A férfi aki észre vette zuhanását magányát és elkeseredését fájdalmát a súlyos vesztesége miatt már nem volt egészséges. A családja amikor megtudta a betegségét elhagyta Őt, magára hagyta és gyermekei is elhagyták az országot. Apát gondozni nem akarta senki. Mert tudták ez a nap is eljön hamarosan. Sorsa meg volt pecsételve. Öt éven belül harmadszor újult ki a rák a testében, pedig sportember volt világklasszis futó. Egyik műtét követte a másikat és ideig-óráig életre kapott a remény is. A remény, hogy még élhet. A lány nem volt szerelmes belé csak elfogadta vonzódását, közeledését, együtt zuhantak valami bizonytalan, borzalmas semmibe. Egyikük az idegösszeomlás határán a másik tudva a biztos halált nap nap után szembenézni vele. A lány túl fiatal volt ahhoz, hogy két beteget ápoljon nap mint nap, folyamatosan túlórázzon és soha semmilyen módon ne éljen, az élet napos oldalából semmit ne lásson, soha semmilyen módon ne szórakozzon, ne menjen sehová. Ügyeket intézzen, hivatalokba járjon, próbáljon a mocskos nem törődő államból valami kis alamizsnát kicsikarni és intézni valamit, hogy valami segítség érkezzen. Persze sosem érkezett. A férfi támasza, segítsége lett s mintha maga is hitt volna benne, hogy egyszer meggyógyulhat. Első három évük ami egyben az utolsó három is lett sok szép emléket adott, de túl nagy űrt nem hagyott lelkében. A férfi halála mégis mélyen megrázta, keménnyé tette, összetört lelkében valamit valaminek a reményét amit már tudta meg nem kap többé. Esélyt egy felnőtt életre valakivel. Álom volt álom is maradt. Isten tudja pár év alatt hányadik veszteség mennyi mennyi bánat. Egy újabb rossz döntés, egy újabb tévedés.
A megélhetés nehéz volt, másodállást kellett vállalnia de ettől egyre kimerültebb lett. Gyengült az amúgy erős és egészséges szervezete, tudta ez sokáig nem fog menni. Mindkét munka egész embert kívánt. Valahogy a pénz sem akart szaporodni nehéz volt a keveset beosztani. Súlyosabbnál súlyosabb bajok történtek a családban de a megoldásuk már nem volt lehetséges. Egyedül kevés volt hozzá. Úgy érezte szétesik minden pedig nagyon igyekezett, tette a dolgát de egy ember egy ember.
A kövér fiút első perctől szimpatikusnak találta és úgy érezte képes is volna szeretni. Jókat nevettek, rengeteget kajáltak, egyre több lett a közös program. Az öreg autó mindig vergődött elvitte minden megspórolt pénzét de többet már képtelen volt dolgozni. Nem tudott egyetlen vágyat, álmot sem valóra váltani amit valaha szeretett volna. De a fiú segített benne. Még életében nem volt sehol de Ő elvitte. Szórakozni, pihenni, nyaralni. Bár ez nagyon nehéz volt elmozdulni a beteg, rokkant családtagjai mellől de megoldották. Kezdett kialakulni valamiféle kapcsolat valamiféle érzelem közöttük. Félszeg mosollyal nézett át a munkatársain akik korábban is mindig ajánlatokat tettek újra és újra neki. Jaj istenem ha ti tudnátok milyen nagyszerű fiúm van nekem még egy próbát sem tennétek. Azt hitték, azt gondolták magukról milyen állati jó pasik de a lány ezen csak derült. Most először boldog volt az Ő oldalán. Sokan próbáltak meg udvarolni neki korábban, de félszeg volt, csúnyának gondolta magát, tapasztalatlan volt és nem értette mit látnak benne a kéjsóvár pimasz kollégák. Őszinte érzést nem kínáltak csak futó kalandot, románcot vagy szeretői kapcsolatot kerestek. Gondjaiban támaszt nem jelentettek. Mentek is volna tovább a következő prédához. De neki már volt valakije, elhitte, hogy még lehet ez másképp is, s ha mégis így kell lennie legalább legyen mögötte érzelem. Vonzódás a másik iránt, de ez az amit nem érzett. Csak egy valaki iránt. De ez is nagyon lassan bontakozott ki. Nem volt idő a sok munka mellett romantikára. Mindenki a pénzt hajtotta. A fiú is gyárban dolgozott.
