2.rész
Megtörtént egy kis csoda. Takács Róbert tanárai adtak lehetőséget, hogy augusztusba levizsgázzon. Az asztalosságból 45 vizsgatételt kell kidolgoznia az üvegezésből 26 feladatot kellet megoldania augusztus 10-ig. Közben minden nap a hétvégék kivételével gyakorlatra kellett mennie, és délután ötre vagy hatra ért az otthonba és akkor kezdhette el a feladatokat megcsinálni. Péterbá ahogyan ígérte segített Robinak. Kati néni ugyancsak segített mikor ügyeletes volt. Robit észre sem lehetet venni, nem foglalkozott csak a feladatával. Az otthonvezető nagyon elégedet volt. Egyik szombaton bement az otthonvezető az otthonba, hogy beszéljen Takács Róberttel, mert ilyenkor nem kellett gyakorlatra mennie.
Az ügyeletes István volt, meglepődött mikor betoppant az otthonvezető.
Nem azért jöttem, hogy ellenőrizelek, csupán Takács Róberttel szeretnék beszélni, te mit tudsz mondani róla.
-Semmi különöset, képzeld azt hiszi, hogy letud vizsgázni augusztusba, persze ebbe Peti kollégánk is ludas.
Az otthonvezető nagyot sóhajtva kérdezte: Te nem hiszed, hogy levizsgázik.
-Na ne hülyéskedj, az a hülye gyerek, ugyan már, akkor belőlem pápa lesz.
-Honnan, vagy miből gondolod, hogy hülye.
-Ezek mind hülyék, akkor nem lennének itt. Te nem így gondolod.
-Hát akkor lehívom az irodámba Takács Róbertet mondta Istvánnak, hogy kiről mit gondol István kérdésre nem válaszolt az otthonvezető.
Az irodában ültek az otthonvezető és Takács Róbert beszélgettek
-Robikám, hogy megy a tanfolyam.
-Elkezdtük az üvegezés tételeket kidolgozni, az ha minden jól megy június 15 legkésőbb 20-ig meg lesz.
-Kivel csináljátok, mert ha jól értelmezzem azt mondtad, hogy elkezdtük.
-Igen, igen Péterbá meg Kati néni segítenek, ők nagyon rendesek. Mikor Péterbá éjszakás van, hogy három óráig csináljuk aztán alszok egy órát ötkor kelt, hogy elérjem a vonatot, mert megyek gyakorlatra.
-Ez igen büszke vagyok rád, nem egy könnyű, de ne add fel, én azt mondom a sok munkának meg lesz a gyümölcse. Igaz azért ne feledjük, hogy így kell csinálnod ezt magadnak köszönheted, mert nem jártál rendesen az elméleti órákra. A lényeg, csináld, még ha nagyon nehéz is.
-Bélabá maga szerint letudok vizsgázni.
-Ha nem adod fel meggyőződésem sikerülni fog.
-Péterbá is ezt mondja.
-Na ennek örülök, ha van valami gondod szóljál, azért jöttem most be, hogy tudjak veled beszélni. Nagyon büszke vagyok rád. Ha minden rendben akkor megyek is, és te pedig ne add fel.
-Köszönöm Bélabá, nagyon köszönöm.
Az otthonvezető elégedetten haza kocsikázott.
Augusztus 10-ig sikerült minden tételt kidolgozni és leadni, az egyik feltétel teljesítette Robi, a gyakorlatról sem hiányzott a második feltétel is pipa, most már csak a vizsga sikeréért kellett izgulni. Eljött a vizsga ideje is. Takács Róbert részt vett a vizsgán. A vizsga sikerült.
Aznap a nappalos István volt az otthonba. Éjszakára, Péter ment váltani. Napközben Péter az otthonvezetővel egy megyei szintű gyermekvédelmi megbeszélésen volt. Péter izgatottan ment az otthonba és István kollégájától azonnal azt kérdezte,
-Hogyan sikerült Robi vizsgája.
-Képzeld átment a hülye gyerek. Itt mutogattak a bizonyítványát. Aztán mondtam neki, tudod mennyit ér ez, egy rakás szart.
Péter nem értette, azt hitte rosszul hall.
-Mit mondtál?
-Mit, mit hát gondolom te is így gondolod, egy rakás szar az a bizonyítvány.
-István
-Igen.
-István.
-Jaj már nem kell ennyire mellre szívni, nem akartalak megbántani.
-Most hol van Robi.
-Gondolom a szobájában na akkor átadom az ügyeletet minden rendben volt, Szia
-Szia
Péter lerogyott a székre, nagyon rosszul érezte magát. Néhányszor mély levegőt vett aztán felállt és elindult az ötös szobába. Kopogott.
Kornél szólt, tessék.
-Bemehetek ?
-Jöjjön Péterbá.
-Jó estét Robihoz jöttem.
-Igen.
-Szeretnék gratulálni, mert ha jól tudom ma vizsgáztál.
-Igen.
-Megmutatod a bizonyítványt.
-Minek nem ér az semmit.
-Ha neked nem, nekem ér valamit, ezért legyél szíves mutasd meg.
Kornél Péterbához fordult és a következőket mondta.
– Gondolja el Istvánbá azt mondta Robinak Ez a bizonyítvány szart sem ér, és képzelje kivette Robi kezéből és jelképesen a fenekéhez emelte mutatta is meg mondta is ez a bizonyítvány szart sem ér. Láttam Péterbá. Ugye így volt Robi.
-Igen.
-Én fiúk azért jöttem, hogy gratuláljak Robinak. Biztos vagyok benne, hogy Bélabá az otthonvezető is nagyon fog örülni.
Péter egész éjszakai ügyelete alatt nem érezte jól magát, egyszerűen felfoghatatlan volt számára István viselkedése, az a kaján mosoly ahogyan neki előadta, hogy semmit sem ér az egész.
Csoszogást hallott, de mire felállt volna, már az ajtóban állt Robi.
-Bejöhetek.
-Gyere.
-Tudom éjszaka van, nem akarom zavarni, de most bárki bármit mond elégedet vagyok magammal. Nagyon rosszul estek Istvánbá mondatai, de, hát ő ilyen. Most azért is jöttem önhöz, hogy megköszönjem, nem is a segítségét, hanem azt, hogy hit bennem és biztatott és erőt adott. Köszönöm. Ezt akartam elmondani, meg még azt is, hogy …
-Hallgatlak.
-Most, elgondolkodtam és úgy gondoltam én nem leszek olyan, mint Istvánbá, szóval érti ugye?
-Ezt nem nagyon.
-Hát tudja, ha valaki cigány akkor én azt semmibe veszem, de rájöttem mindenkinek meg kell adni az esélyt a lehetőséget, hogy bizonyítson. Most értettem meg valamit abból, milyen rossz érzés, ha semmibe vesznek. Szóval ért ugye.
-Igen, így már értem. Köszönöm, Robi, hogy mindezt elmondtad és még egyszer gratulálok a bizonyítványokhoz.
Az érdi fiúotthonba csend lett, a srácok aludtak Péterbá a gyermekfelügyelő, kiment az erkélyre nézte a csillagos mennyboltot úgy érezte a Hold mosolyog és azt susmogja dörmögő hangján, sikerült, sikerült. Péterbá beleszippantott a friss éjjeli, vagy inkább hajnalodó levegőbe, rá könyökölt az erkély vaskorlátjára és magába azt mormolta, most ez boldogság.
Feketegyarmati Sándor