ANNA
Mesélek most a számodra,
Egy felnőttes történetet,
Mert a szívem épp azt súgja,
Már szívedben kaphat helyet.
HÉT ANGYAL
Mutasd hát magad, de azt az arcod,
ami sosem látható,
ha csenddé fakad a legszebb álmod,
mit ér ez a földi show?
Most csak az legyél, aki legbelül,
s ne mindössze bárki más,
ki éppen hogy él, fel nem repül,
rám nézve csak engem láss.
A szürkék tánca a földre ránt
hosszú évek óta már,
nincs varázspálca , vagy jó barát,
hogy átöleljen a nyár.
Hát összegyűlnek az ereszeden
a csendből gyúrt jégcsapok,
és köréd ülnek ők éppen heten
a didergő angyalok.
Mosolyod volna a legszebb álmuk,
de teljesen hiába,
csak ülsz egy széken, legyintve rájuk,
önmagadat sajnálva.
A szívbéklyó, a magány csendje,
réges-rég a múlthoz láncol,
hát végre élni ideje lenne,
de úgy Istenigazából.
Én, amit súg a szívem, pont azt teszem,
s habár csak ember vagyok,
nézd… mégis körénk gyűlnek ők épp heten,
a már mosolygó angyalok.
ANGÉLA
Anyu,hogyha felnőtt leszek,
Lelek én is angyalkákra,
De akár még az is lehet,
Akár holnap, vagy tán még ma.
ANNA
Nekem te vagy egy kis angyal,
Köszönetem száll az égbe
ANGÉLA
Hát ez elég furcsa óhaj,
Fityiszt mutat emberlétre.
Isten bácsi úgy döntött fent,
A nappalom sötét legyen,
S mi van,ha ezzel üzent,
Mivel terve van én velem.
ANNA
Az ő terve, hogy boldog legyél,
S valóra váltom én itt lent.
ANGÉLA
A Szeretet erről mesél,
Szívem súgja éppen itt bent.
MESÉLŐ
Édesanyja e szavakra,
Ugye sejted mit tehet?
Maradt finom csokitorta,
Két szeletnyit megehet.
A fogyásnak úgyis annyi,
Felszedett jó egy kilót,
Nem fog világgá szaladni,
Szóval a lelkén nem lesz folt.
Nos ez az,amit sosem tenne,
Csak megosztva gyermekével,
Most persze átölelte,
Kezével, s szeretetével.
Na jó, igen, füllentettem,
És ez bizony nem szép dolog,
De remélem minden rendben,
Szíved csak egy kicsit dohog,
És vaskalapot a lelkedre,
Nem teszel fel mostan éppen,
S a versmobilt befékezve,
Faképnél hagysz majd e-képpen.
Ha éppen Ő nézte őket,
Lehet mosolygott a lelke,
Zajlik lent a földi élet,
S tán valóra válik terve.