EGY KÖLTŐRŐL… 2/1.
Boldogan süt le a nap,
De perzsel az ereje,
Hűsítő módszer lehet
A nosztalgia, ha van.
1.
Nagyon gyorsan repülnek a napok, a hónapok, a pillanatok. Bárhogyan is, vannak dolgok, amire százszor, ezerszer visszaemlékezünk csak azért, mert hihetetlennek tűnik. Vajon igaz…vagy csak álom…
Ki kell mondanom, hogy nem álom, ez igaz. Bár álom is lehetne, bármilyen, bármennyire elérhetetlen.
Ő volt. Jött, nézett, látott… s elment. Ahogy jött, úgy ment…ő volt a költő, Igor.
Valószínű, hogy keresett…valakit. Egyenes volt, nem hajlongott sem jobbra, sem balra. Nem magát árulta, hisz ő tudta, hogy mi az együttélés titka, mert ő együtt élt. Együtt élt azzal, akit szeretett. Szerelemmel. Beteljesült szerelemmel. Szerelmüknek gyümölcseivel. De talán mégis hiányzott valami az életéből…hogy boldogságát mosollyal erősítse. Ő nem mosolygott. Nem panaszkodott soha. Szemei nem árulhatták el, mert azokat legtöbbször eltakarta, elrejtette…
2.
Ha költő, – legyen az férfi és miért ne lehetne nő is, – közszereplő. Nincs értelme, hogy kizárja a nyilvánosságot, hiszen célja a széleskörű társadalommal való találkozás.
A költő ihletei személyesek, múzsái akár titkosak is lehetnek. Ő nem ír senkinek, mégis mindenkinek.
A jó költő alkotásaival sok szívet megérint, befészkel… de van, amikor szíveket tör össze. Sokan magukénak képzelik, megfoghatnák, elvihetnék…ha lenne erre mód. Ez alapján kialakul a rajongói kör…de a költőt nem lehet szétszedni, nem lehet porcikára darabolni, senki nem tekintheti tulajdonának.
Bár gazdagabb érzelmi tulajdonsággal rendelkezik – ami írásaiban meghatározó, – mégis … ő egy ember, aki e földre született. Emberi tulajdonságai vannak, érez, szeret, álmodik, reménnyel él úgy, mint bármelyik ember. Két költő nincs egyforma, de vannak közös jellemzői, vonásai. Szerelemre vágyik és szerelmet adhat, ígérhet, reményt kelthető. Olyan társra vágyik, akiben megtalálja mind azt, amire szüksége van egy költőnek.
Nem csak a költőnek, de környezetének is tisztában kell lennie azzal, hogy körülötte felépül bástyaként egy olyan réteg, amit rajongóknak nevezünk. Nem minden esetben sikerül ezt a környezetet megfelelően kezelni, amiből botrányok, családi problémák merülhetnek fel. Féltékenységből, félelemből, vagy akár más problémából.
Már pedig, ahol a féltékenység az úr…ott már erősen sántít a bizalom, a hit, a szeretet… s a szerelemről már nem is beszélve.
A költőről, bár írásaiból kialakulhat egy következmény, még sem szabad követ dobni arra aki elhiszi, illetve nem hiszi el mind azt amit egy költő leír, alkot egy versben, egy novellában, egy regényben, egy festményben.
Igazi szerelem érzését tudja felkelteni a költő akkor, ha már tudja mi a szerelem, az igazi szerelem, volt már szerelmes, csalódott-e a szerelembe, szerelemre vágyódott valaki vagy valami iránt… valamiért.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy ott, ahol a költő élethűen ír művében a szerelemről, valóban szerelmes-e.
Meg is kérdeztem egy költőt, hogy mi motiválja versében a szerelmet, hogy szerelmes-e, hogy csalódott már a szerelemben… hogy valósak azok a szerelmi érzések, amit oly könnyedén átad olvasóinak, ami meggyőzőnek, hitelesnek tűnik…
Megkaptam a választ! A költő nemmel válaszolt kérdésemre… Bevallotta, hogy ő nem szerelmes, de szépeket tud írni a szerelemről.
És ez a sikerének a titka… mert a szerelem, az igazi szerelem csak szép lehet.
3.
Soha nem hittem volna, hogy mennyire fontos egy alkotónak, egy költőnek az olyan környezet, ahol írhat festhet, alkothat… A csend… Néha a magány…
Egyszer egy festőt kérdeztem meg, mikor alkot, mikor fest, hisz ott a család, a családi élet…
Nem lepődött meg kérdésemen…inkább azon lepődött meg, hogy ezt pontosan én kérdezem.
Legtöbben tudjuk, hogy az optimális idő az alkotáshoz… az éjszaka. Amikor más álmát szövögeti…
A költő is szövöget álmokat…csak éppenséggel nem alszik, nyitott szemmel álmodik…és azt le is írja.
Nagyon nagy szüksége van a festőnek, a költőnek a szabadságra, bármilyen furcsán is hangzik, de ő szabadon kell, hogy gondolkozzon, kreáljon. Nem elfogadható, – szerintem sem – egyetlen egy zavaró tényező sem. Semmilyen kontroll… az már véglegesen nagy hiba lehet, ha a költőt lépten-nyomon, ellenőrzi valaki…legyen az bárki is. Mert így, már nem lehet szabad gondolkodásról beszélni. Az már pedig felveti a gyanút, a szabadság megvonása, hogy leveleit, e-mailjeit elolvassák.
Ha valaki elolvasta Vass Albert életrajzát… választ kaphat, miért volt szüksége a távolságra családjától.
Volt olyan eset, amikor egy filmet nézve, az egyik mozifilmnéző szerelmes lett a színésznőbe, pedig soha meg nem érintette, nem találkozhatott vele, sőt nem is beszélt vele. Ilyen alapon született a dal is:
SZERELMEM VOLT A NAGY SZINÉSZNŐ…. (Bojtorján együttes dala)
4.
Abban már biztos vagyok, hogy egy íróban két személyiség létezik, kell, hogy legyen. Először is az író nem más, mint egy költő. Nem csak én tudom, de mások is tudják, le is írták, versbe is foglalták, hogy nem is könnyű költőnek lenni.
…ez bizony így igaz… Az előbbiekben részleteztem dióhéjban. De! Mivel nem vagyunk egyformák, nem egy receptre születtünk, kinek-kinek más a beállítása, különböző a tűrőképessége, más az igénye, az elvárása, más a szembenállása a társadalommal.
Lehetsz bármilyen jó, bármilyen szép… nem lehetsz mindenkinek a kedvére, ízlésére. Nem szerethetsz mindenkit és fordítva, nem szerethet mindenki.
Vagy…nem szerethet mindenki egyformán. Van, aki jobban szeret a többinél, de eltitkolja, … el kell hogy titkolja. A miérttel már nem is kell foglalkozni… mert már az is titok.
…És van a magánszemély. Ilyen Igor is.
Hogy milyen is amúgy?
5.
„Találd meg önmagad” …egy vers címe, amin elgondolkoztam…. Évek teltek el, amíg bennem felgyülemlett, … megérett valami, …valami kényszer, … kényszer, hogy írjak. Olyan megkönnyebbülés tart rabságban ilyenkor. Sokszor én is csodálkozom…valami jön… csak úgy jön. S ilyenkor mintha szárnyaim lennének és elrepülök. Megszűnik köröttem a világ.
Ha valaki már utazott repülővel, akkor láthatta, hogy a felhők felett milyen szép tiszta kék az ég. Milyen nagy lehet a csend és a nyugalom. Azért csak lehet, mert a csendet a repülőgép zaja nyomja el. De, hogy nyugalom van, az szemmel látható. Valami hatalmas, valami ismeretlen…valami jó…valami szép.
Nos, ide szoktam repülni, amikor ott hagyok mindent, szinte még a szemem sem csukom be, az mintha “ott maradt volna”. Annyira könnyűnek éreztem magam, mint a fuvallat és csak szálltam… szálltam az ismeretlenben. Legalábbis annak tűnö, pedig már nagyon sokszor jártam „ott.”
Ilyenkor jönnek a szavak, a mondatok… és lesz belőle vers. De mind ehhez tökéletes csendre van szükségem.
Hiszem, …mert miért ne hinném, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki ilyen környezetbe kerül…versírás közepette.
Nem titkolom szoktam is kérdezősködni társadalmi körökben, oldalakon, hogy másnak is van ilyem tapasztalata a versírásban. Voltak, …voltak írók, festők, akik szívesem beszélgettek velem e témáról. De! Nem tagadom, volt, akiből egy szót nem tudtam kicsikarni, mert nem akart velem beszélgetni valamilyen oknál fogva. Azt sem tudom tagadni, hogy írásban sokkal jobban ki tudom érzéseim, gondolataim fejezni, mint szóban. Pedig nem vagyok egy szófukar… de valahogy, amikor írok, csak jönnek a szavak, a mondatok…
Több írónak, költőnek olvasom a versét. Van úgy, hogy annyira felkelti a figyelmem, hogy nem hagy szabadulni, magába zár, nem enged… de én sem akarom elengedni. Van olyan is, ami érdektelennek tűnik, de azért mondjuk meg, …minden versnek van mondanivalója… úgy tartják, hogy nem minden az, aminek látszik…ez pontosan érvényes a versre is.
Sokat segítenek a társasági oldalak, amelyek nem csak a verseket szippantják magukba, hanem lehetőséget adnak az ismerkedésre, az egymásra találásra, a barátságra és még sorolhatnám.
Segíts magadon, az Isten is megsegít! Szól egy próféta mondás. Sokszor, amikor nem is számítunk rá, akkor történik valami… valami, …valami kimondhatatlan. Amit nem mondhatok el senkinek, …elmondom hát mindenkinek.
Így ismerkedtem meg virtuálisan egy költővel, Igorral.
6.
Nem találtam semmi különlegest abban, hogy valaki, bárki olyan kéréssel forduljon hozzám, hogy szeretne csatlakozni az én csoportomhoz. Kérni bárki kérhette…de a döntés az én jogom.
Ez az oldal az én szerzői oldalam, így értelemszerű volt, hogy „körbejártam” a kérelmezőt. Előtte, senkit ilyen formában, ilyen módszerrel nem engedtem belépni a csoportomba. Mégsem voltam egyedül, de a csoport tagjait én választottam ki valamilyen ismeretség alapján. Egyszerűen azért, mert célom az volt, hogy véleményt szerezzek, kapjak alkotásaimról…erre bármilyen alkotó, szerző, író, költő, festő… mind… mind kíváncsi. Ezért van az, hogy a kommentek igenis fontosak lehetnek, legyenek azok pozitívak vagy negatívak. Azt mindenféleképpen ildomos megköszönni.
A belépés előtt természetes volt, hogy még a legközelebbi ismerős, csoporttag profilját, tevékenységét megvizsgáljam, hiszen arra nem voltam alkalmas annak, aki párt keresett.
Igor profilja rögzítette, hogy „házas”, így ezzel nem is volt gondom, hiszen én sem párt kerestem….
De, amikor tevékenységét kutattam… meglepődtem. Abban biztos voltam, illetve szerettem volna lenni, hogy alkotó, valamilyen művészetet ápol, lehetne közös témánk az alkotásban…. Versei olyan minőséget képviseltek, ami összetört testestől-lelkestől. Ugyanakkor olyan mértékben keltett félelmet bennem, hogy kerestem az utat… melyiken induljak, hogy jó úton járjak.
Igortól nem kérdeztem …szokásomhoz híven… hagytam, hogy azt mondja el magáról, amit akar, legyen az jó vagy rossz is. Vele soha nem beszéltem, hangját nem hallottam. Ritkán beszélt (írt) akkor is nagyon keveset. Mindent, amit megtudtam róla, az következtetés volt a verseiből.
Ettől kezdve minden nap új… legalábbis nekem új… verset posztolt szerzői oldalamon. Így akik kedvelték, lájkolták bármelyik szerzeményét, azt én láthattam.
Egyik alkalommal két személy egymásközt de mégis nyilvánosság előtt éppen Igorról „beszélgettek.” Vak kellett volna legyek, hogy ezt ne vegyem észre. Különösen azért is, mert Igor segítségre szorul, tudatták a nagyvilággal.
Egyik emberi tulajdonságom, hogy segítsek, hogy adjak lehetőségemhez képest nemtől, kortól és hovatartozástól függetlenül.
Részemre világos volt, hogy a költő, Igor segítségre szorul. És akkor én már sejtettem is milyen segítségre szorulhat Igor.
De felmerült bennem a kérdés, hogyha Igornak bármilyen segítségre lenne szüksége, ha segítségre szorulna, miért nem személyesen kérte volna ezt, ami nem is lett volna szégyen.
Erre voltam nagyon kíváncsi…
7.
Az én profilom beazonosításra alkalmas adatokat tartalmaz. Soha nem bújtam álarc mögé, vállaltam, az vagyok, aki…
Fényképem elég gyakran frissítem ugyan ezzel a céllal, hogy felismerhető legyek.
Bár elcsodálkoztam a minap, hogy ha kinagyítok egy fotót, az mennyire torz lehet… a legapróbb arcvonások is nagynak tűnnek…
Na és a személyes adataim között még egy nyilvános telefonszám is fel van tüntetve… három közül egy…, amin esetleg elérhető vagyok. Egy ideig titkosítva volt… Később nyilvánossá lett, hiszen, ha valaki telefonszolgáltatást vesz igénybe díj ellenében, meggondolandó – szerintem – hogy mire költi a pénzét. Ha pedig csak azért hív, hogy telefon betyárkodjon, esetleg zaklasson… a következő lépés már az enyém… Nincs olyan, hogy „szeret vagy nem szeret”, …bontom a vonalat… és ezért csak a másik fél fizet…
Kinn ültem a rózsák között, kedvenc, szeretett virágaim között elhelyezett hintaszéken, amikor megcsörrent a telefonom. Kijelzett számmal érkezett – amikor rejtett számú hívás érkezik, figyelmen kívül, kinyomva marad – és amikor csupán a szám jelenok meg, arra lehet következtetni, hogy valaki, aki nincs a névjegyzékemben.
Felvettem a hívást, s arra gondoltam, hogy ha valaki már rám csönget, velem akar beszélni, tudja ki vagyok… nem is kell bemutatkoznom. Bemutatkozott a hívóm.
Elmondta, hogy ő Igor ismerősének a barátnője. Azért keresett meg, hogy kifejezze háláját, hogy elfogadtam a barátnője kérését, hogy vállaltam, hogy segítek Igor problémájának megoldásában.
Azonnal beugrott, hogy ez a személy – nevezzük Sárának -, tehát Sára volt az egyik személy a kettő közül, akik egymással beszélgettek (hozzászóltak) a neten – másik személy neve legyen Suzana – pontosan Igorról, arról a költőről, akit nem rég, kérelmére, felvettem a csoportomba és azt sem tudtam, hogy kicsoda.
Suzana is kérte rövid idő után, hogy csatlakozhasson hozzám… valamiért, de én nem találtam értelmét az ismeretlen felkérésnek. Még akkor sem, ha úgy Suzana, mint Sára Igor ismerősei voltak, kellett, hogy legyenek, mert mindketten, többek között, kérdésem nélkül is, még Igor családjáról, Igor betegségéről, családi tragédiáról is beszéltek.
Az én érdekeltségem pedig Igor problémájának, segítésének megoldása volt.