Emlékszobor 64. rész

A Bíró házaspár magára maradt. Nekik még sok megoldásra váró feladatot kellet megoldani. Legsürgősebben a házat kellett értékesíteni Szildobágyon, de igencsak keveset ígértek érte.
Kálmánt kifárasztotta az utóbbi napok megterheltsége, és pihenni akart, nem a szó szoros értelmében, inkább egy kis szórakozással egybekötve.
A gitár hangjára lett figyelmes. Azt hallotta a belőle, hogy Rózsi, Rózsi, mi bajod? Kislány, hallod a muzsikát?
Az után meg az következett, hogy: Rózsi, Rózsi, mi bajod?
– Minden tökéletes, semmi baj – állította a fiatalasszony.
Volt még idejük néhány dallamra, s Katinka a Pillangókisasszony nagyáriáját akarta hallani. Kétszer is meghallgatták. Azzal zárta a műsort, hogy: Jöjj vissza hozzám, hozd el a tavaszt nekem: szerelmünk új csillagát, ragyogjon rám és terád, mutassa meg: hol van a boldogság?
– Katinka, ugye közel vagyunk ahhoz, hogy ez a boldogság kinyíljon, mint a legszebb virág, és fészket rakunk a boldogságunknak – mondta elégedetten Kálmán.
A válasz pedig:
– Bizony meg kell becsülnünk őket. A szeretetre szeretettel válaszolunk
– Akkor én most hazakísérlek. – Hangzott a válasz. – Legalább megláthatom, hogyan rendezkedtél be, mikor Azóta nem adódott alkalom.
– Ugyanolyan magányos lány a szomszédom, mint én – próbált Katinka elbújni a felelősségre-vonás elől. – Szereti a gyereket, s mindig kisegít, ha szükségem van rá.
Azonnal a szomszédhoz kopogtak be. A gyerek szépen, nyugodtan aludt. A mosoly ott ült az ajka körül. Nem jelentene jót, ha az onnan hiányozna!

A ház lakói felfigyeltek arra, hogy Kainkának gyereke van. egy ideje. együtt nevelik, gondozzák a vele szemben lakó lánnyal. Nem voltak szégyenlősek, tartózkodók a szomszédok, és kifaggatták Katinka titokról.
-És mit mondtál nekik? – kérdezte Kálmán. A válasz nem volt olyan nehéz és kellemetlen, mint az előző kérdések. Minden igaz volt, minden úgy volt, ahogy elmondta. Egyetlen és hűséges barátnője szülte, és belehalt.
-Én megfogadtam, hogy úgy nevelem fel, mint sajátomat; nem fog tudni senki semmit. Kingának is csak annyit kell tudnia, hogy édesanyja az ő születésekor veszítette el az életét. Kálmán meghallgatta, amit Katinkai elmondott, és azzal vigasztalta, hogy az összeköltözés után sokkal könnyebb lesz. Bori mama nagyanyai szeretettel fog segíteni a gyermek gondozásában. Annál is inkább, mivel neki egyetlen fiúgyermeke született. Most ennek az aranyos kislánynak is juttat a szeretetéből. Az új lakást egyetlen hét alatt rendbe tették, és a következő hónapot már ott kezdték el.

A fiatalok késő délután érkeztek haza. Botond előbb belépett a szüleihez. Reggel ő hamarabb elment. Nem tudta, hogy papa nem ment munkába. Gyengének érezte magát, és láza is volt. Gyakran előfordult ez nála. Az orvosa jól ismerte a tüneteit. Bármilyen gyenge hűlés a tüdejét támadta. Attól féltek akkor is. Bori mama felöltöztette, és elmentek a rendelőbe. Pálfy doktor fogadta őket. Lázmérés és sztetoszkópos vizsgálat után, az orvos személyesen vitte el röntgenre. S bizony a folt ott volt a tüdején. -Most még nem rendelem be az osztályra, gyógyszerekkel próbálkozom. Remélem, hogy segíteni fog, s ha nem, akkor egy hét múlva kórházi kezeléssel folytatjuk Kálmánt elszomorította a váratlan hír. Szerette édesapját, s az az érzés kölcsönös volt. Papa közel engedte magához, s eljátszadozott vele. Ennek ellenére engedelmes, jól nevelt fiú vált belőle: hallgatott papára, s szót fogadott neki. Ő javasolta, hogy az esztergályos szakmát sajátítsa el, és Kálmán nem ellenkezett. Akkor nagyon aggódott az apja miatt. Felhívta az orvost, hogy bent van még a kórházban? A rövid válasz ennyi volt. „Igen”. Azonnal autóba ült, és ment. Pálfy doktortól akarta hallani, amit otthon Bori mama elmondott neki. S az orvos nem sok jóval biztatta. Szanatóriumi gondozást ajánlotta betegnek!
-Tiszta hegyi levegőre van szüksége, s azt Hideg-hegyen megtalálja. Ott működött az ország legjobb tüdőszanatóriuma
-Rendben van, doktor úr- fogadta el a tanácsot. Ha bemegyek hozzá, máris megbeszélem vele. Csak az ő hozzájárulásával dönthetünk.
És belépett a kórterembe, ahol László papa feküdt.
-Nem gondoltam, hogy még ma el tudsz jönni hozzám – mondta egy kis halvány mosolyt kierőszakolva. A fia után az orvos is megjelent. Igazán ő a döntő tényező. Közölte vele, hogy Hideg-hegyen kell folytatnia a kezelést. A fia ránézett, és várta, hogy papa mondjon valamit. Nem habozott. A gyors válasz megszületett. „Az ön gondjaira vagyok bízva. Gyógyulásom érdekében azt teszem, amit a doktor úr kér tőlem. Az orvos azonnal tovább ténykedett.
-Reggelre hívom a mentőt- mondta, s nyolc órára legyen készen, László- bácsi!
Azzal mindent megoldottnak tekintettek. A doktor elment, ők még beszélgettek egy kicsit. -Mondd meg mamának, hogy fél nyolcra legyen itt! – kérte.
Reggel a nővér már ott volt, mikor Bori mama megjelent. Csak a mentőt várták. Néhány perc múlva az is befutott. Megvárta, míg elindultak.

Továbbra is az apja betegsége foglalkoztatta. Az orvos nyugtatta, s megígérte, hogy ők mindent megtesznek érte, és bíznak benne, hogy eredményes lesz. Valamelyes javulás már mutatkozott. Oda tudott figyelni a család gondjaira. Figyelmeztette a fiát, amikor az félrelépett.

-Mindent és mindenkit megbánthatsz, Ahogy mondtad,n fiúval ajándékoz meg. Talán, amikor hazamegyek, már az unokám fogad. -Azt biztosra vehetjük – válaszolt a fia. Csak napok kérdése, és Katinka szülni fog. Akkor Borihoz fordult, és kérte:
szülni készül, és jó volna, ha ott lennél mellette!
Azt kérte tőle László. Kálmán a munkája miatt, nem lehet ott vele. Bori meghallgatta férje kéréseit, de emlékeztette.
-Én ott voltam eddig is mellette, ha szüksége volt rám. Most is úgy lesz – mondta határozottan.
-Azonnal indulok haza.
Vonatra szállt, és repült, de késve érkezett. Katinka bent feküdt a szülészeten. Az ágyon mellette szundikált a baba, a kismama szoptatta.
-Jól vagyok, mama, nyugodj meg, jól érzem magam, és úgy látom, hogy erős és egészséges a fiam is!
Az anyja után Kálmán is megjelent, s a nővérek kedvesen ölébe adták az újszülött fiút, ő pedig a gyermekkel együtt odahajolt Katinkához, és homlokán hagyta apai csókját.

Katinkának kedve volt élcelődni, s így szólt a férjéhez.
-Mától kezdve minden és mindenki Andrást szolgálja. Ugyanabban a stílusban hangzott a válasz.
-Nem leszek féltékeny a fiamra, hiába akarod!

-Nem leszek féltékeny a fiamra, hiába akarod! Meg aztán van nekünk már egy nagy lányunk, aki mindig széles mosollyal tekint rám. Ha úgy akarod: anyja fiával, apja lányával; és az egész nagycsaláddal a boldogság. Arra aztán Bori is megszólalt.
-Szépen mondod, fiam! S te sokat tettél azért, hogy ehhez a nagy családhoz mi is hozzá tartozzunk!

Szólj hozzá!