Csöpi a nagyvárosban
Az úgy történt kérem szépen, hogy
Béla bácsi kirándulni indult Esztergomba,
na gyere Csöpi,mutatok nektek valami szépet!
Vaú-vaú,csóválta farkincáját Csöpi,ez nem
is rossz séta, milyen szép a parkban a margaréta,
s felhuppant egy pardra,azta!
Milyen óriási az a ház ott,Csöpi nagyon nagyon
csodálkozott, mennyi csont lehet benne,meg
szoba,Csöpi így gondolta!
Béla bácsi,vaú-vaú,szólt Csöpi,valami csillog
a nagy ház tetején,meg aztán,ha adnak csontot
megenném, menjünk el oda!
Béla bácsi mintha megértette volna, hogy
Csöpi mire vágyik,s elsétáltak a csodálatos
királyokat koronazó Bazilikáig!
Csontot ugyan nem adta ott,de felmentek
a toronyba, nagyon nagyon sok lépcsőn,Csöpi
szaladt, Béla bácsi pedig alig haladt.
Aztán felértek a nagy ház tetejére,Csöpi
csóválta a farkát, mert innét látta, hogy
elfoglalták a padját,az utca béli macskák!
Lefelé menet már azon törte a fejét, hogy
megkergeti őket,de Béla bácsi az ölébe vette,
s ekkor Csöpi a macskákat már el is felejtette!
Hé,de hol marad a csontom,izgett mozgott
s megnyalta a gazdát ,aki nemrég hozta ki
menhelyről élet hosszig tartó Csöpi pajtást!
Mennyi sok élmény,s az a nagyon nagy ház,s
Csöpi egy étterem teraszán köt ki, Béla bácsi rendel,
s a két magányos szív,eszik már csendben!