A vágy hatalma/17. fejezet

Az ajtó hangtalanul nyílt ki előtte, mintha már várta volna érkezését. A folyosó hosszú volt és homályos, a falakon árnyékok táncoltak a gyertyák pislákoló fényében. Igor lassan lépett be a szobába, ahol Karen várta. A nő elegánsan ült a kandalló előtti széken, hosszú, fekete haja lágy hullámokban omlott a vállára. Szemei, mint két sötét ékkő, szinte átlyukasztották a homályt, ahogy Igorra nézett. Örülök, hogy eljöttél– szólalt meg Karen hangja lágyan, de határozottan. Igor szíve gyorsabban kezdett verni, ahogy közelebb lépett hozzá. A köztük lévő feszültség szinte tapintható volt. Karen felállt, és alig észrevehetően megérintette a férfi kezét. Ez az apró érintés is szikrákat szórt közöttük. Az éjszaka csendje körülölelte őket, ahogy egyre közelebb hajoltak egymáshoz. Az ajtó lassan becsukódott mögöttük, és csak a gyertyák fénye maradt tanúja a közöttük szövődő szenvedélynek.
Ekkor Karen hírtelen meghátrált.
-Nem tudom, hogy mi váltotta ki belőlem ezt az érzést feléd, de inkább hagyjuk és foglalkozzunk azzal, amiért jöttél.
Igor a kezdetektől rettenetesen vágyott a nőre, így nehezen, de visszafogta magát.
-Tudsz arról Karen, hogy te nem vagy halhatatlan? Fiatalok vérével csakis az öregedés állapotát tudod szabályozni.
-Hogyan lehetnék az?
Igor elmosolyodott, majd a nő füléhez hajolt.
-Én azzá tehetlek, ha nekem adod magad.
Karen felnevetett.
-Csak egy laza szex?
– Az nem csak szex lenne, főleg nem laza.

Szólj hozzá!