9. Bejegyzés
Egyre többet találkozunk. Mozi, színház, vagy csak egyszerű séták. De az álmaimban folytatódnak a randevúk. Hol egy parkban ülünk egy padon, van, hogy az erdőben sétálunk, és akad olyan is amikor tavon csónakázunk. Leszögezem az álmokban jobban érzem magam, ám ez nem zárja ki, hogy élőben rossz lenne. Saját világomban hazai pályán érzem magam. Csók még nem csattant el. Se így, se úgy. Apjának már beszámolt rólam. Szeretne megismerni. Vacsorára hívott. Jó jelnek vettem. Az én szüleim még semmit nem tudtak a dolgokról. Ezért a vacsora napján miután végeztem a munkával, szüleimhez mentem, hogy elújságoljam ( Bocsánat. Suszter maradjon a kaptafánál ) az új híreket. Édesanyám paprikás krumplit készített. Apám a fotelban ült és egy könyvet lapozgatott hanyag figyelmetlenséggel. Nem akartam enni. Egyrészt az izgalomtól, másrészt illetlenség teli hassal beállítani mert tudom, anyám nem a kis adagok híve. A sértődést elkerülve egy maréknyit azért ettem.
– Megismerkedtem egy lánnyal. Ibolyának hívják. Virágot árul az aluljáróban. Sokat találkozunk. Álmodtam is vele gyakran. Ma náluk vacsorázom. Pontosabban az apja hívott meg.- hadartam mintha vallatnának.
Anyám nagyon örült, hogy alakul a boldogságom. Én is úgy éreztem, hogy boldog vagyok. Apám az egészből csak egy dolgot fedezett fel.
– Szoktál álmodni ?
– Igen. Sűrűn. A lányról.
– Remek. Akkor tudsz aludni.
Kálóczi Balázs