jó lenne. Persze a lányok megint elkezdtek nyafogni, hogy na, ne már. Inkább a Balaton, vagy valamelyik tengerpart. Erre apu elmesélte, hogy ő milyen jókat túrázott a Mátrában, életre szóló élményeket szerzett ott. Megfogadta, hogy ezt a gyermekeinek is tovább fogja adni, amikor már elég nagyok lesznek hozzá. Úgy érzi, most jött el az ideje. Ilyen érvekkel szemben nem lehetett apellálni a lányoknak sem. Geri bácsiék szintén nagy örömmel támogatták az együtt nyaralást és közös túrázást a Mátrában. Annál is inkább, mert még ők sem voltak ott. Már csak az időpontot kellett a felnőtteknek összeegyeztetni. Nekünk, gyerekeknek a nyári szünetben mindegy volt, hogy mikor megyünk. Gyorsan meg is egyeztek augusztus első két hetében. Ezzel a lendülettel mindjárt le is foglalták Kékestetőn a szállást telefonon. Magyarország legmagasabb pontja. Hú, micsoda bázisunk lesz gondoltam. Innen aztán lehet kirándulni mindenfelé.
A suliból már nem sok volt hátra. Gyorsan telt az idő és szisztematikusan készültünk a hegyi kirándulásra. A baleset elkerülése végett legfontosabb, hogy megfelelő túracipő legyen. Azért, hogy a meredeken ne csússzon. Mivel eddig inkább víz mellett nyaraltunk, sok mindent kellett beszereznünk. Hallgattunk apu tapasztalatára és aszerint készültünk az útra. Mindenkinek kellett saját hátizsák, esőkabátnak és térképnek benne kellett lenni. Elmagyarázta, hogy ha valami folytán elszakadnánk egymástól, akkor is vissza kell találni a bázisra. Az erdőben nincs térerő. Fontos volt a saját kulacs, mely mindig legyen tele vízzel, ahol lehet, mindig utána kell tölteni. Tiszta Robinsonos volt a készülődés. Annyira izgultunk, hogy nem is volt más témánk. Arról nem is beszélve, hogy mindezeket be kellett vásárolni. Mindenkinek kellett egy csomag cukorka is a hátizsákjába, mert azt mondta apa, ha mégis elfogyna a víz és nem tudjuk utána tölteni, hosszú túra folyamán, akkor kiszáradhat a szánk. A cukorka pedig segít a nyálképződésben. A kullancs veszély miatt szükséges a zárt öltözet, illetve kullancsriasztó. Apa eltett egy távcsövet is, majd összekészített egy kisebb egészségügyi csomagot. Fertőtlenítőt, gézt, sebtapaszt, fájdalom és lázcsillapítót, hasfogót ilyesmit, amire esetleg mégis szükség lehet.
– Apa! Elemlámpát még nem tettünk el!
– Péter a szálláson nem kell elemlámpa, de ha megnyugtat, tehetsz oda egyet.
– De hát a hátizsákba gondoltam, hogy az erdőbe, amikor besötétedik…
– Fiam, arra nagyon kell majd ügyelnünk, hogy szürkületkor már ne legyünk az erdőbe. Ugyanis hirtelen sötétedik és olyannyira, hogy sima elemlámpával semmire sem mész, mert a cipőd orránál tovább nem fogsz látni.
– De durva! Hú – ha! – teljesen elámultam rajta.
Már majdnem mindent beszereztünk és nagyjából össze is pakoltunk az útra. Egyik reggel Apa a térképet kiterítette a nagy asztalon és odahívott mindenkit. Végig tanulmányoztuk a jelzéseket, hogy mi mit jelent. Mindent megmutatott és elmagyarázott. Megbeszéltük és nagyjából összeállítottuk a két hetes programot is. Hová érdemes elmenni, mit szeretnénk megnézni. Bár időjárásfüggő lesz, de majd rugalmasan alkalmazkodunk – mondta apa.
Így már elméletben és gyakorlatban is készen álltunk a nagy útra! Hát tetemes csomag jött össze, de két hét, az két hét. Ráadásul hiába nyár volt, készülni kellett melegebb ruhákkal is. Reggel és este nagyon le tud hűlni a levegő vagy akkor is, ha esik az eső.
Óriási izgalommal vártuk az indulás reggelét. Számoltuk a napokat visszafelé, hogy még mennyit kell aludnunk. A lányok is egészen megbarátkoztak azzal a gondolattal, hogy nem a hasukat fogják süttetni a napon vízpart mellett, hanem hátizsákkal a hátukon túrázni fognak. Ez nekünk egy teljesen új élmény volt. Aput faggattuk esténként az élményeiről, mindent tudni szerettünk volna. Csendben szájtátva hallgattuk történeteit. Bár többször mondta, amikor megkérdeztünk tőle részletesebben valamit, hogy nem lő le nekünk minden poént, majd meglátjuk. Ezzel persze még inkább felkeltette az érdeklődésünket. Mutatott nekünk néhány régi fotót is nagyon élveztük a beszámolóit.
Geri bácsiék is ugyanolyan lelkesedéssel készülődtek, mint mi. Utolsó nap mindent bepakoltunk a kocsiba és már csak egy éjszaka!
– Gyerekek, majdnem elfelejtettem, hogy szedjetek egy kis diót ki a zsákból, külön – külön zacskókba, legalább húsz – húsz darabot. Mindegyikőtöknél legyen – szólt apu.
– Meglepődtem, szinte egyszerre kérdeztük húgaimmal, hogy az meg minek?
– Ez is a meglepetések része lesz, csak tegyétek, amit mondok. Ja és szóljatok Pistiéknek is jöjjenek, szedjenek ők is maguknak – és szélesen mosolygott hozzá.
Titokzatosan hangzott, de tettük, amit mondott. Hát, rendesen be voltunk sózva. Persze nem is tudtunk aludni szinte semmit. Reggel ébreszteni sem kellett minket. Eljött a várva várt nap. Anyáék még egy utolsó ellenőrzést csináltak a lakásban, víz elzárva, gáz lezárva és minden bezárva!
– Gyerekek szálljatok be a kocsiba és indulunk – szólt apa.
Akkor kalandra fel!

Folytatódik

“NYÁRI KALANDOK A MÁTRÁBAN ELSŐ FEJEZET” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Éva! Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastad a történetet, igazán örülök, hogy elnyerte tetszésedet. Hatalmas ötlet, a magokkal kapcsolatban, tetszik! Szeretettel Edit

  2. De szívesen vettem volna részt én is egy hasonló túrán! Régen cserkész csapatok is voltak, amelyeken a gyerek megtanulta miként tudja magát ellátni az erdőben. Nem volt az olyan rossz! A dióra azt gondolom, elszórják, hogy keljen ki az erdőben, ha nem akkor tévedtem… Valahol olvastam, gyűjtsük a gyümölcs magokat, és a kuka helyett ha sétálunk dobáljuk el. Azóta én is hasonlóan teszek. Tetszik a történet kedves Edit! Megyek tovább… Szeretettel: Éva

  3. Kedves Marika! Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastad a történetet és kedves szavaidat. Szeretettel Edit

  4. Kedves Editke!
    Annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy izgatottan várom a mátrai kalandokat.
    Szeretettel: Marika

  5. Drága Marikám! Köszönöm szépen az olvasást és remélem a többi fejezet is fog neked tetszeni. Szeretettel Edit

  6. Kedves Editke! Érdeklődéssel olvastam erdei nyári kaland-történetedet.
    Igyekszem a folytatásról sem elfelejtkezni.
    M.

  7. Kedves Rita! Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastad a történetet és kedves szavaidat. Igen, ez egy ifjúsági regény és valóban maradandó élményekben lesz részük! 🙂 Szeretettel Edit

  8. Kedves Edit!

    Élvezettel olvastam legújabb folytatásos írásod. Remek család lehet. Biztos maradandó élményt okoz majd mindegyiküknek ez a felfedező túra.

    Szeretettel: Rita🌼

Szólj hozzá!