Hangulatok, érzések, szóképekkel ábrázolva – egyes szám, első személyben
Közösségek
1.
Az iskolapadban ülök.
Történelemóra lesz.
Feszült vagyok, pedig készültem.
Nehéz az anyag, sok az évszám.
Bejön a tanár.
Nekem nagyon szimpatikus, mégis félek.
A naplót lapozgatja.
Az osztályban néma csend.
Na, vajon kit szólít?
Naná, hogy engem.
Ma nem írásban, hanem szóban felelünk.
Nem kell kimennem a táblához.
A padomban maradhatok.
Ennek viszont ára van!
Osztálytársaim egy része körbe fog.
Lesik minden szavamat.
Szuggerálják a tanárt.
Nehogy már esetleg kivételezzen velem!
Úgy érzem, megfulladok a körgyűrű közepén.
A tanár nem szól rájuk.
Kérdezget.
A torkom összeszorul.
Valahogy mégis felelek a kérdéseire.
Hármast kapok.
Nem is vártam jobbat.
Mégis szomorú vagyok.
Amikor más szóban felel, nem ülik körbe!
Drukkolnak érte!
Sőt, ha kell, még súgnak is neki!
Nekem meg kettős a drukk.
Félelem a tananyag felmondásától;
Riadalom az osztálytársak viselkedésétől.
Nem fogadtak be maguk közé.
Majd egyszer, nekem is jobb lesz, barátokkal körülvéve.
2.
Lovagolni tanulok.
Négylábú sporttársam türelmes, nyugodt és gyönyörű.
Az oktatóm első perctől fogva szimpatikus.
Sőt, lelkesen magyaráz.
Nem nevet ki.
Segítőkész.
Újra és újra megmutogatja a szükséges mozdulatokat, ha kell.
Bátorít.
Bíztat.
Sok dicséretet kapok.
Jól érzem magam itt.
Ezért úgy döntök, rendszeresen visszajárok ide.
A hangulat továbbra is csodálatos.
Érzem, itt elfogadnak.
Nem hasonlítanak mások teljesítményéhez.
Önmagam fejlődését vesszük alapul.
Növekszik önbizalmam.
Itt, barátok között vagyok.
3.
Első nap az új munkahelyemen.
Izgatott vagyok.
Nem mindegy, hogyan alakul az első nap.
Idegesen készülődök.
Az új munkahely nincs messze.
Nem szeretek késni.
Korán odaérek mindenhova, elsők között.
Titkárnői állást töltök majd be.
Körmeim rövidek.
Nem szeretem, ha kopognak, csúszkálnak a számítógép billentyűzetén.
Szolidan, mégis csinosan öltözködöm.
Busszal pár megálló, és már ott is vagyok.
Korán érkezem, de már van kivel pár szót beszélgetnem.
Barátkozok.
Ismerkedek.
Csak remélni tudom, be- és elfogadnak a munkahelyi közösségbe.
Nem jó egyedül.
Bízom abban, hogy jó munkatársi kapcsolataim lesznek.
Ha igen, elfogadom a hozzám közelebb álló kollégáimat olyannak, amilyenek.
Nem akarom őket megváltoztatni.
Csak fogadjuk el egymást!
Alkalmazkodás a kulcsszó.
Egymás támogatása és segítése.
Máskülönben elveszünk ebben a háborgó világban!
Pár hét múlva majd kiderül, sikerrel jártam-e.
Rajtam, remélem nem fog múlni.