17.
Saját árnyékom gazdáját keresi
Ha már a lét és a valóság paradoxon, akkor az érthetőnek az elkövetkezendő halálban kell lennie. Valami körül kullogunk, de míg élünk, fel nem foghatjuk, hogy valahol lennie kell az érthetetlennek, hogy végre megértsük. Létünk jelen formája az élet, alsóbbrendű más létezésformánál, mert a felfoghatatlan jellemzi. Létfilozófusok soha nem jutnak eredményre, mert olyan kezdetleges eszközzel dolgoznak, mint az agy. Az élet kegyében részesülők dolga az élet, és nem annak a boncolása. A Nap melege csak éltetné a filozófot, de az nem tud kijönni a homályból, mert saját árnyékának gazdáját keresi. Mihelyt megtalálja, rájön a dolgok nyitjára, és tudományos dolgozatának majd így hangzik:
Árnyékom gazdája én vagyok! És ha a szabadkőműves páholy engedi, ezért a bölcseletért Nobel-díjban részesül…