Szőke Szöszi kalandjai 9. rész

Szöszi ráncai szemüvegen át

– Képzeld, Timi! Mikor megjöttünk a nyara-lásból, Csiszárné, tudod, a szomszéd, mondja:
– De jól nézel ki! Mennyit fiatalodtál a nyara-lás alatt! Hogy csináltad?
– Sehogy!
– Nem hiszek neked! – Közben megtalálta táskájában a szemüvegét, ránézett a receptjére, aztán énrám.
– Most már igen… – nézett csüggedten.
Timi elnevette magát.
– Mi lehetett írva a receptre, hogy egyből hin-ni kezdett nekem? – nézett Szöszi tétován, de mi-vel barátnője szerette, lemaradt a válaszról…

Szöszi hogy ismerkedett meg Rolival

– De jó pasid van, Marcsi! – szólt Timi a körömépítőhöz.
– Nem is volt könnyű dolgom vele! Lehet, hogy jóképű, de kicsit bamba.
– Nem úgy néz ki! – mondta Szöszi némi irigységgel.
– Nehezen akart észrevenni a strandon. A büfénél könyökölt, és nézett a semmibe. Párszor elillegtem előtte, mire rám tapadt.
– Bikiniben voltál?
– Igen, tangában. Először a combjaimat radarozta, aztán lassan fölfelé…
– A fejed már nem érdekelte! – nevetett Timi.
– Miért?
– Mert hamar megfordultál, és látta, hogy egy fokkal értelmesebb a hátsód!
– Hülye pi…! Régen volt jó, mikor a toalettes dámák felvetették elejtett zsebkendőjüket, és hamar csipkés napernyőjük alatt tudhatták áldozatukat.
– Tied bamba? Hát akkor Roli, mi? Tök gáz volt, amit csinált!
– Mondjad már! – sürgette Marcsi, és a beépítésre szánt strassz megállt a levegőben. Szöszi érezve fontosságát, az ajtóhoz ment rágyújtani. Kinyitotta, és az utcazaj megtöltötte a tenyérnyi üzletet.
– Multiplexben voltam. Valami nagyon brutál trailert adtak. Untam, és ásítottam volna is, de egy pasi egyfolytában lesett. Szünetben odajött hozzám, és megkérdezte, hogy meg tudnám-e mondani, ki az a szőke tünemény az első sor szélén. Hirtelen nem tudtam válaszolni, mert szerintem az én voltam.
– Tisztába voltál vele, hogy ott vagy?! – nevetett Marcsi.
– Mekkora gáz! Pont tőlem kérdi, aki tudja, hogy nézték, és ő meg nem, hogy kit nézett addig. Vagy mire kiért, elfelejtette? Nekem mondja, hogy „féleszű”, hát akkor neki mennyi lehet, hogy már akkor is így felejtett!
– Te ezt viccnek szánta. Pont ez volt a poén, hogy nem mástól, hanem tőled kérdezte! Így egyben fel is tudott szedni.
– Ez az ő eszére vall! – nyomta el a csikket, és betéve az üvegajtót kicsukta a nyüzsgést. A mosdó felett áztatni kezdte körmeit, mert barátnőjével egyszerre szokták, úgy hetente más-más színek-kel, mintázattal és berakásokkal ellátni, hol hegyes, hol íves, hol szögletes karmaikat.
– Azóta se változott! Ha előre tudom, akkor még egész ésszel, szóba sem állok vele…!

Szólj hozzá!