Papa ebédelni volt
– Papa megint leette magát a gyorsétteremben!
– Pedig a leivás jobban megy neki – nevetett Marci.
Az öreg mellkasába fúrva állát, térképezte öltözetét, elállva a pincér útját
– Jöhet a fekete, bátyja? – így Egér.
– Fehéret neki! – szólt Timi – mert még úgy ahogy fehér az inge.
– Legközelebb partedlit adjanak Guszti bácsinak, mikor az önkibe megy, de az sem rossz idea, ha rétegesen öltöztetik – szólt a patikus.
– Még mit nem! – húzta el száját a meny.
– Igen, majd hozzávetkőzik. Addig hányja le magáról a cuccokat, míg olyan színű lesz, mint ami a tányérjában a kaja.
– Hogyan? – vonta egybe indigókék, szem feletti horizontális csíkjait Szöszi.
– Úgy, hogy mikor spenót van, akkor zöld, paradicsomszósznál piros, és mondjuk, répafőzeléknél sárga. Érti?
– Ha már a sárgánál tartunk – nevetett az após, hozz Egérkém egy pofa sört, nagyhumorú Timike kontójára – és végiggombolva ingét, előtűnt citromszín atlétája…
Kis Ricsi rángatni kezdte anyja szoknyáját.
–Ígé’té’ fagyit, anyu! – énekelte.
– Rendben – vonta ki kényelméből magát Timi, és kézen ragadta fiát.
– Milyet szeretnél, picikém? – érdeklődött Szöszi. – Majd olyat kap, amilyen színű póló van rajta! – adta vissza a szót a barátnő.
– Igazad van, a levélkihordónak sem adok ezentúl tojáslikőrt, igaz, meg van pusztulva érte – füstölgött Jenőke.
– Hanem?
– Pálinkát, érted? „Postás-zöld” pálinkát, mert úgy néz ki, mint mosogatónő korában a Libáson.
– Az ember gyomra kora reggel torkába szalad! – zárta le a témát a gyógyszerész, és majdnem a cigarettatárcáját is, ha az após ujjai közé nem rekedtek volna…