-Milyen csendes most minden…- mondta, s szinte hallatszott a hangján a fájdalom. – Vajon egyszer kilépünk ebből az árnyékból, és vissza térhetünk a régi életünkhöz?- Ahogy feltette ezt a kérdést, a szemében láttam megcsillani a reményt, és feladatomnak éreztem, hogy ez meg is maradjon.
-Abban biztos vagyok, hogy bármi történjen is, itt leszünk egymásnak és kitartunk.- Próbáltam erős maradni, ahogy a szavak elhagyták a számat, ugyanakkor éreztem, hogy kicsit el csuklik a hangom.- Ideje mennünk, ne maradjunk soká, már a Hold is feljött.- Azzal karon ragadtam a kislányt, és hazáig megse álltunk. Idejét se tudom már mikor érkezhettünk meg, de az biztos, hogy Bella már nagyon fáradt volt, el is ment lefeküdni. Én, ahogy minden este csak ültem és kettesben maradtam az emlékeimmel…
-Sosem megyek el mellőled….- Halkan ugyan, de az Ő hangja törte meg a csendet egy pillanatra, és Dixi egy másodperc alatt fordult körbe a szobába. -Persze…hogy is lehetne…- Miközben csalódottan kapcsolta le a lámpát, még vissza pillantott az asztalára, ahol ugyanúgy állt kettejük közös képe, mint ahogy azt évekkel ezelőtt ki rakták.
Madárcsicsergés és a Nap első sugarai keltették álmából Dixit, mégis olyan furcsa volt minden, mintha még álmodna. Szokásos reggeli rutinját végezte, miután a gőzölgő teával kezében ki ült a verandán lévő hintaágyra.
– 2 év telt el mióta nem láttam…- forogtak a gondolatai, és annyira elmerült bennük, hogy észre se vette hogy egy kocsi állt meg a ház előtt.
Hosszú percekig csak némán figyelte az ismeretlen járművet, arra várva vajon ki fog belőle kiszállni. A Nap sugarai szinte függönyként homályosították el az autó üvegét, így Dixi számára teljesen idegen volt, hogy ki lehet ez a titokzatos alak. Ekkor már nem ült, hanem a lépcső tetején állva, neki támaszkodva az oszlopnak fürkészte smaragd zöld szemével az érkezőt, hátha mégis lát belőle valamit. De amint ez a gondolat menet át futott rajta, már nyílt is az ajtó, s egy pillanatra elvakította a Nap fénye ahogy vissza tükröződött az ezüst ajtón. Az idegenről egyre több minden derült ki, ahogy kiszállt a kocsiból. Magas, rövid hajú, sportos kinézetű férfit pillantott meg, és ahogy egyre közeledett, Dixinek el kezdett zakatolni a szíve.
