6. Bejegyzés
Múlnak a napok. A pólókat lassan eltakarják a vékony pulóverek. A szél lesöpri a fákról a barnuló leveleket. Sipos úr is visszatért a hegedűhöz. Gyakran megsiratja a felhőket szép zenéjével. Egy új ember jelent meg az aluljáróban. Pontosabban egy lány. Virágot árul. Kis széken ül. A sárga vödörben sorakoznak virágai. Odamentem hozzá, kezemben az aznapi köteg újsággal. Ruhája a páva tollaira emlékeztetett. Haja barna, szeme kék. Sokáig néztem. Mindig mosolyog. Megkérdezte melyik virág tetszik. Gusztusosan voltak elrendezve a vágott virágok. Tulipán, rózsa. Nem feleltem, csak bólintottam s visszatértem a helyemre mint aki a boltban csak körbe néz, de nem vesz semmit. Nem tagadom, tetszett a lány. Egésznap figyeltem osztogatás közben, hogy szolgál ki. Mindenkivel kedves, mosolygós. Amikor én végeztem, ő még mindig ott volt. Egy darab újságot félretettem, átadtam neki. Megköszönte. Kölcsönösen bemutatkoztunk. Ibolyának hívták. Egy virágárus lányhoz épp illik. Nevetett, hát igen apám jól választott. Viszont ő a nevem alapján nem találta volna ki, hogy újságot árulok. Kérdeztem, hogy jön e még ebbe az aluljáróba, vagy csak átutazó. Szeretne itt megtelepedni, ha a forgalom is úgy kívánja.
Kálóczi Balázs