Kormos cica,de inkább rózsaszín orr,
a komor felhőket figyelte, nem értette,
már három napja esik,de ő azért néha
kilesik,de így hogy futkároz, és csak nézi
és nézi az esőt, bárcsak el tudná űzni azt
a komor felhőt!
Mitévő legyen így,sétára sem mehet,
a pocsolyákat se szereti, pedig a Buksi
most is ott hempereg,juj ettől rózsaszín
orr megremeg! Ernyője az van, és az is
rózsaszínű,elő is vette!
Kinyitotta az esernyőjét s kiült vele
a járda kövére, és mi tagadás,ez a Buksi
pajtás olyan mókás, de olyan sáros,juj,ez
nagyon káros,s Kormos nyávog, aztán
megbékél az esővel, majd csak eláll,idővel!
Beballag a házba, közben Buksit betették
a kádba, olyan sáros lett a pocsolyában,
mi jóság van ebben, nem értem mondta
Kormos csendben, aztán lekuporodott az
ágyába,és nicsak, napsütés volt az álmában!