NYÁRI KALANDOK A MÁTRÁBAN: ÖTÖDIK FEJEZET

ÖTÖDIK FEJEZET
A SÁSTÓI KALAND

Reggel a szomszéd szobából, Orsiék felől hatalmas visításra ébredtünk. Gyorsan kiszaladtunk az erkélyre megnézni mi történt. Két mókus is rohangált, fel az erkély korlátjára, le a kőre, zavarták egymást a dióért.
– Mi történt? Orsi miért visítozol? – kérdeztem.
– Képzeljétek fiúk reggel, amikor kinyitottuk az erkélyajtót, rögtön berohant a szobába két mókus. Az egyik felugrott az ágy szélére, másik a székre, majd az asztalra és a zacskóból kilopott egy diót, rögtön ki is szaladt vele. Mire az ágyon lévő mókus meg uzsgyi utána, azóta kergetik egymást a dióért – mesélték egymás szavába vágva Orsi és Kitti.
– Az igen, mókás lehetett! – nevetett Marci
– Na, jó, de ezért nem kell így visítani! Bennünket ez ébresztett fel – morgolódott Pisti.
– Rendben! De Orsi meg erre ébredt, hogy a takaróján egy mókus rohangál és hirtelen megijedt nem tudta, hogy került oda – vette védelmébe Réka.
Eközben, megérkezett a szobájukba anya is, mert odáig hallatszott Orsi visítása.
Mi történt kislányok? Nem esett bajotok? – faggatta anya ijedten őket.
Erre elmesélték a történteket neki is.
– Jól van, már féltem, hogy valami baj van. Kislányom egy kicsit vegyél vissza a hangerődből, mert ez egy szálloda és mások is vannak itt. Fiúk, lányok, akkor az izgalmas ébresztő után, igyekezzetek az étkezőbe, reggelinél találkozunk – kérte anya.
Már éppen menni készültünk lefelé, amikor a mi szobánkba is megjelent egy mókus. Persze, azonnal adtunk neki diót, mi se maradjunk ki a jóból!
– Csukd be az ajtót Peti, mert mire visszajövünk, ezek elhordják majd az összes diót, amit hoztunk. Még nekik is reggel van, úgy látszik éhesek – szólt nevetve Pisti.
Nagyon virgoncok ezek a mókusok, de annyira kedvesek. Amikor becsuktam az erkélyajtót, éppen visszaért az egyik. Két lábra állva a mancsait az üvegajtóra szegezte és nézett befelé, hogy most mi történt, nem tud bejönni. Rögtön le is fotóztam, ezt a pillanatot meg kellett örökíteni.
Reggeli után a buszmegállóban találkoztunk. Sástó – Kőbányán van egy kalandpark és odamentünk. Az egész délelőttöt ott töltöttük. Mindenki kipróbált mindent. Volt bob pálya, nagy hinta és erdei kalandpark. Hatalmas létesítmény az egész. Nagyon izgalmas volt végig, kitűnően éreztük magunkat, gyorsan eltelt az idő.
– Ha már itt vagyunk, mit szólnátok hozzá, hogy visszamennénk Sástóra egy kicsit és ott meg is ebédelhetnénk? Tegnap a hirtelen jött vihar miatt úgyis félbe szakadt az itt létünk – vetette fel Kriszta néni.
Mindenki jó ötletnek tartotta. Így ott ebédeltünk meg egy étteremben. Ebéd után végig sétáltunk a tanösvényen, amire tegnap már nem volt érkezésünk. Itt is láttunk egy nagyobb tisztáson kiépített szalonnasütő helyeket, ahol éppen több társaság is bográcsozott. Lehetett focizni, hintázni szuper kis helynek tűnt ez is.
– Menjünk vissza, a parkolóval szemben, másik oldalból indul a sárga színű keresztjelzés. Azon le tudunk menni Mátrafüredre. Ott meg is tudunk vacsorázni, remek pizza van az egyik pavilonban. A felnőtteknek pedig nagyon finom csapolt sör is kapható – javasolta apa.
– Az remek lesz ebben a nagy melegben, Pizza és sör, hm…. kiváló! – örvendezett Geri bácsi.
– Várjatok! Addig is hűsítsük magunkat egy kis jégkrémmel – szólt anya és mindenkinek vett egyet.
Ezután, már indultunk is! A talaj elég terepes, de egy ideig az autóúttal párhuzamosan haladt. Ahogy egyre beljebb értünk az erdőbe úgy változott meg pompásra a táj. Elértünk a Rákóczi – forráshoz, szépen ki volt építve, gyönyörű környezetben. Rögtön elkezdtünk fotózni és a kulacsokat is megtöltöttük a forrás kiváló vizével. Innen két lehetőségünk nyílt az út tovább folytatására. A sárga színű vonaljelzésen a Muzsla – tető felé a gerincen tovább, vagy a sárga színű keresztjelzésen a Máriácska felé.
– Szerintem a Muzsla – tető felé menjünk, arra nagyon szép a kilátás és a Máriácskához el tudunk menni Mátrafüredről is, mert közel van – mondta apa.
Mindenki egyetértett vele, így azon az ösvényen indultunk el. Tényleg fantasztikus kilátás nyílt az út során több helyről is a hegygerincről a völgyre. Meg – meg álltunk gyönyörködni a tájban és fotóztunk sokat. Elérkeztünk a Muzsla – kilátóhoz, ahonnan széles körbe lehetett belátni a környéket. Innen már hamar leérkeztünk Mátrafüredre. A pizzázóban két egymás mögötti asztalhoz tudtunk leülni. Szuper széles választék volt, alig tudtunk dönteni. Már éhesek voltunk, nagyon jól esett a pizza.
– Akkor, ha még belefér, nézzük meg azt a Máriácskát, legalább lejárjuk a vacsoránkat – szólalt meg Kriszta néni.
– Persze jó ötlet, nincs messze, menjünk is! – válaszolt apa.
Összeszedelőzködtünk és elindultunk a másik oldalban felfelé. Kis idő múlva letértünk jobbra és az ösvény odavezetett. Nagyon szép út volt a Bene – patak mellett. Ez egy kegyhely, padok is voltak le lehetett ülni. Amikor odaérkeztünk, éppen egy pár imádkozott, majd felálltak és elmentek. Nagyon sok kis tábla volt, főleg márványból, de mindegyiken a gyógyulásért adtak hálát Máriának.
Kossa József, a gyöngyösi orvosa szerint gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, ám az itt elmondott fohászait követően, mégis teljesen felépült betegségéből. Ezért hálából családjával sziklaoltárt építtetett ezen a helyen. Ez a története ennek a kegyhelynek – mesélte apa.
Már kezdett sötétedni, így visszamentünk a buszmegállóba. Nem sokára jött a buszunk. Módfelett jól telt el ez a napunk is. Este még élménybeszámolót tartottunk egymásnak és nagyokat nevettünk.

Folytatódik