Pillanatnyi örökkévalóság 5. Bejegyzés

5. Bejegyzés

Becsöngettem édesanyámhoz. Épp a mosogatni valót készítette össze. Tányérok, villák, kések, kanalak. Próbálta szépen elrendezni őket a mosogatóban.
– Éhes vagy ?- kérdezte.
– Ennék valamit ha van.
Hellyel kínált a kockás abroszú asztalnál. Kihúztam egy hokedlit az asztal alól. Kinyitotta a sütőt, és egy tepsit vett elő. Sült hús zsír apró hús cafatokkal. Deszkát rakott az asztalra. Arra tette. Mellé fél tucat kenyeret, kenőkést. Miközben kentem, apám felől érdeklődtem. A lottózóban van. Szeret totózni. Pedig hidegen hagyja a futball. Általában azokra tippel, akiknek szimpatikus a nevük, vagy többször szerepelnek. Van, hogy sorozatban nyer, van hogy veszít. Pénzek jönnek, mennek. ( Itt a tudás és nem tudás teljes kompozíciója.) Második kenyeremnél járhattam, mikor megjelent apám. Kezében szelvény.
– Kikaptunk.- jelentette.
Csüggedést nem láttam arcán, inkább határozottságot. Üdvözöltük egymást. Feláltam, ölelkeztünk. Kihúzott ő is egy hokedlit, és mellém telepedett. Elvett egy kenyeret. Nem kent, tunkolt.
– Hogy állsz az alvással fiam ?
– Semmi változás.
– Asszony kéne már neked.- mondta, miközben a szelvényt elemezte mintha egy dolgozatot javítana. Erre a mondatra kenőkésem megakadt egy húsdarabon a kenyéren, mint szekér a kőben. Anyám hátranézett. Kezéről lassan csöpögött a habos víz.
– Hagyd a gyereket. Jó így neki.
– Azért nem alszik.- szólt apám, és kanyarintott a kenyérrel a tepsiben.
– Nincs szükségem barátnőre. Diadalittas mondat volt ez. Törvényeket hoznak így ilyen határozottsággal. Önbecsapásnak nyoma sincs. Apám két falat között mosolygott.
– Mondod most. Aztán majd meglepődsz mire nem képes a sors. Mi mindent tollhat eléd. Anyáddal is ez volt. A szerelem pórszívó. Először csak óvatos, aztán mindent beszippant. Anyámnak tetszett ez a hasonlat. Elégedetten helyeselt.
– Úgy, úgy.
– Nem sürgetek semmit.
– Felesleges. A szíved majd úgyis diktálja a tempót.
Mielőtt jobban belemelegedett volna apám, befejeztem az evést. Puszit nyomtam anyám arcára, apámmal szigorú kézrázás.
Valahol igaza van. De kielégítő életet élek. Az alváshiány lehet genetika is. Ez a legkevesebb. Lényeg a lényeg, jól érzem magam a bőrömben.

Kálóczi Balázs

Szólj hozzá!