Szőke Szöszi története 13. rész

Macskák és a nejlonszatyrok

Csiszárné a szomszédból bekopogott Szöszihez.
– Nincs nálatok Cukikám?
– Múltkor, mikor átmászott az erkélyen, és a frászt hozta rám, azóta nem láttam.
– Bár emelettel feljebb laknánk, nem tudna elcsavarogni, egész nap a nejlonján feküdne.
– A mienk is, Pötyi, míg el nem tűnt szegényke, mindig a reklámszatyrokon aludt, nagy előszeretettel.
– Érdekes, mindegyik, ha teheti, nem a puha párnákra, hanem azokon a hideg, csúszós nejlonokon terül el.
– Nem beszélhettek össze, biztos a génjeikben van – gondolkodott el Szöszi.
– Azt mondod, örökölték…
– Persze, anyja, dédanyja, sőt a nagyon régi elődöktől.
– Akkor figyelj, várj csak: genetikus lehet.
– Igen, így fejlődött ki a fajtájuk. Ezért is nem kellett tanítanunk rá sem Cukit, sem Pötyit, hozták a régi ősöktől, mikor még nem barátkoztak az emberekkel, várjál! – háziasították őket.
– Ilyen régi lehet a nejlonszatyor?
– Persze, Amerikában már jóval korábban, mint nálunk shoppingoltak vele… De megyek is, mert jön Roli, aztán okoskodna itt, hogy… nem is tudom mit, de a végén tuti leféleszűzne…

A szuper Hold

2016 októberében rendkívüli holdtölte volt. A média számtalan, a tv képernyőjén és az újságok címlapján szorongó, jó nagy sárgálló koronggal volt tele. Elképesztő volt, mikor a távolba keske-nyedő, utat szegélyező parányira zsugorodó fe-nyők felett léptéket, arányt meghazudtolva uralta az égboltot.
Szöszi is készített a telefonjával csodás képet:
– Milyen, Roli, mit szólsz hozzá? Milyen nagy volt a Hold! Kár, hogy olyan korán lefeküdtél.
– Babám, én munkából élek, de milyen volt?
– Hát nem látod, itt van a telefonon, lefényképeztem neked.
– Erről nem tudom megítélni, mert csak az égitest látszik.
– Igen, nem is a fák! Majd ha azok is egyszer az égig érnek, és te közben horkolnál, lefényképezhetem.
– Nem értesz!
– Te engem! Holdtöltekor a Holdat, ha a fák toronnyá nőnek, akkor azokat kell fényképezni. A féleszű te vagy!
– Még nem is mondtam, mit féleszűzöl? Egyszerűen arról van szó, hogy nincs mihez viszonyítani. Így nem tudhatom, hogy a szokásostól mennyivel nagyobb.
– Neked semmi sem jó, amit én csinálok! – Könnyek szöktek a szemébe és kirohant a konyhába.
Másnap, mikor a férj későn jött haza a kft.-től, elővette a telefonját.
– Hogy tetszik, kislány, az én Holdam?
– Te is csináltál képet! De már nincsen szuper Hold, már nem akkora, mint az enyim tegnap.
– Dehogynem, csak nézd meg.
Darabig hunyorított Szöszi.
– Ugye, az enyim sokkal nagyobb? – így Roli.
– Nem igaz, mert tegnap volt a szuper Hold – ráncolta homlokát a nő.
– Lehet, de ez, amit most csináltam, ez igazán nagy!
– Miből gondolod?
– Mert láttam!
– Én is láttam a tegnapit.
– Na, jó! Mit szólnál hozzá, ha egymás mellé tennénk a két telefont és összemérnénk.
– Az jó ötlet, Rolikám, végre egyszer nekem lesz igazam!

Szólj hozzá!