Februárban rontottál be az én szürke kis világomba .Jöttél a fekete esernyőddel;fölém tartottad ;pedig nem is ismertél. Mikor hideg szél fújt;óvtad minden léptemet .Kézen fogtál;majd lassan körbe fontad lelkemet.
Március.A hónap mikor ráébredtem nem kell félnem tőled.Hisz csak egy megtört álarc hullott le szemeim előtt.Csak egy meggyötört szív kezdett el dobogni;pont olyan mint az én szívem. Csak egy helyet szerettem volna ;hol ki ordíthatom mennyire fáj nekem;s e helyett rád leltem. És mikor már a mélybe zuhantam volna;te ott termettél, mint egy superman.
Április.Ezernyi mérföld választ el minket. Hiányod miatt a napok üressé váltak számomra. Hiányzott a hangod;a törődésed;s az érzés;amit keltettél bennem.
Majd eljött a Május:Szembe kellett nèznem a lángoló parázzsal;hogy elhiggyem: nem bírok élni nélküled. Mert azon az esős villám verte napon ;történt valami;ami hozzám vezetett téged.Csak néztem a holdat;melyet félhomály takart;s eszembe jutott ;hogy mind eddig mosolyod mögé rejtettem bánatom. Azóta is mikor hozzám szólsz ;felragyogok akár egy csillag a sötét égbolton.
S minden reggel mikor felkelek;csak az jár a fejemben mennyire szeretlek téged.Bárhogy is alakul majd szerelmünk; számomra mindig is te maradsz a Rejtélyes Mr.M, ki a lelkem másik fele. És még ha neked emlékeid nem is térnek vissza oly könnyedén, én őrző angyalod leszek bárhol is légy.
