A hiteltelen hihetetlen
A hit tudatállapot. Isten léte mellett annyi az érv, mint ellene, ha a ráció mentén keressük a választ. De mi az, hogy ráció, mikor érzékszerveink nem a valóságot, hanem tudatállapotot költöztetnek az agyba? A külvilág hiteltelen követei hebegve mutogatnak, sejtelmet alig ébresztenek kíváncsi sejtjeinknek. Befogadnák az infót, de az oly halovány és vékonyan csordogál, hogy bután tengődni kénytelen a koponya kupolájában. De az is lehet, hogyha kémjei (érzékszerveink) jó munkát végeznének, belefulladnak a Mindenség ismeret-tengerébe. Éljünk azzal, ami van, és így „hülyén” ne gyártsunk evangéliumot, ne öljük egymást hitünk „védelmében”, hiszen a szembenálló felek csak a célkeresztet látják, és amiért elhúzzák a ravaszt, arról fogalmuk sincs.
A hittérítő tudatállapotát erőszakolja a más világlátásúra, miáltal mennybemenetelt remélhet, vagy nagyobb piacot búcsúcéduláinak…