Jack odapattant a tükör elé szemügyre venni a nyakát.
Jesszusom Karen!
Ez valóban nem egy játék! Te tényleg vámpír vagy!
Karen felkacagott-Már te is részese vagy a játéknak! Majd kacsintott egyet és a fedetlen testére egy hosszú bőrkabátot gombolt.
– Feküdj be a kádba egy kicsit relaxálni,
mire végzel itt leszek. A következő pillanatban már Igor előtt állt.
Menjünk vért ontani, súgta kissé buja hangom a srác fülébe.
Igor elkapta a karját.
-Te nem gyilkolhatsz! A pasid egy rendőr! Ha bezárnak, hatalmas fájdalmakat fogsz átélni a hírtelen öregedéstől. Képes lennél elárulni minket egy kevés vérért cserébe.Tanuld meg kontrollálni a vérszívás utáni agressziód.
-Egyszerűen nem megy!
– Gyerünk a temetőbe! förmedt rá fiú.
A hold magasan járt az égen, ezüst fénye megvilágította az elhagyatott temető romjait. A levegőben enyhe pára kavargott, ami különös fényjátékot hozott létre.
Igor nekitámasztotta Karent egy sírnak, feltépte hátulról a börkabátját, lábait egy rúgással szétterpesztette, majd keményen behatolt.
Karen még fel sem fogta a dolgokat mikor a nyaka körül megérezte Igor nyelvét, ami majdnem hogy körbe fonta, miközben az egyik kezével a hajánál fogva feszítette hátra a nyakát, a másikkal a mellét markolta. A nő extázisba esett, érzékei megsokszorozódtak. Szemei vörösen izzottak, miközben Igor birtokba vette a testét. A fájdalom és gyönyör összefonódott, teste szinte lángolt a vágytól. Igor minden mozdulatával újabb és újabb hullámokat küldött végig a nő testén.
– Te valami fenevad vagy?! Kérdezte ziháltan Karen. Ekkor Igor megfordította, megcsókolta, majd ajkaival a nyakát cirógatta. A nő sóhajtott, teste ívbe feszült, ahogy a férfi fogai finoman a bőrébe mélyedtek. A vér lassan kezdett csordogálni, és a férfi mohón szívta magába az éltető nedűt. Mindeközben a nő kezeivel a férfi hátát karmolta, majd ő is előrehajolt, hogy a férfi nyakán találjon egy pontot, ahol az erek a leginkább lüktettek.
Csak ők ketten voltak, egymás vérét és vágyát érezve, egyesülve egy őrült, szenvedélyes táncban. Az extázis csúcspontján mindkettőjük szíve egyszerre dobbant, mintha egyetlen lény lennének, s az örökkévalóság kapujában állnának. Minden csók olyan volt, mintha tüzet gyújtottak volna a bőrük alatt. Végül elváltak egymástól, ajkukon vércseppek csillogtak a hold fényében. Szemeik izzottak a kielégüléstől és az örömtől. Tudták, hogy kapcsolatuk nem mindennapi, olyan mélységben és intenzitásban élték meg a pillanatot, ami halandó számára elképzelhetetlen…
