Szőke Szöszi története 14. rész

A tévénél

Roli tálcáján nagy adag makarónival ült a tv elé.
– Amerikai film. Elég jó! A maffiáról szól – így Szöszi.
– Hm…
– Arról szól, képzeld, hogy van három pasi, akik zsarolnak, embereket tesznek el láb alól, szóval elég durva. Az egyik kinyírja a másikat, így aztán ketten maradnak, és most egymást akarják megölni. A gyerekét ellopja a kis dagadt a másik pasinak, aki nem tudja, ki a tettes, és bevonja őt is a keresésbe, közben ő hurcolta el az iskola elől… Érted?
– Hm, hogyne – szólt a férj teli szájjal. Az olaszos pempő erős fűszerillata megindíthatta Szöszi nyálképződését, mert már a tányérnak beszélt.
– …Na, és a felesége kezdi sejteni, hogy hunyó a pasi, és elmondja a férjnek, ki ezért jól megveri… Adsz kicsit?
– Ülj ide!
Odahúzódott és közös villáról célozták szájukba a lelógó tésztanyalábokat.
– Figyelj! – keze fejével megtörölte száját. Hirtelen azt hitte, rúzsát kente szét, de csak a ketchup piroslott a köntös ujján. – Szerintem elég gizda, és nem fog neki sikerülni, mert a másik, akinek a kislányát elrejtette a nyaralójában, sokkal szimpibb. Kicsalta az erdőbe, és eljátssza, mennyire sajnálja. Aztán kimentek ilyen sziklás dzsindzsásba, és tuti, hogy verekednek, aztán a simlis fog lezuhanni… Adjál még egy falást!
– Tessék, Szöszike! – és az utolsó falatot leengedte a száján.
– Aztán azé lesz a mani, aki élve marad. Mi?
– Persze, honnét tudod? Láttad már?
– Csak sejtem…
– De miért szólsz bele? Most nem tudom kit lőttek meg, vagy zuhant le…
Szereposztás jelent meg a képernyőn. Lassan, felülről lefelé csorogtak az angol nevek.
– Roli, olyan vagy! Azt a pár percet kibírhattad volna, míg vége lesz…
– Ki kért rá, hogy duruzsold el, amit bámultál másfél órán keresztül. Engem miért is izgatna, mikor a végére értem, akkor is csak téged etettelek!
– Jól van, Roli, én csak azt akartam, hogy tudjad, miről van szó, hogy te is izgulhass rajta!
Felállt, és szemeit törölgette a paradicsomos kezével. A férj úgy nevetett, hogy a tálca lecsúszott a kanapéra.
– Mit nevetsz, te szemét!
– Azt, hogy már tudom, kit lőttek le!
– Kit?
– Menj a tükörhöz, és meglátod!

Szöszi és Vajk

– Gáspár, tegye meg kérem, hogy kicsit tépett legyen a frizurám, mert ezt már unom. Több mint hete hordom, és…
– Rendben, kezeit csókolom! A maga szőke hajkoronája élmény minden figaró számára.
– Ezt mondja meg Rolinak is! Már unja hogy szőke vagyok, lehet lassan engem is…
– Be kell festeni feketére, nem árt a változatosság…
– Hogy néznék ki a nagy sötét fürtökkel?
– Mint Vajk a festményen! – lépett oda Gáspár unokája, Nimród.
– Miről beszélsz, kisfiam? – így Szöszi.
– Voltunk papával a Nemzeti Galériában Budapesten. Ott láttuk Vajk megkeresztelését, egy óriási képen.
– Biztos cuki csecsemő lehetett ráfestve…
– Nem volt rajta olyan… – szólt Nimród.
– Akkor nem jól nézted meg. Ahol keresztelő van ott, kicsi babának is kell lennie. Különben kire öntik a keresztvizet? Ugye, Gáspár?
A kefe és hajszárító megállt a levegőben. A fodrász tanácstalan. Majd ezt gondolja: „Á, dehogy, még egy fodrász nyitott a zebránál, így is csak döcög az üzlet…”
– Nimródka, menjél gyorsan haza! Este kikérdezem a számtant. Iszkiri!
A gyerek eltűnt, Szöszi felsóhajtott:
– Tudja, mester, ez nagyon gáz! Nemcsak a számokat kellene sulykolni a gyerekekbe, de alapvető dolgokra is kellene tanítani őket.
– Igen, Szöszike! Jövő héten újra elviszem a múzeumba, hogy észrevegye azt a kisdedet, annak a kétbalkezes Benczúr Gyulának festményén…

Szólj hozzá!