A BŰN 3 PILLANATA
15. epizód
Vígh Tamás és felesége ünnepélyesen kiöltöztek, jóllehet, az alkalom egyáltalán nem adott jelentőséget erre. Ám mindenképpen különleges lehetőségnek néztek elébe egyéni életvitelükben, beleértve Bogdán Attilát is, akihez most hivatalosak voltak. Ritka külsődleges együttállás volt a pillanat, amikor Piroska szeretője ajtót nyitott számukra, majd kölcsönös elismeréssel nyugtázták az elegáns koktélruhát és a laza szövésű, sportos fazonú öltönyöket.
Az asszony azonnal Bogdán nyakába ugrott, de bizalmas csókra nem futotta erejéből, mert elpityeredett: – Mennyit szenvedhettél, drágám!
Kétségtelen, a ház ura valóban igen sápadt ábrázattal vezette be őket a nappaliba és hellyel, valamint itallal kínálta őket. Vígh Tamás azonban állva maradt és Bogdán felé fordulva leszögezte: – Csak úgy vagyok hajlandó résztvenni ebben a túlfajzott játékotokban, ha bevonjuk a rendőrséget is! Ez volt a feltételem, amikor Pircsivel megbeszéltük a hármunk jövőjét, Attila! Ugyanis..- aztán észrevette a kitöltött whiskys italokat és halkított határozott hanghordozásán – Már itt is van?
– Kint találjátok a konyhában! – bólintott Bogdán, de a házaspár egyelőre nem mozdult, illetve ülőpózba helyezkedtek az asztal körül. Zavartan tekintettek egymásra, bár Piroska lelkes-szerelmes simogatásba kezdett a még mindig álló Bogdán kezén. Suttogva és sietve tette hozzá: – Minden rendben lesz szerelmem, meglátod! Tamással megbeszéltük az összes variációt..és őszintén lezártuk egymás múltját!
Bogdán a szavak hallatára gépies mosolyt küldött Piroska felé, de gondolni másvalakire gondolt. Elrévedt szeme előtt Eszter arca jelent meg a gimnáziumi diákjai között. Bogdán most kért bocsánatot magában a gyanúsítás miatt, hiszen férfilelkében korábban befészkelte magát az alaptalan féltékenység, amiről érezte már, tudta már, hogy nem volt igaz. A férfi arra ocsúdott, hogy Piroska megszorította a kezét:
– Atti, miért nem jön közénk a bátyád?
A pillantás, amivel mindkettejükre tekintett, egyszerűen borzalmas hátteret sejtetett.
Mégis Piroska vette csak magának a bátorságot, hogy kimenjen a konyhába. Talán előbb túl szeretett volna lenni Felkai kikényszerített találkozóján, talán még meg is szerette volna köszönni az antipatikus bátynak, hogy voltaképpen őneki köszönhető a szerelmével való találkozás. Bogdán vérfagyasztó sikoltásra készült fel, ám Piroska viszonylag rendezett koreográfiával tért vissza közéjük, és csupán kétségbeesett tekintetet függesztett mindkettejükre. Hangot képtelen volt kipréselni magából, férje kérdésére is csak némán mutatott az iménti irányba. Vígh Tamás tétován kikerült Bogdánék látóteréből és csak ekkor szakadt ki az asszonyból: – De hát miért tetted, az Isten szerelmére?
Bogdán válaszképpen Vígh Tamás után mozdult, aki már túlesett az első sokkon és féltérden vizsgálgatta a konyhaajtó és a munkapult között lecsúszott, mozdulatlan testet. Fel-
kai Lehel szíve környékéről egy markolatig döfött húsvágó kés állt ki, de érdekes módon, vér alig volt a közvetlen közelében. Kissé csodálkozó tekintete már üvegessé vált, Vígh Tamás is lemondóan állt fel azután, hogy megtapintotta az áldozat nyaki ütőerét. Szigorúan nézett Bogdánra és magyarázatot sem várva, mobilján hívni kezdte a rendőrséget, meg a többi ilyenkor hivatalos szervet. Bogdán szinte megkönnyebbülve és monoton hangon szólalt meg:
– Ez az én vezeklésem..Eszterért és..Piroskáért!
Azt már magában fogalmazta meg, hogy bátyjának mindenképpen meg kellett lakolnia és nemcsak elsősorban azért, mert a zsarolók mindig meghalnak, hanem mert meggyalázta Eszter nimbuszát, amelyet ő, a férje is csupán annak halála után értett meg: ez a szeretet vezeklése volt, mely Eszter életében nem emelkedett olyan felsőbb szintre, ahol méltán megbecsülték volna. Bogdán kezét a markolaton, a végső pillanatban, ráadásul még a saját megbecsülés hiánya is vezette. Arra ocsúdott, hogy a másik férfi beszél hozzá:
– Igazán kár, hogy ezt tetted Eszterért!
– Te már csak tudod Tamás, hisz összejöttetek! – jött az elkeseredett riposzt és ahogy belenézett Vígh szemébe, ugyanakkor meglátta a cáfolatot is. Reménytelen vakhittel próbálta menteni a menthetetlent: – Te tényleg szeretted Esztert, Tamás? Szívből, igazán, örökké?
– Hatalmasat tévedsz, Attila! Kizárólag téged szeretett egyedül! – hangzott az egyszerű drámai végszó, amit csak tetézett, hogy utolsó szavaikra Piroska is megjelent. Ezzel a momentummal Bogdán két szerelmet veszített el, a véletlen viszont most már végképp átírhatja kettejük akaratát.
VÉGE