1.rész
Végre itt a május, hamarosan nyári vakáció, és most egy elfogadható jó társaság van a fiúotthonba. Fütyörészve lép az irodájába Sebestyén Béla otthonvezető, köszön az ügyeletes gyermekfelügyelőnek és belehuppan székébe. A szakácsnő Erzsike néni kilép a konyhából jó reggelt, kér kávét. Jó reggelt drága Erzsike, annyira szórakozott vagyok, mivel nem láttam, azt hittem még nem jött meg a vásárlásból, még egyszer elnézést, hogy nem köszöntem, kávét, kávét bizony jaj de jó lenne, de nem kérek, a feleségem rám parancsolt, legyek szíves tartsam be orvos barátom kegyetlen utasításait, szeretne velem még vitatkozni, és nem szeretne koporsóba látni.
-Rendben, látja milyen jó magának, szeretik, féltik, igazi feleség.
-Az igaz, nem hiába habarodtam bele, és bár az nem most volt, de még jobban is szeretem, nagyon jó asszony.
Csörög a telefon.
Mielőtt felvenné a kagylót megigazítja szemüvegét, simít egyet haján aztán érthetően, katonásan zengi, Jó napot kívánok az érdi fiúotthon, Sebestyén Béla otthonvezető.
Csend van a házban a fiúk egyik része dolgozik másik iskolában, majd délután válik mozgalmassá az élet. Másodpercek telnek, mikor a csendet megtöri a telefonáló, Igen értettem, akkor körülbelül egy óra múlva, addig előkészítjük a szobát. Minden jót!
-Péter légy szíves gyere le, Erzsike jöjjön be maga is az irodába. Foglaljanak helyet, a helyzet az, hogy hoznak egy új srácot. Állítólag problémás, pontosabban szkinhed. Úgy gondolom, legalábbis remélem, nem fog miatta felfordulni az élet fenekestől, most olyan, mondhatnám úgyis jó gyerekekkel vagyunk megáldva. Péter, Péter, most az első feladatunk, melyik szobába tegyük. Az egyes az így jó ahogy van. Bár lehet, hogy oda kellene tegyük, az van a nevelői szoba mellett. A kettes, oda nem a Tomival balhéznának, meg kicsi is az a szoba, csak végső helyzetbe teszünk oda két embert, az egy főnek ideális. A hármas azt nem háborgatjuk a négyest sem. Na de az ötös. Mit szólsz Péter?
-Szerintem is az jó lesz, hiszen a hatos is tele a hetes oda Iván mellé, nem lenne jó.
-Akkor drága Erzsike az ötösbe az üres ágyat kellene rendbe rakni, egy óra múlva itt lesznek a sráccal.
-Már mentem is pattant fel a szakácsnő, takarítónő szóval a mindenes.
-Erzsike néni megyek segítek én is kászálódott ki a székből Péter.
-Elég vagyok egyedül Péterkém, de ha mégis kell segítség szólni fogok.
-Köszönjük mondta a vezető, a Péterrel beszédem lenne, de ha gond van megyünk mind a ketten.
-Na még csak az kéne.
-Szkinhed, régi motoros vagy, volt már dolgod ilyennel.
-Nem.
-Hm. Azért örülök, hogy éppen te vagy ügyeletbe, biztos komoly családi probléma van ennek a terében. Ennek a hátterében, emelte ki, mindegyik gyerekünknek gond van a családjával, azért vannak itt. Na mivel ilyen remekül megfejtettem, szakmai csúcspontra vittem az ügyet. Pedig olyan jól kezdődött ez a nap. Itt a nyár, vakáció, sok jó program, ha belerondít, akkor, akkor én nagyon ideges leszek. Na de várjuk ki a végét. Igy gondolod te is igaz.
-Eddig mindig megtaláltuk a megoldást méghozzá a jó megoldásokat. Jó csapat vagyunk mi, megoldjuk ezt is erősítette meg Péter vezetője mondatait. Felmegyek befejezem az elkezdet macis lapokat. Ha itt lesz a srác, akkor nem biztos, hogy lesz időm az iratokra.
-Menj csak.
Béla is elővette az egyik pályázati űrlapot, de valahogy ez a szó motoszkált a fejébe szkínhed, így aztán többször is nekifutott egy-egy mondat értelmezésének. Alig haladt, mikor Kriszta meghozta az igazán sportos kopaszfejű fiút.
-Szerbusz Bélus,
-Szia Kriszta ölelték meg egymást majd Jocóval a sofőrrel is kezet ráztak.
-Itt pedig Takács Róbert, mutatta be a feketebakancsos, fekete nadrágos, fekete pólós szúrós tekintetű ideges srácot. Foglaljatok helyet, te is tolt a fiú elé egy széket. Kávét, teát kértek-e nézet Krisztára és Jocóra.
-Ha lehet kávét kérnénk.
-Már hozom is szólalt meg Erzsike néni mielőtt megkérte volna az otthonvezető.
-Péterkém gyere le te is.
-Kriszta közben az íróasztalra tette Robi aktáját. Jocó a konyhába ment Erzsike nénivel beszélgetni. Kriszta éppen megkóstolta kávéját mikor Péter is belépett az irodába. Köszönt, a sráccal is kezet fogott aztán leült.
Kriszta, Robi felé fordult, elmondod, vagy mondjam el én, miért hoztunk ide.
-Elmondom én, ha kell.
Csend lett. A falon lévő óra kit-kat ritmusát lehetet hallani.
-Akkor mondjam, nézet a felnőttekre Róbert.
– Akkor mondom. Nem járok az iskolába. Szakmát tanulnék, de elegem van az egészből. Hát ennyi, aztán … Csend lett. Kit-kat, kit-kat. Mit mondjak még, dünnyögte a fogai közül. Kit-kat, kit-kat azt nem kell mondanom látják skinhed vagyok, igen az vagyok, jogom van hozzá, utálom a cigányokat. Kit-kat, kit- kat, kit -kat, kit- kat. Béla az otthonvezetője Krisztára és Péterre nézet, majd a srác felé fordulva mondta: Rendben, valójában nincs rendben, de azt hiszem az lesz a legjobb, ha Péter bácsi megmutatja a szobádat, a szekrénybe bepakolod a cuccaidat aztán Péter bá majd beszélget veled.
-Na gyere Robi tette a fiú vállára kezét Péter.
A srác erre hirtelen felpattant a székből és ordítva mondta, ne nyúljon hozzám. Érti ne nyúljon hozzám, mi van maga buzi. Péter, nem kapta le a kezét a fiú válláról csak annyit mondott halkan nyugi.
-Ne nyugiztason, hagyjon békén!
-A csomagod hozod,
-Viszem, persze, hogy viszem. Na, merre menjek? Mutassa már!
-Gyere utánam!
-Hát ilyen – húzta fel a szemöldökét Kriszta.
-Megoldjuk, tudod nekem jó csapatom van. Megoldjuk.
-Akkor Béluskám mi mennénk is. Köszönöm a kávét.
-Felmegyek Péterékhez, elköszönök tőlük is.
Robi kezdet bepakolni a szekrénybe kibökött egy viszlátot Krisztának, Péter lekísérte és Jocótól is elköszönt, aztán benyitott az ötös szobába és a pakoló srácnak annyit mondott, ha kész vagy szóljál.
-Rendben mondta, de nem fordult meg csak pakolt a szekrénybe.
Péter a nevelőibe előkészítette az iratokat, amelyeket alá kell íratnia az újonccal. Leült és várt. A percek teltek múltak, de a srác még mindig nem szólt.
Péter úgy gondolta akkor bemegy az ötös szobába. El is indult, kopogott.
Semmi válasz, hangosabban kopogott.
-Mi van szólalt meg Robi.
-Bemehettek.
-Jöjjön.
Péter belépet a szobába megállt az ajtónál. Láttom kész vagy. Az a helyzet beszélnünk kell, le kell gyere a nevelőibe, alá kell írnod néhány dolgot. Tudod van házirend, szabályok, tűzvédelmi rend, szóval ezeket kell átbeszélnünk.
-Most.
-Most. De ha fáradt vagy lehet később is. A lényeg, hogy még ma.
-Akkor, ha lehet, később szeretném.
-Rendben. Jössz magadtól, vagy majd jöjjek én érted.
-Mit tudom én. Akkor pihennék, azt mondta lehet.
Péter magára hagyta Robit és a nevelőibe ment.
Közeledett dél, a srác még mindig nem jött.
Béla felment Péterhez.
-Na, mi van, lehet vele kommunikálni.
-Enyhül, a helyzet, úgy érzem, nem lesz vele gond.
-Akkor megyek, próbálkozom a pályázat megírásával, lehet, hogy szükségem lesz a segítségedre.
Péter délben újból elindult az ötös szobába.
Kopogott.
-Jöjjön.
-Kipihented magad.
Robi nem válaszolt.
-Értem mondta Péter. A helyzet az, hogy…
-Tudom, tudom, akkor menjünk. Sokáig tart.
-Mi, próbálta viccesre venni, a gyermekfelügyelő.
-Ez a hülyeség házirend, meg a sok marhaság.
-Ez mindkettőnktől függ. Nem vészes. Na üljünk le. Oda arra a székre, vagyis velem szembe.
Róbert leült így jó lesz.
-Nagyon jó, mondta Péter.
Egymással szemben ültek Péter a gyermekfelügyelő és Robi az otthonba érkező fiú. Mélyet lélegzet Péter és feltette az első kérdést.
-Szeretném, ha néhány dolgot mondanál magadról. Míg ezen gondolkozol addig beszélek én.
Péterbának hívnak. Gyermekfelügyelő vagyok. Szeretek kertészkedni, programokat szervezni. Van egy színjátszó csoportunk, diákönkormányzatunk ezeket én csinálom a fiúkkal. Mielőtt belekezdenék a házirend felsorolásába, megkérdezném, mivel az élet elején vagy, mi a célod, mi szeretnél lenni.
-Ennél hülyébb kérdést még nem halottam. Mi a célom, mi szeretnék lenni. Hát gazdag, nagyon gazdag.
-Na, akkor célod van. Mit értesz gazdagságon.
-Ez még hülyébb kérdés. Sok pénzt, zsozsót, aztán ha van pénz, akkor lesz kocsi meg ház meg minden. Na érti minden.
-Minden nyomatékosítja meg a gyermekfelügyelő.
-Igen, minden, mit csodálkozik ezen.
-Boldogság is, egészség is.
-Boldogság, mi az, hogy boldogság, hülyeség. Egészség, mit tudom én. Valami normálisat tud kérdezni.
-Az iskola, mit tanultál, vagy mit nem tanultál.
-Két szakmát kezdtem el, asztalos és üveges. De ezekből nem lesz semmi. Május van, augusztus végén vizsga. Ennek lőttek.
-Akkor ezek után hogyan tovább, mik a terveid.
-Mit tudom én.
-Ha te nem tudod, akkor ki tudja. Nincs álmod, nincs terved, csak úgy élsz bele a nagy semmibe.
-Na most hagyjuk annyiba, kezdek ideges lenni.
-Az nagyon jó, azt jelenti, tudod te is, ennél többre vagy képes, csak nincs kitartásod.
-Még egyszer mondom, most fejezzük be, érti most fejezzük be. Nem bírom, ha idegesítenek.
-Szóval akarod, hogy befejezzük.
-Igen, akarom, hogy hagyjon békén.
-Benne vagyok, egy feltételem van. Én most elkezdek beszélni. Végig hallgatod, nem szólalsz meg és utána elengedlek. Mehetsz Isten hírével. Kezet rá.
-Ez átverés maga dumál én meg kussoljak, ehhez nincs joga.
-Gondolkozz, a megállapodás arról szól, hogy aztán békén hagylak. Viszont, ha nem fogadod el a megállapodást akkor mikor ügyeletben leszek, mindig találok rá okot, hogy…
-Ne is folytassa, ki nézzem magából, tudja mit, akkor kezdje el.
-Köszönöm. A helyzet az Robi, hogy leülnék és végig gondolnám az életem. Május van, ha tökös srác vagy oda mennék a tanáraimhoz és kötnék velük egy egyezséget. Megkérdezném tőlük van-e egyáltalán esélyem, hogy le tudjak vizsgázni. Lehet, hogy azt mondják, hogy van, csak tőled függ az egész. Csak tudod kisbarátom, ehhez nem egy nagypofájú nyimnyámnyila alak kell, hanem egy talpra eset bátor, a feladat elől nem megfutamodó, hanem azt felvállaló és minden energiáját az álmaiba belefektető személyre lenne szükség. Lehet nem lesz meg a bizonyítvány, mert az idő az valóban kevés, de legalább elmondhatnád magadról megpróbáltam. Nem pofázni kell, nem állandóan azzal jönni, hogy úgysem sikerül, tenni kell, cselekedni, keményen megküzdeni és a cél az elért cél, igazi öröm lesz, büszke tudsz lenni magadra, hogy lám megcsináltam, ember vagyok, megcsináltam. Képzeld, én segítenék, persze, csak akkor, ha komolyan veszed magad. Mit értek ez alatt. Azt, hogy holnap beszélsz a tanáraiddal, mondjuk meghallgatnak és adnak neked lehetőséget. Még egyszer mondom ez a küldetés valóban majdnem lehetetlen, de pontosan ez benne a szép. A tanáraidat meg kellene győzzed, hogy belemenjenek abba, hogy adnak lehetőséget. Csak az a baj, aki saját magában nem hisz, az hogyan tudna mást meggyőzni. Aki hiszi, aki meri vállalni a feladatokat, az eltudja érni célját, álmait és képzeld megtalálja a boldogságot is. Én téged értelmes és önkontroll alatt tartó srácnak ismertelek meg ennyi rövid idő alatt. Honnan szedem ezt a hülyeséget kérdezhetnéd. Onnan, hogy láttom figyelsz, nem szólalsz meg mert ebben egyeztünk meg, tehát van benned emberi jellem, van benned, legalább annyi, hogy betartod a megállapodást, én hiszem, ha valóban akarod megtudod győzni tanáraidat kapsz lehetőséget, és ha ezt elérted, akkor azt is eltudom képzelni, hogy augusztus végén le tudsz vizsgázni nem ötösre, de egy elégségesre. Most Takács Róbert előtt, hogy bebizonyítsa, hogy megtudod csinálni. Ha szükséged van segítségre nagyon szívesen segítek. Ennyit akartam mondani. Most elmehetsz.
Csend, Robi nem mozdul.
-Mondom mehetsz.
-Péter bá komolyan gondolja, amit mondott.
-Ha nem gondolnám komolyan, akkor nem mondanám.
-Mehetsz.
-Péter bá, ha megpróbálom, valóban segít.
-Igen.
-Tudja mit megpróbálom. Beszélek a tanáraimmal és holnap este, megtudom mondani, magának, hogy mit mondtak. Itt lesz holnap este.
-Igen, este nyolcra jövök be mert éjszakás leszek.
-Akkor töltsük ki az iratokat.
-Nem kötelezlek, azt mondtam, ha meghallgatsz elengedlek.
-Tudom, hogy ezt mondta, de azokat egyszer ki kell tölteni. Túl akarok lenni rajtuk.