Szőke szöszi kalandjai 6. rész

Paleo kaja

– Egyre vastagodik a combom. Hülye Roli azt mondta, hogy a pohár megáll a fenekemen, úgy kidomborodik.
– Örüljön neki, hogy nem olyan lapos, mint az előző barátnőjének. Hogy is hívták?
– Orsi. Lehet, azt sírja vissza! – sóhajtott Szöszi szórólapot forgatva kezében. – Paleo diéta. Jól hangzik! Ki kellene próbálni!
– Nem ehetsz cukrot, meg kenyeret sem, meg semmit sem. Marhaság!
– Könnyű neked, téged így kajál Ricsi.
– De egyre kevesebben néznek meg. Igaz ő kibékült a hasammal, csak az utca nem…
– Te, valami nagyon régi táplálkozásféle ez, ugye? Várj! Azt írja, kőkorszaki.
– Az jó régen lehetett! Hogyan maradtak fent a receptek?
– Biztos múzeumokban találták meg. De itt jön hugyos após! Ő teremőr – ha éppen nem részeg – a múzeumban.
– Papa, mikor volt a paleokor? – így Szöszi, és cigivel kínálta az öreget.
– Hát, mikor is volt, édes lányom? Várj csak, mindjárt megmondom – és mutatóujjával végigzongorázott a többin. – Ha jól számolom, még az ősrobbanás előtt, de az özönvíz után.
– Akkor hogyan maradtak fenn a receptek, hiszen akkor a tűzben mind eléghetett.
– Igazad van, akkor inkább utána, de megkérdem Piroskától, a kis muzeológus hölgytől.
Másnap a presszó teraszán találkoztak.
– Na, kislányok, megvan a válasz!
– Ki vele! – biztatták kórusban.
– Elfogyott a cigarettám, de a sört sem vetem meg…
– Mind a kettő meglesz, csak kezdje!
– Jól kifaggattam a kisokost. Először nem értette, mit akarok, majd jót nevetett. Kérdeztem, mi végre teszi, de csak kacagott, aztán mégis belefogott: „Először is, az ősrobbanáskor akkora tűz volt, mint mikor Néró felgyújtotta Rómát. Kevés a valószínűsége, hogy kőkorszaki könyvek és kódexek túlélték volna. Tehát csak utána írhatták az ősemberek.”
– Jól sejtettem, hogy csak úgy nem maradhatott fent! – a szívószál felé bukva, felére apasztotta limonádéját. Kettéválasztotta szőke tincseit, és nagy odafigyelést tanúsított.
– …De ha utána keletkezett, már nem is olyan őskori, hogy igazából paleo legyen. Tehát ne üljetek fel ilyen marhaságnak, mert így aztán nem is olyan nagymamaféle – ami aztán igazán régi – evészet ez az egész, és azt is mondta, hogy ne fogyókúrázzatok, egyetek a cukrászdában süteményeket! Ja! És azt is mondta, hogy engemet se hagyjatok ki belőle!
– Rendben öreg, akkor a sört kicseréljük mi-gnonra…
– A végét csak én találtam ki! A többi, becsületszóra igaz! – és magához húzta a poharát.

Szöszi tolatóradarja

– Olyan boldog vagyok, Roli, hogy beszerelted a Suzukinkba a tolatóradart! Már nem is tudnék nélküle vezetni! Mondtam is a lányoknak.
– Nincs is benne olyan!
– Hogyne lenne! Tudod, az sípol hátramenetben.
– Az csak arra van, hogy a mögötted állókat figyelmeztesd, hogy mozgásban vagy, vigyázzanak, mert amilyen féleszű vagy, elütöd őket.
– Meg hogy én is tudjam, ugye? Garamiék is mondták, hogy mennyire megszokták, el nem tudják nélküle képzelni a vezetést.
– Azoknak tényleg van. A mienk csak sípol, ha rükvercbe teszed, de az övüké figyelmeztet, ha valamihez közel ér, hogy álljanak meg. Radarral, távolságmérővel rendelkezik. A mienk csak csipog hátramenetben. Nagy a különbség!
– Mindig mondod, hogy hülyén vezetek, hát hogy is tudnék jobban, ha még ezt is sajnálod tőlem…!

Szólj hozzá!