7. Bejegyzés
Első találkozásunk furcsa nyomot hagyott bennem. A szokásos két órás éjszakai vergődés, amit nehezen alvásnak mondhatok, valahogy becsempésződ ott egy porszemnyi álom is. A lány jelent meg néhány másodpercre. Nem hiszek az effajta jelekben, bár kapcsolatomat Istennel tartósnak gondoltam. Igyekszem a virágárus lány közelébe férkőzni. Mindig adtam neki újságot, amit mosolyogva elfogadott. Néztem hogyan alakul a forgalma. Egyszer aztán együtt végeztünk. Én az irodából jöttem kifelé, ő pedig az üres sárga vödörrel indult a buszhoz. Együtt utaztunk, de nem egymás mellett. Amikor leszállt, én is. Messziről követtem. Szerencsémre nem vett észre. Valami titokzatos kíváncsiság miatt követtem, semmi rosszindulat nem forgott a fejemben. Egy virágüzlet felé igyekezett. Sejtettem, hogy ez az úticélja, ezért átmentem az út túloldalára. A bolt előtt egy nagybajszú középkorú férfi locsolta a virágokat kannából. Mikor Ibolya odaért megölelte, megpuszilta. ( Biztos ő az apja ) aztán bement a boltba. Én elbújtam egy fa mögé. Kis idő múlva teli vödörrel jött ki színpompás virágokkal. Beszélgetett egy kicsit az apjával, majd elindult a buszhoz. Féltem, fel ne ismerjen mert sokat forgatta a fejét. Hátra léptem óvatosan, de hiába. Megcsúsztam, és hátra estem a fűbe. Nem lett bajom. Hirtelen hasra perdültem és lapultam a fűben mint egy katona. Megvártam míg elmegy. Csak utána kászálódtam fel. A következő busszal mentem haza.
Kálóczi Balázs