Szöszi az irodalomban is jártas…
– Aeneas az avaron – mondta Marci, és vagy három tasak cukrot szórt a macchiátójába.
– Ettől a sziruptól még inkább elmegy az eszed – így Egér.
– A szénhidráttól elmésebb leszek!
– Szerintem csak hülyülsz! Mi az, hogy, mi a fene ász az avaron? – ráncolta homlokát Szöszi.
– Jó az Éneásznak is – szólt Ágoston bácsi, a nyugdíjas tanár, és kikanalazta maradék kávéhabját.
– Te azt nem tudod, hogy Vergilius és Ady Endre együtt írták ezt a verset? – méltatlankodott Marci.
– Erről még nem hallottam, de tudom, hogy például zongorán van rá példa, hogy egyszerre ketten is játszanak rajta…
– Négykezest – akarod mondani!
– Igen, de ebben az esetben két kéz is elegendő – folytatta a díva.
– Átadták egymásnak a töltőtollat, aszerint, hogy kibe, mikor szorult megfelelő rím – szólt Pepi.
– Igazán kaphatnának, mert már mind a kettő biztos meghalt, posztómamusz elismerést!
Ekkor két pohár is landolt a pincér tálcájáról a kőre. A közelebbi asztaltól a diáklányok felugrottak, de a járókelők is lelassítottak. Egér szitkozódott, a többiek nevettek. A szőke úgy vélte, hogy Egér ügyetlenségén, így aztán ő is szélesre húzta rúzstól tulipiros orcáját…