Cincogi néni és Vinnyogi bácsi a kamrában keresgélték az eleséget. Volt nekik két kicsi kölykük, akik otthon fogócskáztak. Amikor erre ráuntak, kisurrantak az udvarra.
Gyönyörű tavaszi nap volt. Ahogy az első meleg napsugarak elérték a földet, az udvar hirtelen megtelt színekkel, illatokkal és élettel. A földből elsőként a hóvirágok bújtak elő. Azt követték a lila és sárga krókuszok, a bólogató nárciszok, a bódító illatú jácintok, és az ezer színben pompázó tulipánok. A gyümölcsfák, mint a cseresznye, a meggy vagy a barack, fehér és rózsaszín szirmokba öltöztek. A pázsit és a bokrok levelei a legélénkebb, legüdébb zöld színben tündököltek. Kismadarak boldogan trilláztak az illatos faágakon. Ekkor megjelentek az első sárga lepkék, a zümmögő méhek és a dongók, akik a nektárt keresték. A két kisegér, ahogy sétáltak, egyszer csak megláttak az udvaron egy tálkát, abban pedig tejet, mellette pedig egy másik tálkában macskatápot.
-Nézd, finomság!- kiáltotta az egyik.
– Együk meg! – jelentette ki a másik. Buzgón nekiálltak a lakmározáshoz. Már úgy jól laktak, mint a duda, majd kidurrantak, amikor az egyik a szeme sarkából megpillantotta a macskát.
– Ott a macska! Fussunk! Szaladjunk!- kiabálta ijedten.
-Fussunk! Szaladjunk! – kiabálta rémülten a másik. Nyakuk közé kapták az icike-picike lábaikat és úgy futottak, mint a nyúl… azaz, hogy csak szerettek volna, mert úgy teletömték a hasukat, hogy alig bírtak pucolni. A macska meg már vészesen a nyomukban járt.
– Ó, ti gézengúzok! Ó, ti haszontalanok! Megettétek az ennivalómat? No, várjatok csak! Elkaplak benneteket és szőröstül-bőröstül felfallak!
– Azt csak szeretnéd!- kiáltották foghegyről az egérkék és futottak tovább. Már bent voltak a lakásban… már a konyhában… a macska már a farkuk végét kapdosta, amikor elérték a kamra lyukát. Próbálták magukat betuszkolni, de hiába. Először egyik, aztán a másik próbálkozott, de nem sikerült. Közben a macska már majdnem elkapta…, de valahogy mégis sikerülte egérutat nyerniük és három kört futottak a konyhában. Aztán újra odaértek a lyukhoz. A másiknak sikerült gyorsan betuszkolni az egyiket, majd a másiknak is sikerült az utolsó pillanatban bebújni utána. A macskának csak a mancsát sikerült. Az egérkék két oldalról: jobbról is, és balról is beleharaptak egy jó nagyot a macska mancsába:- Nyaú! Nyaú! Miaú! Miaú!- kiáltotta fájdalmában, majd könnyes szemmel a fájdalomtól, és duzzogva, mert pórul járt, hagyta ott az egérlyukat. Az egérkék pedig csodálkozva néztek egymásra:
-Az hogy lehet, hogy az előbb még nem fértünk bele a lyukba, utóbb pedig igen?
Aranyos!