NYÁRI KALANDOK A MÁTRÁBAN MÁSODIK FEJEZET

MÁSODIK FEJEZET
ÚTON KÉKESTETŐRE

Mi mentünk elől a kocsival és Geri bácsiék utánunk. Elég hosszú volt az út. Kitti és Orsi hátul az ülésen bealudtak, néha nagyokat horkantottak. Mi meg jókat mosolyogtunk rajtuk. Már látszott a hegyvonulat, ahogy közeledtünk a szívem egyre hevesebben vert. Tele voltam kíváncsisággal és tettvággyal. Majd kiugrottam a bőrömből.
Délben érkeztünk meg Mátrafüredre. Apa mondta, hogy itt érdemes megebédelni, mert a szállást csak később lehet elfoglalni úgyis. Itt jól főznek finom az étel és jó adagot is adnak. Olyan jó, hogy apa már ismert itt mindent, tudta hova érdemes menni, hol érdemes vásárolni vagy ebédelni. Ez olyan biztonságérzetet adott nekem. Az autókkal leparkoltunk és kicsit kinyújtóztunk a hosszú út után. Kitti és Orsi végig aludtak, csak most ébredtek fel. Azt sem tudták hol vagyunk, vicces volt. Csak néztek ki a fejükből, azt hitték már Kékestetőn vagyunk. Miután mindenki kicsit összeszedte magát, bementünk a vendéglőbe. Mondjuk én már elég éhes is voltam. Rendeltünk, hú de sok finomság volt. Alig tudtuk kiválasztani mit együnk. Nem kellett sokat várni a tálalásig, jóízűen megebédeltünk.
– Na, van még egy kis időnk itt és járjuk le az ebédet. Mit szóltok hozzá? – kérdezte apa.
– Rendben András! Te tudod itt a járást, hova érdemes menni vagy mit érdemes megnézni. Még mi sem voltunk itt – mondta Geri bácsi.
Ezért aztán közös erővel, egyhangúan aput választottuk meg túravezetőnek.
– Jó akkor, hogy a lányoknak is kedvezzünk, itt a pavilonsoron nézelődjünk egy kicsit, hadd shoppingoljanak – válaszolt apa.
– Jaj, de jó! – kiáltották szinte egyszerre.
– Lányok, azért hagyjatok a zsebpénzetekből, mert máshol is lesz majd lehetőségetek – szólt rájuk apa.
De ők csak nevettek. Napsütéses gyönyörű időnk volt, már itt lehetett érezni, hogy jobb és tisztább a levegő, mint az Alföldön. Nagyon sok szép dolog volt az árusoknál. Mindenki talált magának különböző csecsebecsét, amit haza visz majd emlékül. A sor végén találtunk egy fagyizót, aminek nagyon megörültünk, rögtön kértünk is felfrissülés keppen. Nagyon jól esett a melegben.
– Menjünk végig a Bene – patak partján egy darabig, ott kellemesen hűvös a levegő vagy le is lehet ülni a padokra – javasolta apa.
Hú, fantasztikus látvány volt. Bal felől hegyoldal, jobb felől a patak csordogált. Fák összehajoltak fejünk felett, mintha egy alagútban sétálnánk. A hűs patak csobogó hangja, illata és az egész táj elvarázsolt teljesen. Komolyan, mintha csoda országban lennék. A patak partján kiépítettek szalonnasütő helyet és kis faházat, ami eső elől nyújt védelmet. Nagyon romantikus és hangulatos hely. Rögtön előkerültek a fényképezőgépek és megkezdődtek a fotózások. Visszafelé megnéztük a főtér parkját, ami egyedi jellegzetességű. Rengeteg tuja féle és különböző fák, olyan, mintha ha egy arborétumban lettünk volna. A szobor körül különböző színű, csodálatos virágok. Egy erdei út vezet végig a parkon és a végében egy kis kápolna áll. Az út mellett játszótér is volt, meg focipálya. Marci, Kitti és Orsi rögtön megrohamozták a hintákat és libikókát. Pisti, Réka és én, arról beszélgettünk, hogy mennyi szépséges hely van Magyarországon és sokan nem is tudják, hogy miről maradnak le.
Elindultunk a kocsikhoz és közben arra lettünk figyelmesek, hogy egy kis mozdony füttye hasítja a levegőt. Nagyon aranyos kis piros – sárga színű. Egy nyitott kocsit húzott maga után, benne utasokkal. Csak most vettük észre a kis erdei vasútállomást, mert a fák eltakarták előlünk.
– Apa – apa! Ugye majd ezzel is megyünk? – kérdezte Orsi.
– Persze kislányom, majd összekötjük egy programmal, amikor úgyis erre járunk. Most megyünk fel és elfoglaljuk a szállást.
Innen, már nem volt olyan hosszú az út. Egymást követték a települések. Sástó, Mátraháza és Kékestető. Egyre jobban kanyarogtunk, ahogy haladtunk felfelé. Pazar kilátás mindenfelé. A szálloda előtt találtunk üres helyet, le tudtunk parkolni. Ahogy kiszálltunk, szinte mellbe vágott az a friss, tiszta, éles levegő és legalább tíz fokkal hűvösebb is volt.
– Hú, de klassz apa! Még meg sem érkeztünk szinte, de máris imádok itt lenni!
– Csak várd ki a végét! – és mosolygott hozzá.
A recepción ideadták a kulcsokat. Több szobában voltunk elhelyezve. A szülők egy – egy szobában és én, Pisti, Marci mégegyben. A lányok pedig megint csak egy szobában. Mindenki elfoglalta a helyét és berendezkedett. A szoba kényelmes, fürdőszoba és nagy erkély is volt hozzá. Egyszer csak jött apa és szólt, hogy mindenki fogja meg a diós zacskóját és lent találkozunk. Nagy szemekkel néztünk rá, de hamar összegyűltünk. Elmondta, hogy a Szanatórium parkjában, szoktak lenni mókusok és elég szelídek. Hozzá vannak szokva az etetéshez. A diót és mogyorót elveszik a kezünkből. Széles mosolyra húzódott mindannyiunk szája. Hát ezért kellett a dió!
Szép nagy hatalmas park, olyan magas pompás fenyőkkel, hogy nem is lehetett szinte látni a tetejét. A közepén egy kis mesterséges tó volt, tele tavirózsával. Ezen az óriási területen sok – sok árnyékos pad várta a pihenni vágyó embereket. Alig értünk be a parkba, már szaladt is elénk egy kis mókus. Rozsdabarna színű és a farka pedig tiszta fekete. Szinte ügetett, nagyon aranyos volt. Amikor elém ért két lábra állt és ott várta, hogy adjak neki diót. Először félve nyújtottam felé, de ő rögtön kikapta a kezemből és már ott sem volt, uzsgyi fel a fára. Nagyon élveztük, többen is előbújtak és jöttek kéregetni. Láttuk több mókus a fatöve körül ássa el, amit kapott és már fordult is vissza a következő fuvarért. Egyszer Orsi felvisított. A mókus váratlanul felmászott a lábán és kivette a kezéből, amint éppen lefelé nyújtotta volna. Anyáék leültek egy padra és kértek tőlünk pár szem diót, amit a zsebükbe tettek, hogy legyen kéznél náluk. A mókus odament és a nyitott zsebéből kikotorta és már szaladt is vele tovább. Réka élvezte, hogy kiteszi a lábát és hagyja, hogy a mókus felmásszon rá, csak akkor kapja meg a finomságot. Kitti mindenáron meg akarta simogatni, de nem hagyták magukat. Olyan gyorsak, hogy még lefotózni sem könnyű őket. Gondoltam, majd én kitolok veled, hogy ne illanj el olyan gyorsan. Leguggoltam és felé nyújtottam a diót, ám nem eresztettem el, fogtam erősen. A mókus kicsit birkózott vele, majd belekapott a kezembe, persze tűhegyesek a fogai és rögtön eleresztettem a diót. Ő felkapta és már ott sem volt megint. Jól kicselezett, milyen okosak ezek. Apa mondta nyomkodjam meg kicsit, hogy had vérezzen, akkor az fertőtlenít is egyben. Persze nem volt vészes az egész.
– Megsimogattam, sikerült megsimogatnom a hasát! – kiabálta Marci. Figyeljetek, ha a tenyeretek felső részéhez teszitek a diót, akkor rámászik és ujjal meg tudjátok simogatni a hasát egy pil-lanatra.
Tényleg működött kipróbáltam, bár már óvatosabb voltam vele.
– Nézzétek, hogy töri fel a diót, fantasztikus! – kiáltotta Pisti.
Két lábra állva a mellső mancsaiba fogja, addig forgatja, amíg a teteje nincs felül. Majd a kis tű fogaival, mint egy fűrész körbe vágja. A diót kiveszi a héjából és huss fel a fára. Geri bácsiék egy-folytában fotóztak. Kicsit arrébb láttuk, hogy egy néni eteti a cinkéket. Mi is kipróbáltuk, a dióbelét nagyon apróra megtörtük és a tenyerünk közepébe helyeztük. Kitartottuk a kezünket és nem kellett hozzá sok idő, hogy a cinke rászálljon. Volt, hogy ketten is lakmároztak a tenyeremből. Hatalmas élmény volt számomra ez a délután.
Felmentünk a csúcsra és az 1014-et jelölő kőnél is fotózkodtunk. Ez Magyarország legmagasabb pontja. Itt az étteremben megvacsoráztunk, majd indultunk vissza a szállásra, mivel későre járt. Azért útközben még tettünk egy kisebb kitérőt, Apu megmutatta, hogy van itt egy katonai bázis is, kissé távolabb pedig a meteorológiai intézet. Az épület tetején láttuk a szélforgókat, amiből je-lentik az irányát és a sebességét a szélnek. Lent az udvarán csapadékmérő, hőmérő is található.
– Hát, mára ennyi volt gyerekek, aludjatok jól és pihenjétek ki magatokat, hogy holnapra frissek legyetek! Reggelinél találkozunk, nyolc órakor az étkezőben – köszönt el apa.
Jólesett a pihenés, kellően elfáradtunk. Előző éjszaka nem is aludtunk szinte semmit. Az utazás és ez a magaslati levegő is hozzájárult ahhoz, hogy nagyon hamar elaludtunk.

Folytatódik