2. Bejegyzés
Tényleg jól esne most egy kis séta. Pár mellékutca után már a rakparton találom magam. Leülök egy padra. Nézem, hogyan táncolnak a lámpák fényei a Dunán. Akkor most tartsunk gyónást. Az erős túlzás, hogy három napja nem alszom. A szervezetem már rég riadót fújt volna. Az az igazság, hogy két órát bírok aludni. Aztán csak vergődök hajnalig. Próbálom megfejteni ennek az okát. Lelki eredetű ? Nem érzek háborgást a bensőmben. Munkahelyem kitűnő, anyagi gondjaim nincsenek. Szerelmi ügyek elkerülnek. Egyedül élek már 10 éve. Akkor ennek a hiánya ? Nem vagyok az a vágyainak élő típus. Megszoktam ezt az életet. Gyógyszerekben nem hiszek. Doktorhoz is azért fordultam, hogy legalább valaki tudjon róla. Várható volt, hogy hanyag válaszokat kapok. De legalább múlt az idő. Lassan ezt az ücsörgést is megunom. A szél is fúj hűvösen, átjárva mindent. Elindulok hazafelé. Bezárkózom, eszem egy szendvicset. Zuhanyozom. Majd be az ágyba. A kétszemélyes ágyon amikor lefeküdtem arrébb toltam egy majdnem megfejtett keresztrejtvényt. A vicc poénja már meg volt, csak pár kockát hagytam ki. Afrikai folyó, németalföldi város. Ilyenek. Becsuktam a szemem. Másfél óra után kipattantak. Felkeltem. Ittam egy pohár vizet. Aztán csak a plafont bámúltam. Végül mégis sikerült aludnom egy keveset. A hajnali nap cirógatta arcom. Kávé, mosdás, öltözködés. Bementem az irodába, elkértem a mai adag újságot, hónom alá kaptam, és lementem az aluljáróba. A munkába igyekvő vagy épp onnan jövő embereknek nyújtottam az aktuális lapot. Mint minden nap.
Kálóczi Balázs