Katinka szólt közbe Szildobágybágyról, hogy együtt vannak Lottival az elhagyott otthonban. Csak annyit mondott csupán. A többit együtt beszélték meg. a vendégb arátnővel, aki kezdett beszélni.
-A telefonban már éreztem, mennyire ideges és nyugtalan vagy. Mi történhetett veled, mi kavarta fel annyira az életed, hogy valósággal reszkettél?
-Nem fogod elhinni, ha elmondom az okát- indította Lotti a terjedelmes választ.?
-Már hetek óta tűkön ülök: nem jött meg a vérzésem.
-Szavaidból következtetek valamire, de most hallgatok, míg mindent el nem mondasz!
.Lotti aztán elkezdte sorolni az eseményeket.
-Már a mi találkozásunk előtt jóval, egy úriembernek mutatkozó vendég keresett, hogy valaki engem ajánlott neki. A személye örök titok maradt. Nem az érdekelt engem, hogy kitől kapta az ajánlást, hanem most már az, hogy ki lehet ő maga?
-Szépvölgyi Arisztid vagyok – árulta el a nevét, de azután magáról semmit nem mondott. Engem az is megmozgatott, hogy annyira titokzatos volt. Lovagias tartása, fiatalos megjelenése, csinos, vékony, de izmos teste kielégítette az igényeimet. Szeme színét nem árulom el, Állandó mosoly ragyogott benne. Cseppet sem hasonlított a mindennapi pácienseimhez. Nem a vágyak kielégítése volt egyetlen célja. Mélyebb érzelmeket is felébresztett bennem. S mikor véletlenül hozzámért a keze, megfogtam, és magamhoz szorítottam. Ő megsimogatta az arcom, közelebb hajolt, és az ajkaimat kereste. Én odaadtam, és eltakartam egészen az övét. Közben megszabadított felső ruhadoktól, lassan az alsóktól is, és ott álltunk egymással szemben, anyaszült meztelen.
-Így vagy nekem a legszebb – mondta akkor. Magához szorított, leborított az ágyra, s még akkor is váratott magára. -Gondolom, eljött az idő, hogy testemmel takarom be a legszebb nő testét.. Láttam a képet magam előtt, s ha most azt eljátsszuk, mindkettőnknek különös élvezetet fog jelenteni! És tényleg úgy voltavolt. Soha addig úgy nem élveztem, mint akkor.Természetesenvártam,hogyazutánmégmegajándékozzon hasonló élvezettel. Nem minden nap, de gyakran vendégem volt. Éreztem, hogy szeretem, s az nem túl gyakori jelenség a házban. Arisztid viszont véletlenül sem biztatott ilyesmivel. Én mégis reméltem, hogy egyszer majd ő is kimondja. Hiába vártam, az úriembernek eszébe se jutott szerelemről beszélni. És mégis bekövetkezett az, amit nem várt. Engem nem lepett meg, mert azt hittem, hogy a gyermek összekapcsol bennünket. Örömmel jelentettem be, hogy rövidesen apa lesz.
Elsötétült az arca, de sokáig nem mondott semmit. Én hiányoltam az apai örömöt.
-Annyira nem érdekel, hogy milyen utódra hagyod a fényes vagyonod?hatod fényes vagyonod? – kérdeztem.
Ő humorizálni próbált.
-Ahogy mondod: az utód már biztos, de a fényes vagyont elvitték a játékok, az élvezetek, amire ezután is szükségem lesz. De nem szerelemre, nem szerelemvirágra!
-Én meg szemébe olvastam: a gyermeket mindenképpen megtartom.!
Kijelentésével teljesen megbénított. Annyira azért mégsem, hogy ne tudtam volna elzavarni a környezetemből.
És most itt vagyok, ülök veled szemben, várom, hogy őszintén mondd ki az ítéletedet – hangzottak az utolsó súlyos szavak. De Katinka nem akart ítélkezni. Inkább nyugtatni, vigasztalni szerette volna.
-Talán nem kellene annyira belekeseredned. Édesanyád megért, melletted lesz, és támogatni fog.
Lotti mélyen nézett a szemébe, és úgy hallgatta a segítséget jelentő szavakat. S azt hiszem, hogy a legfontosabbak azok után következtek. Leginkább pedig azért nem kellene keseregj, Ned, – mondotta -, mert csupán egy hitvány férfit veszítettél el, és egy hatalmas értéket nyertél: egy gyereket. Most már nem vagy egyedül, most már ketten vagytoé kapcsolódik.
Keserűség, de remény is kavargott ezekben a szavakban. Előre és nem visszafelé tekintve folytatta.
– Szürke, hitvány életemnek vége van. Úgy tűnök el abból a házból, hogy nyomomra se találnak. Semmi nincs most, ami érdekelne, csak a gyermekem. Övé az életem, s csak vele törődök. Együtt készülünk a szülésre.
Katinka kicsit felszabadultabban mondta
-Na, így kell gondolkodnod, ez tetszik nekem. Múltad egyáltalán nincs, a jelent elfogadod, s a jövőnek élsz! Sugárzik belőled az életerő, az élet szeretete, tisztasága. S abból az erőből nekem is adni akarsz, adni tudsz, s így én is biztonságban érzem magam. Mindazt pedig, amit itt elmondtam, bevilágítja anyám finom lelke és apám csendes nyugalma.
Valamelyik nap elmegyek Egervárra, hogy nekik is elmondjam, amit neked. Azzal tartozom, s azt is megláthatom, hol, hogyan helyezkedtek el? A házról pedig hallani sem akarok többé.! Úgy ment el onnan, hogy nem mondott senkinek semmit, de azután már hiába várták. Elfogadták, hogy elveszítették a ház vezércsillagát.
Mily, a hely nagyasszonya, még bízott benne, hogy egyszer – valamikor találkozni fognak