Bolondok 5. rész

A főorvos megtudja, hogy Bálint versenyszerűen asztaliteniszezik, és kihívja egy partira Bálint fogsága kezdete óta először jut ki a szabadba, ahol lefolytatják a meccset Bálint beszélgetése a főorvossal tűrhetetlen nemi vágyairól A főorvos elmagyarázza, hogyan kell önkielégítést végezni, „vaginát formálva a kezekből” Bálint a WC-ben megpróbálja alkalmazni a módszert, majd megmutatja a főorvosnak a véres eredményt

Ápoltak tömege követte a folyosón a nagy tekintélyű, idős főorvost és Bálintot. Bálint kikerült a legbelső, legzártabb részről, és éppen ezen a folyosón sétált, amikor a főorvos megállította. Ez a folyosó kivezetett az épület hatalmas parkjának felső részéhez, ahol egy fedett placcon tűrhető minőségű ping-pong asztal állt. A főorvos nagy kedvteléssel, meglehetősen jó játékosként űzte ezt a sportot.
Kedves Fiam! Azt hallottam, hogy Ön versenyszerűen asztaliteniszezik. Igaz ez?
Igen, doktor úr. Miért kérdezi?
Volna kedve játszani velem egy meccset?
Az nagyon jó lenne! – felelte Bálint felvillanyozva. – Nem is tudtam, hogy itt van asztal.
Igen, mert az asztalunk kint van a szabadban. Ha jól tudom, Ön eddig még nem volt kint, ugye?
Mivelhogy nem engedtek.
Most azonban az én felügyeletemmel kijöhet – mondta a főorvos. (Persze a biztonság kedvéért azért elkísértette magát az egyik óriás-ápolóval.)
Körülöttük izgatottan zsongtak a bentlakók, és mire kiléptek a szabadba, összeverődtek körülöttük vagy húszan. Elhelyezkedtek az asztal közelében, ahol a főorvos és Bálint már ütővel a kezében állt saját térfelén. A főorvos mindent beleadott, de Bálint kegyetlenül lemosta őt az első szettben. Nem akart beletörődni a vereségébe, újra, meg újra visszavágót kért, de egy-két pontnál többet egyik alkalommal sem sikerült szereznie.
Végül a játék öröme elnyomta benne a bosszúságot. Amikor befejezték, boldogan szorított kezet páciensével.
Remélem, máskor is játszhatunk!
Amikor csak akarja, doktor úr. Szerintem nagyon jól játszik.
Köszönöm Fiam. Most vissza kell kísérnem, mert még nem jöhet ki felügyelet nélkül.
Bálint elbúsult, és megkérdezte:
Miért nem?
Egyelőre szoros megfigyelés alatt áll. Kérem, legyen türelemmel még egy rövid ideig!
Bálint hallgatott. Örült, hogy megismert egy kijáratot, és megjegyezte az útvonalat, visszafelé menet a hatalmas kastély labirintusába. Valami azonban nagyon foglalkoztatta, és úgy vélte, a doki éppen kapóra jött neki, mert vele megoszthatja problémáját.
Doktor úr! Szánna rám néhány percet?
Tessék, hallgatom.
Nem, nem itt. Négyszemközt szeretnék beszélni Önnel.
Rendben van. Jöjjön be az irodámba.
(Az óriás-ápolót persze nem küldte el.) Hármasban léptek be a főorvos irodájába, ahol hellyel kínálta Bálintot.
Tehát? Mi a kérdés?
Arról van szó, hogy itt nincsenek nők. Legalábbis én még eggyel sem találkoztam.
Nem is fog velük találkozni, mert másik osztályon vannak. Az egyetlen olyan hely, ahol férfiak és nők is vannak, a park. De hát ez miért baj?
A park, ahova egyelőre nem mehetek ki.
…ahova egyelőre nem mehet ki…De mondja már meg, hogy ez miért olyan nagy baj.
Ugyanis már több napja – vagy talán több, mint egy hete – vagyok ide bezárva, és nagyon hiányzik a szex.
Értem. Sajnos ezen a helyen erre csak egy megoldás van.
És mi az?
Sajnálom, hogy ezt kell mondanom: de csak az önkielégítés.
Bálint elbámult.
Elmondaná nekem a doktor úr, hogy az micsoda?
Most a főorvosra került a csodálkozás sora.
Azt akarja mondani, hogy még sohasem végzett önkielégítést?
Nem tudhatom, doktor úr, amíg nem árulja el, hogy mi az.
Szóval az önkielégítés… Tehát – ugye -. amikor ezt a nem múló merevedést érzi, vaginát kell formálni a kezéből, és mintegy imitálni a szexuális aktust.
Bálint megpróbálta maga elé képzelni a műveletet.
…csak arra kérem – tette hozzá a főorvos, hogy ha ennek feltétlen szükségét érzi, a WC-ben tegye.
Bálint felállt.
Köszönöm, doktor úr – mondta, és nyomában az óriás-ápolóval kiment az irodából. Gondolataiba, vagyis inkább fantáziálásba merülve ment a folyosón.
A csendben az ismerős monoton, halk hang búgását hallotta. Körülnézett, de nem látott senkit, egyedül volt a folyosón. A hang ezt duruzsolta: „Jó lesz nekünk, jó lesz nekünk/ palackba zárják a szellemünk”. A hang halk, negédes és enyhén kántáló volt, de azért tisztán hallatszott.
Elhaladt a WC előtt, aztán visszafordult. Éppenséggel nem volt merevedése, de ki akarta próbálni az újonnan tanult mesterséget. Leült a WC deszkájára, és felidézte azokat az emlékeket és vágyakat, amelyeket az elmúlt napokban élt át. Az erekció nem sokáig váratott magára. Bálint most figyelmesen, úgy, ahogy a főorvos leírta, vaginát formált a kezeiből, és elkezdte húzogatni a hímtagján. Minél tovább gyakorolta ezt a műveletet, annál kellemetlenebb lett, aztán már fájdalmas, végül abba kellett hagynia, mert kínzó fájdalmat érzett. Elvette kezeit nemi szervétől, és rögtön látta, hogy csupa vér. Csúnya sebek keletkeztek rajta. Bálint felállt, felhúzta pizsamanadrágját, és dühösen rontott ki a WC-ből.
Ezzel a lendülettel nyitotta rá az ajtót a gyanútlan főorvosra, elé plántálta magát, és szó nélkül letolta a nadrágját. A főorvos elképedve bámult a fiú meztelen és véres péniszére.
Mi történt, fiam? – kérdezte, miután levegőhöz jutott.
Azt tettem, amit ön az előbb elmagyarázott!
Atyaisten – csapta össze kezét a doki, akinek világosság gyúlt az elméjében. – én azt egy szóval sem mondtam, hogy tessék gyakorlatozni! Felállt, a szobája sarkában álló gyógyszer-szekrényhez lépett, és ellátta Bálint pórul járt hímvesszőjét.

Szólj hozzá!