Szőke Szöszi története 10. rész

Mérlegállás

– Képzelje, Szöszike, az unokám, Nimród, megbukott vezetésből!
– Az nagyon brutál, biztos szemetek voltak vele.
– A mérlegállással volt a baj…
– Az, amikor az emelkedőn kell elindulni?
– Hát igen.
– Nekem szerencsére nem volt ilyen, mert máig pótvizsgázni járnék… Máig is csak úgy tudom, ha nem emelkedik az út.
– Az mit jelent?
– Azt, hogy egyenesen… Hogy is mondjam? Laposan megy, de felfelé nem. Most mit nevet, Gáspár?
– Ó, semmin! Csak azon – lódított, – hogy egy kliensem mesélte, miként mondta neki az oktató: húzódjon már közelebb, lejjebb, mert a terelővonalon haladunk, ő meg egyre tolta feléje a fenekét, és változatlanul nem hagyta el a csíkot. Mire vagy negyedszerre fegyelmezte, elkezdett visítozni: „Mit akar, meddig menjek? A sebváltó mindjárt kiszúrja a pics…at!” – nevetett, és kezdte kiszedni a csavarókat.
– Hátha annyi baja van a sebességváltóval annak a hisztérikának, miért nem automatán tanult?
– Mert neki elég vastag volt az is! – jegyezte meg a belépő Timi.
– Megjöttél, barátosném? Akkor hallottad, jó sztori mi?!
– Aztán, tudják hölgyeim, hogy elég modortalanok is ezek a vizsgabiztosok. Szegény Nimródka mondta, hogy mikor mondták neki, engedje el a kormányt, ne fogja olyan görcsösen, ő azt válaszolta: dehogy engedem el, úgy félek, hogy eb-ben kapaszkodom…
– És hogy sikerült? – érdeklődött az újonnan érkezett.
– Kivágták szegényt! – vette ki a szót Gáspár szájából Szöszi. – Képzeld, csóró gyereknek emelkedőn kellett mérlegállást csinálnia…
– Miért, te hol szoktál? – így Timi.
– Ahol nem kell.
– Ott is?
– Ott minek, ha nem muszáj!
– Gyanítom, Szöszike, a barátnője azt tudakolja, hogy mit csinál, ha emelkedőn kell példának okáért úgymond araszolnia.
– Telefonálok Rolinak, hogy ideje volna már automatára cserélni azt a roncsot!

A fejre ejtett írógép esete

Szöszi, Timi és a körmös Marcsi a cukrászda teraszán, déli gyümölcsökkel és jéggel teli csőpoharakból limonádét szürcsöltek. A meggörbített szívószál barna volt, és a szokásosnál vastagabb, hogy a rostok is átférjenek rajta. Szöszi szájában a kétértelmű eszközzel, combjait ikszbe véve, terült el a retro fotelben.
– Úgy nézel ki, mint pornósztár, szájában néger hímtaggal! – nevetett Marcsi.
– Miért?!
– Ne ijedjél meg, csak a hossza igazi! – szólt Timi!
– Menjetek a fenébe! – kapta ki szájából a műanyagcsövet. – Ti sem úgy néztek ki vele, mint Szent Teréz!
– Hölgyeim, hölgyeim, mi ez a perpatvar?! – lépett oda az após. – Miről van szó?
– Ehhez maga nem ért, mert már szívószála sincs, amit bekapnánk! – visított Timi saját viccétől.
– Nem kell nekem az! Megiszom a sört anélkül is, hogy megmozdulna a gigám.
Italt kértek neki a szomszéd asztalra, azzal, hogy csendben lesz.
– Szerintem ez a homeopátia is nagy gáz. Minek… – folytatták volna, de…
– Tudják, angyalaim, volt nekem egy írógépjavító ismerősöm, a nyolcvanas években. Ő literes korsóból egy nyeletre megitta az árpalét.
– Papa, arról volt szó, hogy csendben lesz! – így a meny.
– Eh, hallgass lányom! Egyszer egy régi írómasinához hívták, mert leesett az íróasztalról, és bekrepált. Ezek olyan furmányos szerkezetek voltak, hogy már csak a régi szakik mertek hoz-zányúlni. Tanácstalan volt az ürge. Vakarta a fülét átellenben és piszokul. Aztán:
– Mondja, kézcsókolom, emlékszik, melyik felére esett le az íróasztalról?
– Hogyne, ahol lepattogott a zománc.
– Adja csak ide!
– És képzeljék, kisasszonyok, felemelte és az ellenkező sarkára ejtette!
– A hülye még jobban tönkre vágta – szörnyülködött Szöszi.
– Nem igaz, nagyon meg fognak lepődni, ha elmondom, mi történt!
– Mondja csak!
– Ilyen száraz torokkal nem fog menni!
– Egér, egy sört Szöszipapának! – rendelt körmös Marcsi.
– Megjavult, és még vagy tíz évig patent volt.
– Ebben van valami, Papa! Miért is ne. Ha onnét romlik valami, innét megjavul. De jó! – lelkendezett Szöszi.
A hétvégét otthon töltötték. Nem mentek strandra. A hűs szobában szörföztek a világhálón. A zacskós kínai édes-savanyú leves illata még érződött a konyha felől. A ravioli most mintha finomabb lett volna, mint múlt héten, pedig a vákuumcsomagolás pont ugyanaz volt.
– Szöszi, vehettél volna másik egeret, mert így ciki csesztetni jobbra meg balra… – mondta a számítógépnek Roli.
– Bírd már ki, holnap úgyis megyek…
– Már a kurzor sem szuperál!
– Beszorult?
– Dehogy! Egyszerűen nem reagál semmire!
– Add ide csak! – Neki sem működött. – Várjál, Roli, mondott apád egy jó módszert, eddig mindenkinek bevált.
Kihúzta a csatlakozókat, majd a magasba emelte.
– Mit csinálsz, féleszű!
– Most figyelj!
Hétfőn már nem csak az új egér megvásárlása terhelte a családi büdzsét…
Szöszi nagyon sokáig a presszóasztaluk közelébe sem engedte anekdotázó apósát…

Szólj hozzá!