Aznap este nem tudott aludni. A hosszú, szőke hajú férfi képe ott kavargott Anna fejében, mintha csak egy álomban látta volna. Mégis túl eleven volt az emlék: a csizma kopogása, a széllel játszó hajtincsek, az a pillantás, ami nem volt kihívó, mégis átütötte a csendet.
A teste életre kelt tőle. Nem csak vágy volt ez, mélyebb volt annál. Mintha egy belső hang szólította volna, amit évek óta elnyomott. A bőre alatt megbúvó lüktetés, a szíve táján feszülő kíváncsiság. Nem szerelem – még nem –, de valami sűrű, nyugtalan vágy, amit nem tudott elfojtani.
Reggel fáradtan ébredt, mégis mozdulni akart. Mintha a lábai maguktól indultak volna el, a gondolatai pedig egyetlen kör köré fonódtak: vajon ő is gondol-e rá? Vajon mi volt az a pillantás? Miért érezte úgy, mintha éppen akkor kezdődött volna valami?
A város csendes volt. Szombat délelőtti fásultság lengte be az utcákat. Anna sétált, nem keresett semmit – vagy talán épp hogy keresett, csak nem vallotta be magának. A gondolatai még mindig körülötte keringtek, mintha testet ölteni próbálnának.
Aztán a mozi előtt találta magát. Nem is tervezte. Az ablak mögött régi plakátok, halk zene. Valami régi francia film, amit talán már látott egyszer, vagy csak szeretett volna. Megvette a jegyet. Talán a sötét segít letisztázni a kavargó érzéseket.
Léptei puhán koppantak a szőnyegen, leült hátra, az utolsó sor egyik szélére. A vászon még sötét volt. A terem lassan megtelt. Az utolsó pillanatban, amikor már elsötétedett, és a reklámok zenéje beúszott, valaki elhaladt mellette. Ismerős illat. Léptek. És aztán – ott volt.
Leült egy sorral előrébb, kissé jobbra. Nem nézett hátra, de Anna biztos volt benne: ő az. A dzseki hátán ismerős volt a szabás, a haj kontúrját még a félhomályban is felismerte. A teste reagált minden porcikájában. Olyan volt, mintha valami mély, ösztönös érzék aktiválódott volna a testében, melynek látható jelei is voltak.
Nem szóltak egymáshoz. Még nem. Csak ott voltak – ugyanabban a sötét térben. És Anna tudta: ez nem véletlen. A történet, amely a kávézó ajtajában kezdődött, most lélegezni kezdett. Valami új nyitotta ki szemét. És benne volt minden: a veszély, a vágy, a lehetőség.
A film elkezdődött. De ő nem a vásznat nézte.
