11. Bejegyzés
Nem hagy nyugodni a tudat, hogy most hányadán állunk. Kedves partner vagyok Ibolya oldalán. Ezek a tények. Többre nem is számíthatok ? Egyenlőre nem. Teret adok az időnek had dolgozzon. Az álmok majd megvigasztalnak. Csalfa remény. A szép romantikus álmok sora megszakad. Pedig jól indult. Valahol a tengeren hajókáztunk. Csak mi ketten voltunk és a kapitány. A nap lenyugvóban a horizonton. A korlátnál támaszkodtunk, néha lopva egymásra néztünk. Hirtelen a kapitány megjelent derekán egy mentőövvel és beugrott a tengerbe. Még ezen is csak nevettünk. A hajó ment tovább. Majd én átveszem a kormányt. Szeljük a habokat, mígnem elsötétült az ég. Szél, eső , vihar. Hullámok csapkodták a hajó oldalát. Ibolya pánikba esett. Én a hajó orrához mentem s két karom kitárva próbáltam lecsendesíteni a tengert, mint Jézus. Ám a tenger Istene nem engedelmeskedett. Elsüllyedtünk. Izzadságtól átázva ébredtem. Hideg vízzel mostam meg az arcom. Féltem, megismétlődik egy újabb rémkép. De a következő éjjel ismét szé0 álmom volt. Piknikeztünk egy kockás takarón. Én ölébe hajtottam fejem és úgy etetett különböző gyümölcsökkel. Akárhogy is, ennek a végére kell járnom. A fizikai lét gátjai kicsapódnak a tudatalattira is. Még ha a válasz pofon egyszerű is.
Kálóczi Balázs