Maya egy kis városban él, egy csodaszép kertes házban a szüleivel. A kertjükben mindenféle virág megtalálható, mivel édesanyja imád velük foglalkozni. Maya 17 éves, gyönyörű hosszú fekete haja, alacsony kis termete, bájos mosolya mindenkit magával ragad. Még tanul és egy igazi folyton pörgő lány, nappal tanul ugyan, de éjjel minden buliban ott van, semmi más nem is érdekli a bulizáson kívül. A nővére Elza, egy jól menő szállodában dolgozik, mint recepciós és mivel a nagyváros legjobb szállodája ezért sokat is keres. Az apukájuk egy gyárban dolgozik, mint raktáros és mindenes, mindig mindenre odafigyel, akik a keze alatt dolgoznak szeretik is és hallgatnak rá. Az egész családot szeretik is a városban Mayát inkább a fiatalok mert mindig bulizik, Elzát pedig a munkahelyén, mindig nagy mosollyal köszönti a vendégeket amiért sokszor bónuszt is kap a főnökeitől. Egy szombati nap Maya épp bulizni indult és nagy szeretettel válogatott a nővére ruhái közül, amikor ő épp hazaért a munkából, azonnal kiszedte a kezéből a nagy halmaz ruhát, megfogva a kezét kivezette a szobájából, az édesanyját kiabálva közben, majd mindketten elkezdték szidni miért veszi el állandóan a nővére ruháit, miért nem a sajátját hordja és miért nem tanul, rögtön kezdődnek az év végi vizsgák és ő meg még mindig csak a bulizáson töri a fejét. Maya odalép a nővéréhez, megölelve szeretgeti, hízelegve neki, hogy engedje meg, hadd vegyen fel valami szép ruhát az övéből, azok mind csodaszépek és márkás ruhák, majd, ha dolgozni fog elviszi nyaralni, mert ő olyan sok pénzt fog keresni, hogy HAWAII-g meg sem állnak, gyorsan odaugrik az anyjához is és a kezét fogva kuncog neki is, hogy szóljon már rá a lányára, mert mindent sajnál a kishúgától. Elza rácsap a ruhákkal, amik a kezében vannak Mayára, nevetve mondja, milyen egy kislány, hogy tud már panaszkodni! Aztán megöleli és azt mondja vegye csak amelyik tetszik, egy HAWAII út megér ennyit- mondja nevetve, aztán megkéri ne a munkán törje a kis buksiját, arra sok ideje lesz és nem is könnyű, még neki a tanulás való, arra kellene koncentrálnia, majd megöleli, majd az anyját is aztán lemennek az ebédlőbe, mikor leülnek az asztalhoz az édesanyja tálal, amíg várják az apjukat beszélgetnek, hogy mennyire fáradt szegény Elza és milyen nehéz a recepciós munka. Mayát nem nagyon érdekli, ő csak a sok pénzt és a sok szebbnél-szebb ruhákat látja maga előtt, majd miközben válogatja melyik ruhát vegye fel azt mondja, a nővére a legszerencsésebb a világon mert rengeteg gazdag pasi is van biztos a szállodában, ha ő ott dolgozna már az össze jó pasi az övé lenne, amikor az anyukája rácsap a konyha kendővel, hogy miket beszél? Ha ezt a sok energiát a tanulásba fektetné már rég osztály első lenne. Maya gyorsan feláll megöleli az édesanyját és azt mondja csak viccelt, csak viccelt, majd miközben elvesz a tányérról egy-két falatot, rohan is átöltözni mert a barátai már odakinn várják. Elza utána kiabál, a sminkjeit hagyja békén! Maya visszalép átöleli a hátánál fogva megpuszilva azt mondja, hisz még soha nem nyúlt hozzá, majd mire Elza rácsapna el is szalad nevetve. Elza és az édesanyjuk is elneveti magát, ekkor érkezik haza az édesapjuk is, aki a nevetésre lép be a konyhába, amint látja elszaladni a kis lányát már tudta, ő csinált valamit, lerakta a holmiját megölelve a feleségét odament és megcsókolta Elza fejét és leült mellé, kérdezte mit csinált már megint az kis hóbortos? Mire elkezdik mesélni, már jön is nagy zajjal szaladva le a lépcsőn Maya és beviharzik a konyhába, amikor meglátja az apját azonnal odaszalad, megöleli, elkezdi mesélni mennyire szereti, mennyire hiányzott neki, egész nap csak rá gondolt, hogy mennyire szereti az egyetlen apukáját, elkezdi masszírozni a vállát, mindenki mosolyogva figyeli őket, majd az apukája hátra néz és nevet. Maya kérdezi tőlük min nevetnek, mire Elza azt feleli, tudjuk mire megy ki ez a játék! Mennyi pénzt adjunk, te kis hóbortos szélvész, ekkor odalépett hozzá, megölelte, amikor az apja kivette a tárcáját és odaadott neki egy kis zsebpénzt, Maya ránéz komolyan…:
— DE apuciii! Ebből még egy üdítőt sem tudok venni!
Elza nevet és ő is ad pénzt neki, amire már nagyon boldogan ölelt végig mindenkit, amint rohant kifelé még az édesanyja utána szólt, ne legyen sokáig és vigyázzon magára, onnan még visszaszaladt és megölelte az anyukáját, hogy mennyire szereti, mire ő bármit is válaszolt volna már el is szaladt. Amint a kis család befejezte a vacsorát elmentek pihenni. Maya pedig táncolt, nevetett és jól szórakozott, egész hajnal volt már mire hazament, halk léptekkel ment fel a lépcsőn, amikor senkit sem látott fellélegzett és nevetve lépett be a szobájába, amikor kapcsolta volna fel a lámpát, lépett elé a nővére, azonnal hangosan kérdőre vonta, de Maya csak csitítgatta, hogy halkabban kiabáljon mert felébreszti a szüleiket, néz ki közben az ajtón és halkan bezárta, amikor a nővére még mindig fenyegetve szidja, aztán elindul, hogy szól az apjuknak amiért sokáig volt, ekkor Maya megölelte és a vállát simogatva leültette és kérte ne szóljon senkinek, nem fog többé sokáig kimaradni és mindennap kitakarít, meg mosogat helyette, összekulcsolt kézzel könyörög, amire Elza is megenyhült és a mosogatásba beleegyezik, de a szobája az tabu, ne menjen be soha és főleg ne legyen már mindig kislány, felkell nőnie és vigyáznia magára. Maya megölelte és amíg kikísérte a nővérét helyeslően bólogatott, majd mikor bezárta az ajtót, neki dőlve vett egy nagy levegőt, majd ráugorva az ágyra azt mondta, minek nőjön fel, ha ilyen szuper testvére van.
Kora reggel ébredt arra, hogy a testvére fogja a lábát és csiklandozza, hogy ideje felkelnie mert elkésik az iskolából. Maya kinyitja a szemét és amint fordul leesik az ágyról, a haja összevissza, ő pedig félig csukott szemmel nézi a nővérét, aki jóízűen nevet rajta, amikor Maya hozzávágja a párnáját ekkor szól be az anyukájuk, hogy ne játszanak, hanem siessenek, mert mindketten elkésnek, rögtön ott van az iskola busz is, ekkor pattan fel Maya a földről, megöleli a testvérét kérdi tőle, mennyire szereti? Mire Elza elindul kifelé, hogy:
—Szó sem lehet róla, ő nem viszi iskolába! Mert akkor el fog késni a munkából! Maya visszahuppan az ágyba, mire Elza visszaszól, hogy ha öt perc alatt elkészül akkor elviszi. Maya, mint a szélvész kipattan az ágyból és már rohan is gyorsan arcot mos és fogat is, miközben öltözik, a haját is lefelé a lépcsőn szaladva csinálja, amikor Elza épp beleharap a szendvicsébe, Maya odalép és kikapja a kezéből és egyszerre megeszi, majd tele szájjal mondja, kész van indulhatnak is. Elza csóválja fejét, majd kéri az anyukáját, szóljon már rá Mayára, elkezdi mondani, hogy az este a kis tornádó… de mire folytatta volna Maya karon fogta és vitte is kifelé, az ajtóból visszaszaladt elvett két szendvicset, megölelte az anyukáját, majd szaladt is tovább. Elza is köszönt, de Maya nem engedte vissza megölelni az anyukáját:
–Helyetted is megöleltem!!! – ölelte meg Elzát nagy mosollyal az arcán, majd egyszerűen kitessékelte az ajtón. Elza nevetve vette elő a kulcsait,közben intette ezért még számolnak, amikor beültek a kocsiba Maya azonnal hangos dübörögve hallgatta a zenét, teljes hangerővel, Elza csak nézi majd azt mondja: — Ezért nem akar sosem busszal menni? Mert itt van zene is ugye? Maya nevetve adja oda neki a szendvicset és mondja dehogyis, csak azért, mert annyira szereti a testvérét és mindig vele akar lenni. Elza nevet, bólogatva majd megeszi a szendvicset miközben lassan elindulnak. Maya a hangos zenét hallgatva énekel miközben eszik. Elza vezetés közben rá-rá pillant és mindig elmosolyodik, milyen önfeledten tud játszani- gondolja a kis szeretet tornádója. Az iskolához érve Maya megöleli Elzát és mondja miközben kiszáll, hogy ő a világ legjobb testvére, nagyon szereti, de ezt már kiabálva mert szaladt be az iskolába, Elza integet és elindul a munkahelyére, ami egy nagyon gyönyörű szálloda, a –Diamond- nevet viselő luxus szálloda nagyon híres, a legnagyobbnak számít a városban, szeret ott dolgozni, mindig kedvesen fogadja a vendégeket, a nagy főnököt csak néhányszor látta, a két igazgatót már annál többször, aznap is egy nagy konferencia volt, rengeteg vendég is volt a szállodában, de Elza fáradhatatlanul dolgozott megállás nélkül, csak ebédszünetben ült le, akkor is csak azért mert a munkatársai magukkal vitték erővel ebédelni, addig mindig a főnöke állt be a recepcióra, ezt a szálloda tulajdonos hagyta meg. A recepción csak az igazgatók, ő a nagyfőnök vagy Elza dolgozhatott, senki más. A szálloda tulajdonos, mivel mindig dolgozott ezért ritkán volt a szállodában, de ha mégis ott volt akkor is a lakosztályában tartózkodott. A nap nagyon fárasztó volt Elzának, annál inkább volt elemében Maya, amint hazaért az iskolából vette is a telefonját és hívta Elzát, miután vele beszélt, a barátait is felhívta és kérte menjenek el este is valahová, gyorsan bement a nővére szobájába, az egész szekrényt kipakolta az ágyra, majd ruhákat próbált, akkor hagyta csak abba, amikor az édesanyja hívta ebédelni és persze megszidta amiért megint a nővére szobájában van, hisz tudja mindig vita van belőle. Amint leültek enni, elkezdte mesélni milyen jó volt az iskola és mennyit kellett tanulnia, már ott minden házi feladatot meg is csinált, az anyukája csak nézte, csendben hallgatta a beszámolót, majd mikor megelégelte, közölte nagyon ügyes, de ha el akar este menni azt az apjától kérdezze, Maya felpattan és a nyakába ugrik, hogy dehogy is akar, ő sehová sem akar menni, de ha már így szóba hozta, este lenne egy házibuli, ahova meghívták őt is, segítsen már rászedni apucit is, hadd menjen, hisz olyan jól tanul, de az édesanyja csak rázta a fejét és mosolyogva indult, leszedni az asztalt, kérte, lassan be kellene fejezni ezt a sok bulizást. Maya felpattan, a tányérjával együtt elindul a nappaliba duzzogva, ott bekapcsolta a tévét, hangosan felhúzva evett tovább. Nagyon gyorsan teltek a napok, Maya imádott minden percet, amit a családjával töltött hisz ő a kicsi és mindig kiharcolta, amit akart, habár a nővérével sokszor osztoztak a ruhákon, amiket elszedett, amíg ő dolgozott, de az is csak játékos vita volt köztük, olyankor Maya hol az édesanyjához futott, hol pedig az édesapjához. A bulizás volt a természetes neki, szinte mindennap elment valahová a barátaival és élvezte az életet.
Hamar el is telt egy hónap és mivel Maya tudta, a nővére fizetést fog kapni s akkor mindig elmennek vásárolni, hogy ne az ő dolgait vegye el, olyankor mindig visz neki ajándékot is a szállodából. Maya sietve ment haza és várta a testvérét állandóan figyelve az ablakból, mikor látja már meg a kocsiját, amikor jó sok idő múlva megpillantotta már szaladt is elé, kinyitotta neki az ajtót, elvette a táskáit, megkarolva bekísérte, meglepődve látta, hogy sehol sincs neki semmi, amikor Elza leült, csak szótlanul ült maga elé bámulva, majd akkor kapott észhez amikor Maya jó sokszor szólítgatta és kérdezte, hol az ajándéka? Elza feláll és megfogja Maya kezét, aki már útban volt a kocsi felé, mivel azt gondolta ott az ajándéka. Elza ezer bocsánatot kért, mivel elfelejtett ajándékot venni, nagyon sok volt a munka és nagyon fáradt is, majd elengedte a testvére kezét és elindult a szobájába, amikor Maya utána akart menni, az édesanyja kérte hagyja hadd pihenjen majd később beszélnek. Maya nem is értette mi van vele, hisz már négy éve dolgozik a szállodában és még akármilyen fáradt is volt, neki mindig vitt ajándékot. A következő nap szabadnapos volt Elza és Maya is korán kelt, mivel hétvége volt, iskolába nem kellett mennie várta, hogy menjenek vásárolni, amikor kopogás nélkül belépett Elza szobájába ő akkor tette le a telefonját és törölte meg a szemeit, amikor Maya mellé ugrott. Elza jól megszidta őt és rákiabált, hogy legközelebb kopogjon, ha belép a szobájába! Maya ránézett és amint az arca elkomolyodott, leszállt az ágyról, soha nem kiabált még rá a testvére, még akkor sem amikor a legdrágább parfümjét eltörte, vagy a kocsiját megkarcolta amint a kukát húzta lefelé, épp nyúlt a kilincshez amikor Elza is észbe kapott, kipattanva utána szaladt, megölelte, majd bocsánatot kért, nem akart kiabálni, csak a munkahelyéről hívták és be kell mennie dolgozni. Maya azonnal azt kérdezte mi lesz akkor a szokásos vásárlással, ami az ő közös programjuk, évek óta sosem hagyták ki? Elza megcsókolta a homlokát miközben elindult a fürdőbe, annyit mondott sajnálja, de ez a munka, válasszon csak bármit a ruhái közül, ekkor egy pillanatra még jobban megdöbbent Maya, hisz ezt soha nem mondta még és ő nagyon szeretett a ruhákon osztozni a testvérével, majd lehajtott fejjel bólintott és kiment Liza szobájából, de az ajtónál még megállt, nem értette mi lett a testvérével. Amikor lement reggelizni, az édesanyja is kérdezte mikor mennek vásárolni? Maya megemelte a vállát, azt mondta nem mennek Elza dolgozni megy, de mire bármit is kérdezett volna az édesanyja már le is ment Elza, nagyon csini és kihivő ruhában, ami nem is az ő stílusa volt, mert mindig elegánsan ment dolgozni. Maya is és a szüleik is csak tátott szájjal nézték, amint ő elment és egy szót sem szólt senkinek, hogy hová megy, vagy meddig lesz, Maya teljesen kihajolt a székkel, hogy biztos jól látta-e, a testvére volt az, aki elment. A következő néhány nap alig látták Elzát, ha otthon volt csak aludt, már nem is osztozott Mayával semmin, ami egyre jobban idegesítette őt is, még a szüleinek sem mondott semmit, csakhogy már felnőtt és nem tartozik beszámolóval. Egyik reggel épp mindenki készült, s már több napja nem látták Elzát állítólag dolgozott, azonban akkor reggel, az egyik igazgató hívta őket megkérdezni hol van Elza, mert már napok óta nem ment be a munkahelyére, a szálloda tulajdonos kérdezte beteg-e? Mert ha nem jelenik meg ki kell rúgniuk. Az édesapjuk csak szó nélkül hallgatta, hisz nem is értette mi történt, majd mivel semmit sem tudott hol van a lánya csak annyit mondott, hogy sajnálja és letette a telefont, amikor leült a kanapén épp akarta hívni Elzát, mikor csengettek az ajtón, egy rendőr volt, a szokásos bemutatkozás és név ellenőrzés után kérte menjenek be a kórházba, mert a lányukat az éjjel beszállították súlyos sérülésekkel a város közkórházba, amikor ezt meghallotta majdnem összeesett, nem is hitte el, amikor Elza anyukája is kilépett a konyhából kérdezni, hogy hívta-e már Elzát? Amikor a rendőrt meglátta, majdnem megállt a szíve, lassan a rendőr elmondta ismét, miért keresi őket, az anyuka hirtelen felsikoltott és Elza nevét kiabálta. Az apuka kérte a rendőrt várjon egy percet, mert a másik lánya az emeleten alszik gyorsan felkelti, amíg ment a lépcsőn folyamatosan hívta Elzát, de a telefon kivolt kapcsolva. Belépve Maya szobájába gyorsan felkeltette, kérte siessen öltözzön fel, be kell menni a kórházba, mert Elza balesetett szenvedett. Maya nem is értette, felült és nevetett jó vicc, de ekkor hallotta az édesanyját amint keservesen zokog, mert ő is odament. Maya egy perc alatt elkészült és mire az apja leért a kulcsaival már ő is odakinn volt, a rendőr semmi mást nem tudott mondani, kérte ők hadd vigyék be a kórházba, ne vezessen ilyen idegesen és kivette a kulcsot a kezéből, majd ott hagyta a nappali asztalán. Az út a kórházig nagyon hosszú volt, senki sem szólt egy szót sem, csak egyedül Maya volt, aki folyamatosan kérdezgette őket, hogy mi történt a testvérével, hogy lehetett balesete, hisz a szállodában dolgozik, vagy ott volt baleset? Mert akkor ő odamegy és mindenkit megöl, az egyik rendőr ekkor hátranézett, amikor az édesanyja megfogta a kezét és intette, hogy legyen csendben. A kórházba érve a rendőröket is kielőzve siettek, a felvételin kérdezték hol a lányuk, amikor a rendőr mondta menjenek utánuk, aztán a rendőrőrsre is be kell menni majd, nem is értették minek, de bólogattak, a kórterembe lépve sokkban voltak amint meglátták Elzát, az egész arcán csövek és szinte fel sem lehetett ismerni annyi zuzódás és folt volt az arcán. Az orvos épp befejezte a vizsgálatot, majd kezet fogott Elza apjával és elmesélte, hogy nagyon csúnyán megverték a beteget, egy nehéz tárgyal fejbe is vágták, ami miatt jelenleg nincs magánál, kómában kell tartaniuk. Maya azonnal odarohant és sírva könyörgött ébredjen fel, hangosan kiabálva kérlelte, majd az orvos kérte nyugodjanak meg, pár percig vele maradhatnak, de csak csendben mert pihennie kell a betegnek, a rendőrök a folyosón várakoztak addig, amint lassan kiment Elza édesapja tartva a zokogó édesanyjukat, mögöttük a remegő Maya. Amint kicsit lenyugodtak, a rendőrök kérték menjenek velük, hadd tegyenek fel néhány kérdést, mert nyomozás indult ismeretlen tettes ellen, amikor elmondták hol találták meg és mi volt nála, a szülők teljesen ledöbbentek, mert a munkahelye volt az egyetlen ahová ment és haza, soha nem járt bulizni és ismerősei sem voltak, a rendőrök megígérték, azonnal kinyomozzák az ügyet, a szállodába is elmennek. A kis család sírva, teljesen elfáradva ért haza, amint ki szálltak a rendőrautóból azonnal körbe állták a szomszédok, sorba kérdezgették mi történt a lányukkal? Egyedül Maya volt, aki csak nézett maga elé és ment előre, szinte nem látott és nem is hallott senkit, felment Elza szobájába ott leült az ágya mellé és csak ült a sötétben, azon gondolkodott, hogy ez csak egy rossz álom és mindjárt ébresztgetni fogja őt Elza, jól meg is fogja szidni amiért sokáig volt fenn. Kis idő múlva elaludt, arra ébred, hogy az édesanyja ébresztgeti, kéri menjen vacsorázni hisz egész nap nem is evett, amikor Maya kinyitotta a szemét, szinte félálomban pattant fel azt hitte Elza az, amikor meglátta az anyját akkor maga előtt látta testvérét a kórházi ágyon feküdni és hangosan sírva, magából kikelve ordított, kérte az anyját hagyja békén, vigye haza a nővérét, őt akarja! Az édesanyja zokogva ölelte át, de Maya elküldte és akkor magára csukta az ajtót, egész éjszaka ott maradt ülve a földön. Reggel az édesapja kopogott be, hiába, ő nem nyitotta ki az ajtót, iskolába sem ment, amikor az apja szólt, hogy megy a kórházba szinte kiviharzott, habár kicsit megszédült, mivel a második napja nem evett semmit, de ő is menni akart, az anyja csak abban az estben engedte, ha néhány falatot reggelizik, nagy nehezen, de egy falatot tudott csak enni, a könnyei pedig folyamatosan potyogtak. A kórházba érve Elza állapota változatlan volt és még mindig nem tért magához, egyenest a rendőrségre mentek, ahol semmit sem tudtak meg még a szálloda túl nagy és túl sok ember dolgozik ott, még hetekbe kerül mindenkit kikérdezni. Maya nem is érti, hogy minek ilyen lassan dolgoznak, kéri gyorsabban nyomozzanak hisz a testvére még mindig eszméletlen, a tettes pedig szabadon van.