NYÁRI KALANDOK A MÁTRÁBAN TIZENHARMADIK FEJEZET

TIZENHARMADIK FEJEZET
SIROKI VÁR REJTELMEI

Reggel gyorsan összeszedtük magunkat és mentünk le reggelizni. Kicsit elszomorított, hogy ilyen gyorsan telik itt az idő. Szinte még most érkeztünk és holnapután már megyünk is haza. Nagyon gyorsan eltelt ez a két hét.
– Ma mi lesz a program? – kérdeztem.
– Reggeli után, majd a kocsinál találkozunk, kicsit messzebbre megyünk. Délután pedig túrázunk is egyet – mondta apa.
– Hihetetlen ez az András! Mond, te hány napra tudsz mindig új programot szervezni? – kérdezte Kriszta néni mosolyogva.
– Azt hiszem legalább három hétre! – válaszolt nevetve apa.
– Akkor legalább annyira kellett volna jönnünk! – szólt közbe Réka.
– Na, igen! El lehetne itt sokkal több időt is tölteni, de valakinek a szállást is fizetnie kellene! – válaszolta mosolyogva apa.
– Akkor, ami kimaradt, jövőre bepótoljuk! – mondta Kitti.
– Na, ahhoz képest, hogy tengerpartra akartatok menni lányok! Úgy látom mégis bejött nektek ez Mátrai kirándulás is! – mondta anya.
– Jó! Nem gondoltuk, hogy ennyire megszeretjük a túrázást! Annyi szépet láttunk itt a Mátrában! – dünnyögött Orsi.
– Akkor, újabb kalandra fel! A kocsinál találkozunk! – szólt Geri bácsi is.
Mindannyian, reggeli után elkészültünk az egész napos útra, majd lementünk a kocsihoz.
Ahogy közeledtünk a cél felé, mesébeillő látvány tárult a szemünk elé. Egy magányos hegycsúcson a Siroki vár falai emelkedtek a magasba. Mátra legnagyobb várromja, festői környezetben. Egy sziklatömb belsejébe vájták és tetejére építették a vár felső részét. Korábban várromként tartották nyilván, majd állami tulajdonba került, de sokáig nem volt pénz a felújítására. Míg 1994 – be a nemzeti örökség részévé nyilvánították. Ezt követően pedig felújításra került. Hatalmas területen fekszik, mint említettem, van alsó és felső várrésze is. Fentről fantasztikus panoráma nyílik a környékre és a hegy gyomrába vájt, szerteágazó alagútrendszer is nagyon izgalmas. Az erődítmény legősibb része a felső várban található lakótorony, erre épült az öregtorony, amely az őrség lakhelye volt. Legnagyobb benyomást tett rám a Barát és Apáca sziklának nevezett, két egymástól távolabb, magányosan álló sziklaalakzat, amely a vár tetején áll. Az idők során több legenda is fűződött a várhoz, illetve hozzájuk is. Ám, nekem az tetszett legjobban, amit most szeretnék meg-osztani veletek.
Itt a sziklás várhegyen állt az öreg tündér, Darnó vára. Vele élt szépséges tündérlánya, a halhatatlan Tarna. Nagyon féltette lányát, mindentől és mindenkitől, nem mehetett a várfalán kívülre. Azonban a kíváncsiság erősebb volt a szigornál. Így a tiltás ellenére Tarna szarvassá változva elhagyta a várat. Éppen akkor járt arra egy deli Bodony vitéz aki, amikor meglátta a gyönyörű szarvast rögtön kilőtte rá nyilát. De a nyíl lepattant a szarvasról. A vitéz utána eredt és már a harmadik nyila is lepattant róla, amikor a varázsereje megtört. Ezzel visszaváltozott gyönyörű tündérlánnyá. A fiatalok rögtön szerelmesek lettek egymásba. Amikor ezt a király meglátta, irtózatos haragra gerjedt. Megfogta az íját és rálőtt Bodony vitézre. Tarna saját testével védte szerelmét, így a bűvös nyíl átdöfte mindkét szerelmes szívét. Azon nyomban kővé változtak mindketten. Azóta áll ott e két kőbálvány a hegygerincen. Darnó király megbánta tettét és felkiáltott, folyton csak ezt hajtogatva, hogy „sírok, csak sírok”! így, lett e hely neve Sirok.
Hatalmas kalandozás után és élményekkel tele indultunk tovább Recsk irányába.
Itt a község melletti kőbánya közelében működött a recski kényszermunkatábor, ami sajnos elég hírhedt volt. Bírósági ítélet nélkül hurcoltak ide fogvatartottakat a társadalom minden rétegéből. Minimális létfeltételek között, folyamatosan dolgoztatták őket. Sokszor vad kegyetlenséggel kínozták vagy éppen éheztették a foglyokat. Mindenkinek megvolt a saját története, hogy miért került Recskre a régi nemességből. Majd 1953 – ba nyomtalanul megsemmisítették. A feltételezett helyén 1996-ban emlékhelyet létesítettek. Akik 1953. szeptember végén élve tudták elhagyni a tábort, mindenkinek titoktartási nyilatkozatot kellett aláírnia. Senki sem beszélhetett a táborban történtekről. Az ismert jelszó az volt, hogy „Hallgatsz a sírig, vagy te kerülsz a sírba!” A rendszerváltást követően, az egykori rabok visszaemlékezései alapján állították helyre egyes részeit a tábornak, hogy Recsk örök mementóként szolgáljon az utókor számára.
Nagyon nagy hatást gyakorolt ránk látványa a tábornak és az, hogy valaha nem is olyan túl régen, mindez megtörténhetett. Kicsit lehangolóan, de tovább folyattuk utunkat, a Vörösmarty Turistaház felé, ahol egyúttal meg is ebédeltünk. Ez idő alatt kicsit oldódott a hangulat. A kocsit ott hagytuk a parkolóban és lelkesen indultunk neki a piros színű keresztjelzésen a Pisztrángos – tó felé.
Időközben nagyon meleg lett. Az út, hol az erdő sűrűjében a jó hűvösben, hol a tűző napon, kint a kocsiúton vezetett. Bár ettől volt izgalmas a túrázás. A Pisztrángos – tóhoz érkezve szépen kialakított szalonnasütő hely padokkal, asztalokkal és eső beálló is fogadott minek. Bár, az utóbbitól nem kellett tartanunk. Ez egy kisebb tó, ami valószínűleg a jégkorszak felmelegedési sza-kasza óta létezik, 667 méteres tengerszint feletti magasságban. Ilyen keletkezési múlttal rendelkező állóvizeket általában, nagy víztisztaság jellemzi, mely a pisztráng életfeltételeinek egyike. Innen származik a neve is. Ma már az elmocsarasodó állapota miatt, évek óta nem élnek benne halak. Sajnos a gyönyörű környezetet rontotta, hogy a kihelyezett szemetesek annyira tele voltak, hogy potyogtak kifelé belőle. Pisti és Réka nem is hagyták szó nélkül.
– Na, nézzétek meg, itt sem ürítik rendszerességgel a kukákat! Ezeken látszik, hogy már jó ideje itt landolnak – kiáltott fel Pisti.
– Hogy néz már ki? Az egész környezetét hazavágja ez a sok szemét, ami körülötte van – fűzte hozzá véleményét Réka is.
– Azt nézzétek! A tóba is egy csomó szemét gyűlt össze! – fokozta a helyzetképet Marci is.
– Igen, így lehet tönkre tenni a csodálatos erdőt, tavat és környezetét is – mondta anya.
– Gyertek, menjünk tovább egy kicsit, a Petőfi – forráshoz, ahol megtöltheti mindenki a kulacsát – hívott apa.
Érdekesnek találtam, hogy a kiépített forrás tövétől, egy hosszú fatörzsből volt vályúforma készítve, aminek végén folyt ki a víz. Feltöltöttük készleteinket, majd indultunk vissza a kocsihoz.
Ahogy Mátraházára értünk, palacsintáztunk egy nagyot, majd mentünk tovább a szállásunkra. Sok élménnyel gazdagodtunk, ezen a napon is kellően elfáradtunk. Jólesett kipihenni magamat a puha ágyban este.

Folytatódik