A kedves hírrel azonnal rohant az anyjához. Jolán asszony nem mondott neki semmit. Kivett a fiókból egy doboz cukorkát., az asztali vázában három szál piros szegfűt talált (mindig kellett valamilyen virág legyen a vázájában!), s a hirtelen készített kis csomaggal ment be a kismamához. Megölelte, s mindkét arcát megcsókolta, és azt mondta
-Úgy érzem, boldogabb vagyok, mint a kedves fiam. Az én boldogságom a tiedhez hasonlít. Csak az anyák tudják átélni azt az érzést, amit egy érkező gyermek jelent.
Levente töltött még a poharakba, s hármasban koccintottak.
AzutánJoli asszony visszament a szobájába A fiatalok még sokáig nem tudtak elaludni..
Katinka, miután elmondta férjének, hogy mivel lepte meg Elvira, bekopogott az öregekhez. László papa hallgatta, amit a hölgyek beszéltek, s a végén neki is volt véleménye. „Az az igazi öröm és boldogság, amit az ember akkor érez, mikor egy új élettel találkozik: egy gyermek születésekor. Talán ennek a gyermeknek az érkezése nekem az életet jelenti, s nem a halált. Tőlem azt várja, hogy megküzdjek a halállal”. „Legyen hozzá elég erőd! – kívánta neki Bori mama. Mi mindannyian melletted vagyunk, és támogatunk”. „Én is megteszek mindent, ami tőlem függ” – erősítette meg László. Katinka hitt abban, amit hallott, és azzal visszament a férjéhez. Ránézett a gyerekre. Az nyugodtan aludt. Bebújt a férje mellé, s egy-kettőre lehunyta a szemét
Másnap, a reggeli teendők után, a babával elment a költözködéssel elfoglalt idős házaspárhoz. Sára mellé húzódott, hogy neki is elmondja, ami összegyűlt benne. Váltottak néhány szót, aztán Péter mozgatta őket. „Ha többet dolgozunk, mint beszélünk, talán holnap már elérkezünk a befejezéshez – remélte Péter. S akkor a hét végén következik a házszentelő”.
Katinka túl volt azon, amiért ment. Hagyta, hogy dolgozzanak. Ő még nem sietett haza. Sétált egyet a városban a gyerekkel.
